Karácsony - 2010

Idén, végre először novemberben elkezdtem foglalkozni az ajándék beszerzéssel, kizárólag interneten, kizárólag rendeléssel. Elégedett is voltam nov közepén magammal, ám miután beindult a munkás élet nov végén, a következő alkalom, mikor újra tudtam foglalkozni a témával dec 18 volt. Akkor feladtam a bookline rendelésemet, ami azóta sem érkezett meg, és végül 22-én délután fejeztem be a vásárlást. Az elmúlt évekhez hűen ismét hulla fáradtan estem neki az ünnepeknek.

Dec 23-án már nem mentem be az ofiszba, aznap karácsonyoztunk 3asban. Még nem volt meg a fánk, úh Jenci gyorsan elszaladt venni egyet, és még beszerezett pár dolgot, amit én elfelejtettem megvásárolni, pl a szaloncukrot. Délelőtt kissé rendbe dobtam a házat, előkészítettük a fa díszítést, majd lefektettük a kispasit. Délután Jenci kivitte játszani, Decathlonba, meg fogalmam sincs hova, én pedig 200as tempóban díszítettem a fát, amit majd a Télapó/Jézuska hoz ugye. Viszonylag gyorsan végeztem vele, utána eltüntettem a nyomokat, csináltam magamból nőt, belőttem a gyertyákat, csillagszórókat és a kamerát, majd jöhetett haza a fiú csapat. A fa alá egy nagy kamion került - 2 utánfutóval, rajta 9 db kisautó, ezen kívül egy fa markoló autó az ikeából (amiről azt hittem, a top választás - eddig kb 2szer játszott vele 5 percig) és egy számoló tábla.

Villanyok lekapcsolva, Kismuki megérkezik, mesél az élményeiről, közben átöltöztetem, majd felkapcsoljuk a lámpákat és várjuk az ámulatot. Ránéz a fára, majd rögtön alá, és azt mondja: "Hű, mennyi bümbüm!":) Na ennyit a turbó díszítésről, kapkodásról, csillogó-villogó óriás fenyőfáról, de a lényeg, h a "nagy bümbüm" - bár kis túlzásokba estünk a méret miatt - mégis jó döntés volt.

Este megettük az idő szűkössége miatt csak halrudakra korlátozott vacsoránkat, amit isteni Nyakas Chardonnay borral öblítettünk le, és élveztük, h Dávidnak mennyire tetszik az új ajándéka, a csillagszóró és a közben azért felfedezett karácsonyfa is.:) (Azóta már többször elmondta, h "nagyon szép a karácsonyfa".)

Az ünneplés 24-én folytatódott, először Csepelen, Jenci szüleinél, ahol újabb autók és építőkocka kerültek a fa alá, majd este a szüleimnél, ahol busszal, "nino bümbümmel", rajzoló táblával, kukásautóval (minden ebbe a kategóriába tartozik, aminek platója vagy betonkeverője vagy tartálya van), nyitogatható ablakkal, szerszámos ládával stb. bővült a játék portfólió. És innentől kezdve gyakorlatilag megállás nélkül ettünk.:)

Dávid már teljesen jól elvan Lillával, képesek akár egy órát is együtt játszani, úh h mi közben nyugodtan cseverészhetünk. Továbbá Lillának sikerült minden nap annyira lefárasztania, hogy gyakorlatilag magától átállt az önálló elalvásra, ami azt jelenti, h anya végre kimehet a szobából, nem kell megvárnia, amíg elalszik. Vicces, h ezt pont a nagymamáknál, és nem a saját helyén kezdte el tökéletesen csinálni. Azóta is ki lehet jönni a szobájából, nem panaszkodik miatta. Most már csak az "elfogadjuk apát is, ha éjjel felébredünk" leckét kell átvennünk, és akkor végre tényleg tökéletesre csiszoljuk a gyerek és az éjszaka tananyagot.:)

27-én jöttünk vissza Pomázra, ahol egy ügyes kazán beállításnak köszönhetően (igen, én voltam) 9 fokos ház várt minket (este fél 6-kor). Kabátban, sapkában és vastag zokniban töltöttük az elkövetkező 3 órát. Bár 6 óra alatt kereken 10 fokot emelkedett a hőmérséklet, Dávid 16 fokban került ágyba, és rólunk sem szakadt a víz, mikor bebújtunk az ágyunkba, ami konkrétan hidegebb volt, mint a levegő. De legalább az ünnepek végére kint végre igazi tél lett, olyan jó kis havas, mínusz 12 fokos.