Nyaralás nagycsaláddal

Augusztus utolsó hetében Balatonkenesére utaztunk. Baláék családostul a T-Com üdülőbe, ahová mi is mentünk volna, csak a 280ezer per hét árkategória után hirtelen inunkba szállt a bátorságunk. Mivel még díjementesen lemondható volt, gyorsan köreülnéztem bérelhető ház ügyében a környéken (ami lehetőség szerint pár lépésre van az épülettől). Sajnos a júniusban bérelt házunk foglalt volt nyár végéig, de végül kitartó kutatásomnak hála, találtam egy szuperfelszerelt kétszintes nyaralót, ami pont 2 perc sétára volt az üdülőtől. Mivel a ház túl nagy volt és árban sem 3 emberre számolták, megkérdeztük a szüleimet, nyaralnának-e velünk szívesen 1 hétig? Ők igent mondtak, így mi is a házra.

Bala elintézte, h bemehessünk a T-Com parkba, aminek nagyon örültünk, mert ez egy nagyon kellemes, gyerekbarát szálloda gyönyörű parkkal, óriási játszótérrel, wellness részleggel a Balaton közvetlen partján.

Meleg napokon Balatonoztunk, játszótereztünk, hűvösebb napokon (na mert persze volt) a wellnessben lévő medencébe ugráltak az aprótalpúak. Mami és Papi kiunokázták magukat, feltehetően ki is kellett pihenniük a nyaralást a folyamatos gyerekricsaj miatt.:)

Baláék elmentek a veszprémi állatkertbe is (mi nem, mert szép idő esetén szigorúan a vízparton voltunk a sosem lehet tudni milyen idő lesz a hátralévő napokon elvet követve), plusz vitorlázni, mi pedig Siófokra sétahajózni, meg a balatonakarattyai Löszfalra naplementét nézni.

Sajnos a ház minőségileg nem hozta a weboldalán feltüntetett színvonalat - az ágyak például alkalmatlanok voltak alvásra, a biciklik (gyereküléssel) közül egy sem volt használható, mert lyukas volt a kerekük (szezon végére leamortizálják a kedves vendégek - védekezett a tulajdonos) - igaz, mi pont annyit fizetünk, mint ők (ok kaptunk 5% kedvezményt...), valamint az udvar gyerek részlege sem volt az igazi, mert pl a csúszda olyan magas volt, h én is alig mertem lecsúszni. A gyerekek ugyan lemertek (khm), de valahogy mégsem tobzódtak nonstop a mászókánál. A ping-pong asztal aratta a legnagyobb sikert, bár az is Lillánál volt a legnépszerűbb, a két kicsi időnként elhajigálta a pingpong labdákat, majd miután fel is kellett azokat szedni, rohamosan csökkent a játék iránti érdeklődésük.

A nagyszülők jelenlétét igazából annyiban nem használtuk ki, hogy kettesben nem mentünk Jencivel sehova (nagyon nem is volt hova), de nagyon jókat játszottak a gyerekekkel, amíg mi viszont tudtunk olvasni, napozni. Mamival felváltva főztünk és tartottuk rendben a konyhát, de egész kevés macerával megúsztuk ezt a hetet.

Az utolsó vihar kezdete előtt még szerveztünk egy szalonna sütést (na ott Zsuzsuval már kapucniban sütögettük), valamint elszaladtam egy közel 20 darab palacsintáért (ha még 2 percet kell várni, tuti meglincselnek a büfében a rajtam kívül várakozó balatonozók (a Törpe nő, aki mellesleg egy vodkára és egy sörre várt vagy 20 percet, egy idős házaspár és egy csökkent agyi kapacitású gyerekes család), vagy kockára fagyaszt a szél hidege, de szerencsére megúsztam mindkettőt. Apukám az őrült szélben csinálta a megfelelő tüzet, majd parazsat a szalonna sütéshez, Zsuzsu, Bala és Jenci futni mentek, Anyukám terelgette a gyerekeket, Lilla pedig pánikolt, hogy azonnal lángra fog kapni a teljes épület, ezért nem engedte, h Papi elmozduljon a tűz mellől, h megegye végre az 1 db rendelt palacsintáját, amire már egy jó ideje várt.

Az össz vásárfia, amit a Balatonnál beszereztünk, Törpi karúszója volt, amit most először hajlandó volt felvenni, na persze mert Micimackó, Malacka és Tigris vannak rajta.

Jó kis nyaralás és pihenés volt, jövőre folytatjuk.