Karácsony

Idén végre sikerült megvalósítanom a karácsony előtt pár nappal elmegyek szabira tervemet. Persze nem tökéletesen. 21-23-át szerettem volna kivenni, de a főnököm megkért, h szerdán még dolgozzak, így 22-23-ra szűkült a készülődés ideje. Mivel azonban kiderült, h a szigethalmi ház vevői ki tudják fizetni az önrészt még karácsony előtt, ezt nem utasítottuk vissza, így 22-én délelőtt Szigethalmon kezdtünk, és a hitel kiváltási procedúrát is elindítottuk még aznap, ami belső segítségem tanácsára egy budaörsi OTP fiókban történt meg egy laza 3 órás elfoglaltság keretein belül. Gondoltam sebaj, azt a 2 maradék ajándékot, amit még meg kell vennem, elintézem utána... Na persze. Az ideg szétvágott mindkettőnket, amikor konkrétan nem mozdult az autó a dugóban, és semmi másra nem használtuk szabadságunk drága perceit, mint hogy valahogy kikecmeregjünk ebből a mozdulatlan autó tengerből.

Mivel mi 3asban 23-án karácsonyozunk, sok idő nem maradt arra, hogy túl sokmindennel készüljünk. Jenci szerencsére sokat segített, ami a takarítást, fa vásárlást, boltba menetelt illeti, és unszolására próbáltam leadni a mindennek tökéletesen kell sikerülnie maximalizmusomból is, h élvezhessük is kicsit a karácsonyt, de azt a javaslatát azért helyből elvetettem, miszerint jó lesz virsli is vacsorára...

Magam sem tudom, hogyan, de végül minden összeállt, és miután lefektettük Dávidot aludni, Jenci berángatta a fát a fele olyan széles ajtónyíláson keresztül. Persze, újra ki kellett vinni, mert ferdére faragta, de türelemmel végigcsinálta, ami engem is lenyugtatott. Kismuki másfél órát aludt, szemben a szokásos 2 órával, úh a fa díszítést követő rámolás, szép ruhába ugrás, csillagszóró, kamera, fényképezőgép és kiskarácsony dal előkészítés már turbó tempóban zajlott, miközben Jenci próbálta ágyban tartani a szokásával ellentétben most azonnal ágyból kiugrani akaró Kispasit.

És vártuk az ámulatot, csodálkozást, örömöt a gyerek arcára fókuszáló kamerákkal, mire óriási sírásban tört ki. Sok volt neki ez így hirtelen, és oké, h a Télapó hozza a karácsonyfát, de most ez hogy került ide, és egyébként is hagyjuk őt békén. Hosszan nyugtatgattam, mire hajlandó volt kiszállni az ölemből, és megnézni a karácsonyfát, no meg az ajándékokat alatta. Innentől aztán volt öröm, óriási sikongatásokkal nyugtázta, h van hóember, meg szaloncukor, meg lápan, meg csillag, meg csengő a fán. Aztán meglátta az első ajándékát, egy villamost, amivel elkezdett játszani, és konkrétan kampányolnunk kellett, h megnézze a többit is. :)

Végül jót karácsonyoztunk, mint minden évben, pedig minden évben úgy tűnik, h sosem készülünk el.
Másnap Csepelen folytattuk a karácsonyi partizást, este pedig Szomódra mentünk, ahol már elsőre nagy extázis volt az óriási karácsonyfa láttán.

Baláék csak 25-én érkeztek, onnantól kezdve csak akkor volt csönd a házban, amikor kivittük őket az udvarra, vagy lefeküdtek aludni.:) 27-én jöttünk haza a tömérdek ajándékkal. Ez a Karácsony is véget ért hipp-hopp, pedig hogy vártuk és készültünk rá már hónapok óta.

Láz a kari parti előtt

Édesem, alig volt beteg egész évben, de mikor történik állandóan valami, persze, hogy anyák napján és a karácsonyi műsor előtt. Készültek rá versekkel, dalokkal, a Műv.Házban szokták megrendezni ezt a Bölcsis-Ovis ünnepséget. Van ott óriási karácsonyfa, eszem-iszom dínom-dánom. Na erről idén lemaradtunk, mert 20-án tűzforrón ébredt. 38 fölött volt a láza, és bágyadtka is volt, de már délután nem volt semmi baja, másnap meg már csak egy kis hőemelkedés, aztán az is elmúlt. Dokinénitől próbáltam kicsikarni egy "közösségbe mehet" igazolást, de azt mondta, h a láz mindig vmi betegséget, sokszor fertőző betegséget jelez, úh 3 napnál korábban ő nem adhat ilyet. Max nem áruljuk el, h lázas volt, és bevisszük.
Egyrészről, már elárultuk.
Másrészről, én is péppé verném azt a szülőt, aki karácsony előtt megfertőzi a gyerekemet a beteg gyerekével, úh mi sem tettünk ilyet. Maradt az otthoni bulizás, és az sms-ben elköszönés a bölcsis gondozóktól.

A hold lámpa csúfos bukása

Igen, túlzottan optimista volt azt gondolni, hogy ennyi volt és kész. Valószínűleg egy kevésbé szentimentális anyuci már pontot tett volna a dolog végére, de Dávid anyucija megsajnálta őt. 1 hét után ugyanis pontosan vágta, h egy ez a csilivili csillag és hold lámpa Anya és Apa helyettesítő eszköz, úh közölte, Anya visszavisz holdlámpát a boltba és bejön. Még harcoltam egy kicsit, de folyamatosan hívogat, és ha bemegyek, 15 perc után kiosonok, ha "edukálom", egy óránk is rámegy.
Holdlámpa sokáig negligálva lett, de mikor már egyértelmű volt számára, h ez többé nem szülő-helyettesítő eszköz, újra megszerette. Úh most együtt nézzük a csillagokat és a holdat a plafonon este. :)