Egyre több első jelenik meg az életemben. Ma, 16 és fél hónapja az első estém, amit netezéssel töltöttem altatás helyett (persze jobban tettem volna, ha inkább olvasok, de olyan nehéz az elsőket jól megélni).
Jenci debütált, megvolt az első esti altatása. Vicces, hogy eddig azt hittem, ebben nélkülözhetetlen vagyok, úgyhogy most az öröm párosult a felismeréssel, mégsem annyira. Az eredménynek persze örülünk. Nem is tudom, mit kezdek hirtelen ennyi felszabadult idővel.
(Most vicceltem.)
Mert ez a cukorfalat kispasi nagyon ügyesen alszik éjszaka, nem ébred fel, nem sír fel, alszik, reggelig. Én pedig azon bosszankodom(??), miért nem hagyja békén a fülemet elalváskor, pedig ennyit igazán adhatok neki cserébe.
Imádja birizgálni a fülcimpámat, mikor elalszik, csak lassan belerokkan a derekam abba a helyzetbe, amiben eléri... Hallom a szavait egy alvás szakértőnek: "azonnal hagyja abba ezt a hülyeséget, szépen tanuljon meg egyedül elaludni a gyerek". Tanuljon. Hová lehet beíratni önálló elalvás tanfolyamra??
Egyébként pedig egyedül alszik el, fekszik a kiságyban és elalszik. Csak éppen mellette vagyok - most már: vagyunk - nem hagyjuk egyedül. Majd csak kinövi egyszer. Vagy nem..?
Alapvetően teljesen kipihent is lehetnék.
Ha.
Ha nem hasogatna a derekam, amire minden hajnalban felébredek. Vagy ha arra véletlenül nem, akkor Jenci pár hónapja kialakuló velőtrázó horkolására. Mindegy. Reggel minden elmúlik, amikor meglátom ezt a kis mosolyalbumot, ahogy felém mutat, és azt mondja "óóó", mikor az apja megkérdezi tőle, hol van anya. :)
2010. július 26., hétfő
2010. július 14., szerda
Átaludt éjszakák újra :)
Egészen pontosan 3 napja.
A júniust rendesen végigkínlódtuk, ami olyannyira kimerített, hogy már fórumon faggattam a barátnőimet a titkos receptet kutatva, hogyan tudnék ismét többet aludni egyben 4 óránál. Vagy ha azt nem is, legalább derüljön ki, mi miatt virrasztunk. Általában az okok ismerete nálam már nyugtatóként hat a problémák kezelésénél.
Átlagban 3-4-szer kelt éjszaka, amiből azok, amik éjfél előttre estek, nem jelentettek problémás vissza altatást, még Jencinek sem, ám, ha éjfél utánra, akkor be lehetett rendezkedni egy jó kávéval egy kb másfél órás kiságy melletti műszakra. A leggyakoribb időpontok a fél 2 vagy a fél 4 voltak. Előbbi azért kiváló, mert éppen jó mélyen elaludt a nappal csúcsra pörgetett szülő, így sokszor még a kiságy mellett állva is folytatódott az álma, utóbbi pedig általában fél 5 - 5 óra körüli újbóli elalvást jelentett.
A gyereknek.
Akinek fényzáró függönye van, de nem anyának vagy apának, akik világosban, reggel kissé már bajosabban (vagy sehogy sem) alszanak el. A hab a tortán azok az ébredések voltak, amik riadt, nagyon hangos sírással jártak, és amelyek egyben azt jelentették, hogy apa lehetőség szerint a küszöböt se lépje át a szobájában.
Aztán múlt héten valami megváltozott. Szerdától itthon maradtunk 3 nap szabira, aminek - számomra - a legnagyobb jelentősége (a reggeli másfél-2 órás extra alvásaimon túl) az volt, hogy Jenci egyre ügyesebben és gyakrabban altatta vissza Dávidot. Sőt, amire eddig még nem volt példa: volt, hogy neki sikerült, nekem nem. Egyik nap pl. reggel fél 6-kor, amihez én már eleve az esélytelenek nyugalmával álltam volna. Nagy-nagy megkönnyebbülés ez nekem, aki több mint 1 évig teljesen egyedül álltam rendelkezésre a feladatra.
Bár valóban kijött a középső 4-es mellett bal oldalon egy fogacska Dávido szájában, mégsem tudom, hogy miért ilyen hirtelen, de vasárnap este óta EGYBEN alszik 10 órákat!! És ezzel párhuzamosan, ébredés nélkül 2 órákat (néha 2,5-et) nappal. Mérhetetlenül hálás vagyok neki, és mivel nem kell kelni hozzá, most megtudtam, hogy nekem már EGYBEN 7 óra alvás tökéletesen elegendő ahhoz, hogy teljes üzemmódban működhessek a következő napon. Vicces, hogy pont 3 napja nem szoptatom már este. Lehet, hogy mégiscsak számít, hogy a gyerek a kiságyban, és ne az anyja cicjén aludjon el???
A júniust rendesen végigkínlódtuk, ami olyannyira kimerített, hogy már fórumon faggattam a barátnőimet a titkos receptet kutatva, hogyan tudnék ismét többet aludni egyben 4 óránál. Vagy ha azt nem is, legalább derüljön ki, mi miatt virrasztunk. Általában az okok ismerete nálam már nyugtatóként hat a problémák kezelésénél.
Átlagban 3-4-szer kelt éjszaka, amiből azok, amik éjfél előttre estek, nem jelentettek problémás vissza altatást, még Jencinek sem, ám, ha éjfél utánra, akkor be lehetett rendezkedni egy jó kávéval egy kb másfél órás kiságy melletti műszakra. A leggyakoribb időpontok a fél 2 vagy a fél 4 voltak. Előbbi azért kiváló, mert éppen jó mélyen elaludt a nappal csúcsra pörgetett szülő, így sokszor még a kiságy mellett állva is folytatódott az álma, utóbbi pedig általában fél 5 - 5 óra körüli újbóli elalvást jelentett.
A gyereknek.
Akinek fényzáró függönye van, de nem anyának vagy apának, akik világosban, reggel kissé már bajosabban (vagy sehogy sem) alszanak el. A hab a tortán azok az ébredések voltak, amik riadt, nagyon hangos sírással jártak, és amelyek egyben azt jelentették, hogy apa lehetőség szerint a küszöböt se lépje át a szobájában.
Aztán múlt héten valami megváltozott. Szerdától itthon maradtunk 3 nap szabira, aminek - számomra - a legnagyobb jelentősége (a reggeli másfél-2 órás extra alvásaimon túl) az volt, hogy Jenci egyre ügyesebben és gyakrabban altatta vissza Dávidot. Sőt, amire eddig még nem volt példa: volt, hogy neki sikerült, nekem nem. Egyik nap pl. reggel fél 6-kor, amihez én már eleve az esélytelenek nyugalmával álltam volna. Nagy-nagy megkönnyebbülés ez nekem, aki több mint 1 évig teljesen egyedül álltam rendelkezésre a feladatra.
Bár valóban kijött a középső 4-es mellett bal oldalon egy fogacska Dávido szájában, mégsem tudom, hogy miért ilyen hirtelen, de vasárnap este óta EGYBEN alszik 10 órákat!! És ezzel párhuzamosan, ébredés nélkül 2 órákat (néha 2,5-et) nappal. Mérhetetlenül hálás vagyok neki, és mivel nem kell kelni hozzá, most megtudtam, hogy nekem már EGYBEN 7 óra alvás tökéletesen elegendő ahhoz, hogy teljes üzemmódban működhessek a következő napon. Vicces, hogy pont 3 napja nem szoptatom már este. Lehet, hogy mégiscsak számít, hogy a gyerek a kiságyban, és ne az anyja cicjén aludjon el???
2010. július 10., szombat
Tegnap óta esti szopi nélkül
Igen, megcsináltuk. Vagyis én, ő meg elfogadta. Szerencsére, a döntés is csak engem rázott meg, Mukika szépen elaludt a nappal megszokott rend szerint. Nem követelte a cicit, nem sírt. Birizgálta a fülemet és már szuszókált is. Furcsa elegye ez a megkönnyebbülésnek és a szomorú érzésnek, hogy már soha többet nem fogom este szoptatni, pedig milyen lelkesen és aranyosan várta mindig. Szabályosan kifordult az apja kezéből bele az ölembe, és türelmetlenül leste, hogy kicsomagoljam a vacsiját. Néha, ha lassú voltam, ő nyomta a szájába a kezével a cicit.
Na ennek most véget vetettem, saját magam önös és önző szándékából.
Miért?
Mert már 16 hónapos, mégsem cicin kellene elaludnia este.
Plusz azért is, hogy felváltható legyek este.
És már nem gondolom, hogy sok anyatejet nyelt ilyenkor, inkább cumizott (bár ez lehet, hogy nem így van).
És hogy rövidebb ideig tartson az altatás..
Visszaolvasva, elég gyenge érvek ezek, de mindegy, döntöttem. Reggel viszont még szopizunk, mindent azért nem tudok egyszerre leállítani, és nem is akarok, így is pocsék érzés, hogy megfosztottam a gyerekemet valamitől, amit annyira szeretett és ami annyira jó volt neki.
Persze azért ügyesek vagyunk.:)
Na ennek most véget vetettem, saját magam önös és önző szándékából.
Miért?
Mert már 16 hónapos, mégsem cicin kellene elaludnia este.
Plusz azért is, hogy felváltható legyek este.
És már nem gondolom, hogy sok anyatejet nyelt ilyenkor, inkább cumizott (bár ez lehet, hogy nem így van).
És hogy rövidebb ideig tartson az altatás..
Visszaolvasva, elég gyenge érvek ezek, de mindegy, döntöttem. Reggel viszont még szopizunk, mindent azért nem tudok egyszerre leállítani, és nem is akarok, így is pocsék érzés, hogy megfosztottam a gyerekemet valamitől, amit annyira szeretett és ami annyira jó volt neki.
Persze azért ügyesek vagyunk.:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
