Augusztus 31 - 10 fok!!!

3 napja itt a tél. Pedig már épp kezdett valami színem lenni, csak hirtelen véget ért a nyár. Ma, mikor a ház hőmérséklete elérte a 19 fokot, bekapcsoltam a fűtést. Mindennek van (alsó) határa.
Dávido télikabátban szaladgál a kertben, pedig múlt hét előtti vasárnap még egy szál pelenkában szambázott a szökőkutak között a Szabadság téren.

Véletlenül egyedül aludtunk el

Merthogy kiröhögtük az anyánkat, amikor azt mondta, nincs játék, tessék aludni. Erre újra kiröhögtük, mindezt nyomatékosítva felálltunk a kiságyban. Pedig máskor olyan egyszerűen és gyorsan megy ez az elalvás. Röhög, feláll, bukfencezik. Anya dühös, ezért otthagyja Totyit egyedül a szobában. Először röhög, aztán sírva visszahívja anyát. Aki visszamegy, de ez a gyerek újra röhög, bukfencezik, feláll. Ekkor anya még dühösebben ki, Totyi pedig nem sír, még kicsit tekereg, dumál, majd szépen elalszik, keresztben a kiságyban.
Hoppá.
Erre nem számítottunk.
Kiküldött?
Minek is állok az ágya mellett, míg elalszik??

Hurrá, nyaraltunk!

És igen, és sikerült. Méghozzá jól! Balaton, száz éve nem nyaraltam itt, és most újra, ráadásul a kispasival, aki szintén imádta. 1 hétig. Volt szuper szállás szuper szobával, kitűnő ételek, jó idő, kényelem és gyerek barát közösség gyerekbarát környezetben. És ott voltak Baláék is a két kiscsajjal. Éljen a T-Home, éljen Bala, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre!:)

Totyedli egész nap ment, szomszédolt a parton, kipróbálta a szomszéd gyerekek labdáit, csónakjait, kisvödrét és lapátját, nem ritkán féltékeny gyerek tekintetekkel övezve, kacsintgatott az anyukákra és a totyogó csajokra, kimerte az összes vizet a kiscsónakból, figyelte a gyerekeket, barátkozott, és már a homokozóba is hajlandó volt beülni, na jó, csak papucsban. És felfedezte a partot, elindult, lóbálta a karjait és csak ment a kis sapijában, jobbra-balra forgatott fejjel, amíg volt előtte út. Anya követte, sokszor a fák mögül, h tesztelje, mikor tör ki a pánik. Nem tört ki. A kapuig kiment, addig többen próbálták megmenteni, de a felelőtlen szülők mindig előkerültek egy-egy fa mögött lopakodva, kézjelekkel magyarázkodva. Nem szabad elrontani ezt a jó kis kalandot egy kis emberkének, aki először fedezi fel egyedül a (balatoni) világot.

Az egész napos levegőzés és napsütés gyors és nagy alvásokkal járt, nappal nem volt ritka a 2 és fél, néha 3 óra sem. Éjszaka egyetlen hang nélkül aludt reggelig. Csak első éjszaka riadt föl és sírt egy órát, ezt viszont indokoltan: gyorsan elaludt az utazóágyban, mi pedig kiosontunk borozni Baláékkal. 11-kor mentünk a szobába, rutintalanul a fürdést a beosonás utánra tervezve, a hangosan záródó ajtót még nem ismerve, persze, h felébresztettük. Feltehetően azon túl, h legmélyebb álmából felébredve fogalma sem volt, hol van, a légkondi okozta orrdugulás sem segített a vissza alvásban. Nem is emlékszem már a napra, mikor volt utoljára, h ennyire nem tudtam megnyugtatni. Végül, egy hosszú és nyugodt meséléssel sikerült, hajlandó volt visszamenni az ágyába, és aludni reggel 7-ig (fél 1-től). Persze ezután még 2szer ügyesen felébresztettem, megpróbáltam használni a wc-t és fogat mosni, de végül mindkettőt feladtam a fürdéssel együtt, és az aznapi utazás porát is magamon hagyva voltam kénytelen ágyba feküdni. Mindent a gyerekért, és a saját és szomszédaink nyugalmáért.

Igaz, a napjaink mostantól szobanéni üldözéssel teltek (Zsuzsuékkal felváltva, akik mind Panni, mind Lilla orrát kénytelenek voltak takarítani), de a megszerzett porszívók orrszívóként kitűnő szolgálatot tettek, így többet nem volt gond az alvással. Mivel az utolsó éjszaka a jól bejáratott rendszerben az ajtónk előtt hagyott porszívó egyszer csak eltűnt, Bala tesztelte a tüdővel/szájjal orrszívózást is, ami után Jenci triplán hálás volt a kispasinak, h éjszaka sosem kell szippantyúzni az orrát.:)

Igazi jó kis kikapcsolódás volt, csak pihenésben maradtam alul, mert az estéket inkább használtuk borozásos csevegésre öcsémékkel, mint időben lefekvésre. A nappali alvás időt pedig olvasásra és kávézásra. És barna sem lettem, de legalább kimozdult a pigment állományom negatívból néhány tiltott órás napozástól, így már elérte Kismuki 50-es faktorú krémmel óvott bőrének színét...

Minimarathon - aug. 7.

Egyelőre csak a távolból, de fejben már futok. Jövőre ismét rajthoz állok. Addigra legalábbis mindenki elfelejti ezt az ígéretet...

A nap egyébként sem a futásról szólt most, senki nem edzett, inkább a partit vártuk. Bala és Jenci becsületből lefutották, kb olyan szinten, ahogy én futok, ha edzem kicsit, más nem indult. Végre Zsuzskáék is eljöttek, már nem volt akadály egy antiszoc férj. Az eső mondjuk tönkrevágta a futás hangulatát, gyerekekkel ki sem jutottunk a helyszínre (csak egy parkolóig, ahol vártuk, h elálljon az eső, de mintha Godot-ra vártunk volna..).

Este a parti viszont kellemes volt sok jó emberrel. Meleg ugyan nem, de jó hangulat az volt. Reniék ott aludtak Ábellel és Zsoleszék is a nemrég elkészült beépített teraszon. Ábel persze rosszul aludt, nem volt szokva a sok idegen zajhoz (kutya, kakas, galamb, falu), úh reggel 6 előtt ébresztette a teraszon alvó kompániát. Zsuzskáék és Ákosék haza mentek éjszaka, szegény Lele a kocsiban kezdte meg éjszakai alvását, de sajnos több helyünk tényleg nem volt a házban, ha csak Baláékkal szállunk meg otthon egyidőben is teltház van.

Jövőre már egy szobába megy az összes gyerek, úh nem lesz szállás probléma. :)

Szoptatás vége

Tegnap reggel cicizett utoljára.:(
Felvettük videóra, ahogy rám mutat az apja kezében, hozzám mászik, odabújik, majd négykézlábra emelkedik és böködi a fejemet, h azonnal keljek fel és adjak cicit.
Szomorú vagyok, de egyben felszabadult. És már fájt. 13 fogat már nem lehet nem megérezni.
Most várom a fájdalmat vagy valamit, de úgy néz ki szépen csendben elapad a tejem. Hát ennyi volt.
A 17 hónapra azért büszke vagyok.