Hurrá, nyaraltunk!

És igen, és sikerült. Méghozzá jól! Balaton, száz éve nem nyaraltam itt, és most újra, ráadásul a kispasival, aki szintén imádta. 1 hétig. Volt szuper szállás szuper szobával, kitűnő ételek, jó idő, kényelem és gyerek barát közösség gyerekbarát környezetben. És ott voltak Baláék is a két kiscsajjal. Éljen a T-Home, éljen Bala, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre!:)

Totyedli egész nap ment, szomszédolt a parton, kipróbálta a szomszéd gyerekek labdáit, csónakjait, kisvödrét és lapátját, nem ritkán féltékeny gyerek tekintetekkel övezve, kacsintgatott az anyukákra és a totyogó csajokra, kimerte az összes vizet a kiscsónakból, figyelte a gyerekeket, barátkozott, és már a homokozóba is hajlandó volt beülni, na jó, csak papucsban. És felfedezte a partot, elindult, lóbálta a karjait és csak ment a kis sapijában, jobbra-balra forgatott fejjel, amíg volt előtte út. Anya követte, sokszor a fák mögül, h tesztelje, mikor tör ki a pánik. Nem tört ki. A kapuig kiment, addig többen próbálták megmenteni, de a felelőtlen szülők mindig előkerültek egy-egy fa mögött lopakodva, kézjelekkel magyarázkodva. Nem szabad elrontani ezt a jó kis kalandot egy kis emberkének, aki először fedezi fel egyedül a (balatoni) világot.

Az egész napos levegőzés és napsütés gyors és nagy alvásokkal járt, nappal nem volt ritka a 2 és fél, néha 3 óra sem. Éjszaka egyetlen hang nélkül aludt reggelig. Csak első éjszaka riadt föl és sírt egy órát, ezt viszont indokoltan: gyorsan elaludt az utazóágyban, mi pedig kiosontunk borozni Baláékkal. 11-kor mentünk a szobába, rutintalanul a fürdést a beosonás utánra tervezve, a hangosan záródó ajtót még nem ismerve, persze, h felébresztettük. Feltehetően azon túl, h legmélyebb álmából felébredve fogalma sem volt, hol van, a légkondi okozta orrdugulás sem segített a vissza alvásban. Nem is emlékszem már a napra, mikor volt utoljára, h ennyire nem tudtam megnyugtatni. Végül, egy hosszú és nyugodt meséléssel sikerült, hajlandó volt visszamenni az ágyába, és aludni reggel 7-ig (fél 1-től). Persze ezután még 2szer ügyesen felébresztettem, megpróbáltam használni a wc-t és fogat mosni, de végül mindkettőt feladtam a fürdéssel együtt, és az aznapi utazás porát is magamon hagyva voltam kénytelen ágyba feküdni. Mindent a gyerekért, és a saját és szomszédaink nyugalmáért.

Igaz, a napjaink mostantól szobanéni üldözéssel teltek (Zsuzsuékkal felváltva, akik mind Panni, mind Lilla orrát kénytelenek voltak takarítani), de a megszerzett porszívók orrszívóként kitűnő szolgálatot tettek, így többet nem volt gond az alvással. Mivel az utolsó éjszaka a jól bejáratott rendszerben az ajtónk előtt hagyott porszívó egyszer csak eltűnt, Bala tesztelte a tüdővel/szájjal orrszívózást is, ami után Jenci triplán hálás volt a kispasinak, h éjszaka sosem kell szippantyúzni az orrát.:)

Igazi jó kis kikapcsolódás volt, csak pihenésben maradtam alul, mert az estéket inkább használtuk borozásos csevegésre öcsémékkel, mint időben lefekvésre. A nappali alvás időt pedig olvasásra és kávézásra. És barna sem lettem, de legalább kimozdult a pigment állományom negatívból néhány tiltott órás napozástól, így már elérte Kismuki 50-es faktorú krémmel óvott bőrének színét...