Kismuki beszéd

lápam (lámpa), zottini, picő, puva (puha), tönyv
választ tönyv (ilyenkor fel kell állítani a szekrényére, hogy választhasson a könyvei közül egyet)
anyaaaa, csörög a telefon! (igen, konkrétan figyelmeztetett: én a fürdőben voltam, ő a nappaliban, ahol a telefon is. Utánam jött, és szólt.:))
Törpi megijed a fúrótól (többször elsírta magát, mikor az apja fúrt, ezért legközelebb, mikor meglátta a fúrót, konstatálta az előbbi mondatot)


Anya mesél Anna, Peti, Gergő
Anya elmesél Szúnyogcsípés
csúszósjárda alszik
ez jó volt! (inkább: vót)
anya/apa guggoljál le!
Télapó itt van, hó a subája,
Jég cipője, leng a szakálla,
zsák, piros alma aranyág.

Csigabiga gyere ki - ezt is elmondja

Törpi elbújt. Vajon hová bújt?
Apa, hol van? (apa hovan)
anya itt a pulcsija

este: megsimogatja a könyvet (vagy bármit, ami épp mellette van): jó éjszakát, aludjál jól, álmodjál szépeket

hol van a lyuk?
ez nagyon finom (evés közben)

Picurka torna

Ma felvették a bölcsiben mind a 30 percét. Mikor elkezdtük visszanézni tv-n, Dávid figyelte, ismételte a szöveget és csinálta a gyakorlatokat, ahogy a bölcsiben szokták. Néztük tovább, mosolyogtunk, annyira cukin tornázott, majd elsírta magát. Ki kellett kapcsolni a lejátszót. Szégyenlős? Rejtély, min bántódott meg, minket viszont megesz a kíváncsiság. Papír falainknak hála, ma már nem nézzük végig a gyerekünk első audiovizuális bölcsi dokumentációját. Brühühühühühü..

Törpi és a beszéd

Hogy hogy lett Törpi, rejtély. Vagyis annyira nem az, mert pár hónapos korában sokszor hívtam így, de hónapok óta nagy erőfeszítésekkel ügyelek arra, h a lehető legtöbbször Dávidnak szólítsam.

Törpi, tehát ahogy magát hívja, már folyamatosan beszél, és a könyveiben lévő képek 90%-át felismeri, a maradék 10%-ot pedig halandzsa nyelven írja le (olyan nincs, hogy a mi ez?-re nincs válasz). Vannak sajátos, törpis kifejezések: ilyen pl. a maj, ami a nap. Következetesen használja, és pontosan tudja, h miről van szó, mikor mi napról beszélünk, de ő kitart a maj mellett. Egyik reggel - én még ágyban - hallom, h az apja kihúzza a függönyt, mire ő örömmel konstatálja, h "süt a maj", ezután beirányítja az apját hozzám, a még sötét hálóba, és közli, h "hopp, eltűnt a maj.":) Jencivel folyamatosan törjük a fejünket, honnan szedheti ezt a szót, de nem bírunk rájönni. Hát, még az milyen nehezen derült ki, h az unalomig ismételt maj szó mit jelent. Mondta ő már hónapokkal ezelőtt is, de anya és apa nem értette, besoroltuk majt is a halandzsa nyelv elemei közé.
Ilyen sajátos kifejezés még a "zottini" (=zokni), igaz, hangzásában ez azért némi segítséget nyújt a beazonosításban, és ritkán kerül elő anélkül, h éppen nem le- vagy felhúznánk a zokniját.

A könyveiben már nem csak felismeri a képeket, hanem történeteket is mesél: van pl. a répa, a cica, a fűnyíró, az elefánt, a másik oldalon pedig cselekvés közben láthatjuk őket, így Törpi elmondja, hogy a "cica szedi a répát", az "elefánt tolja a fűnyít" (ok, ez is a sajátos szavak egyike), a "vauvau ugat", a "hápi úszik a vizen", a "szöcske ugrál" (ezt mutatja is) stb. A legcukibb, hogy elkezdett kérdezni: "az, mi az?" Elmondjuk, elismétli, és megtanulta.:)

Vannak összetartozó kifejezések is, pl ha vizet vagy kavicsot lát, mindig hozzáteszi, h "zsupp bele". Nagy vizek mindegyike aDuna, erről pedig rögtön asszociál a hinta palintára. Ha pedig a banán feltűnik egy könyvben, azonnal elindul a spejzba és közli, h "Törpi eszem banán hamm".

Esténként, már a kiságyban, ha nehezebben alszik el, hívogat: "anya gyeje", erre többségében nem mozdulok, próbálom függetleníteni magamtól az elalvását, erre újabb hívómondattal próbálkozik: "anya gyeje picit".:)

Igaza volt Répusnak, 1 éves kor előtt még kemény az élet egy babával, 2 éves kor felett jön a dackorszak, az 1-2 év közötti időszak viszont a szuperbónusz. :)

Beszél

Gyakorlatilag beszél. Mondatokat (is) mond és mindent ismétel. Néha egész mondatokban válaszol (pl. hol a kezed? - itt a kezem.).
Na lássuk, mikre emlékszem:
Anya pisil. Anya pisil nem.
Anya iszom tej.
Apa / anya dolgzik (nem elírás, 'o' nélkül)
Törpi (ez ő, így hívja magát) hozom.
Törpi hozom bümbüm.
Gettenye. (a makk és a dió is gettenye)
Anya / apa hol van? Apa / anya hová?
Eszem memme (=étel). vagy: memme eszem hamm.
Anya / apa néz.
Anya/apa fekszik.
Anya alszik (apa alszik-ra nincs példája, khm..)
Anya haza Törpi.
Anya / apa eement.
Kakam (=kakiltam).
E(z) nem ég, a(z) nem ég. (ezt mindenre mondja, bümbümre, emberre, tárgyakra), vagy: itt ég.
Kiszállsz! (etetőszékből, ez az alapszó eredete, de azóta a hagyd abba megfelelője is)
Folyt.köv...

Bölcsis betegségek

Túl vagyunk az első hullámon - nátha, köhögés, hasmenés (ezt mondjuk tőlem kapta el..).
Két hétig tartott, kikúráltuk, azóta semmi. Vasból van. És persze jó kis anyatejet szívott magába. :)

Vasco kutya

Tegnap örök nyugalomra tért...
Kismuki csak Vaszinak hívta.
Szia Vaszi, ezt mondta neki utoljára...

Beszoktunk

Szerda óta nem sírunk, nyugodtan fogalmazhatok többes számban. Szépen bevonul játszani a többiekkel, vagy csatlakozik a reggeliző csapathoz. Anyának max egy gyors integetés jut, aztán már vissza se néz, úgy trappol a terembe. Egyik nap, mikor épp 3 órát aludt és ébreszteni kellett(!) negyed 4-kor, teljes extázisba jött az ébresztő zenétől, ezért elfelejtett hozzám rohanni, mikor megérkeztem érte. Ehelyett mutogatott a magnóra, ismételgette, h zene, zene és megállíthatatlanul táncolt. Szabályosan könyörögnöm kellett, h menjünk már haza.

Első nap, h nem sírtunk

Juhuuuu!:) Kismukit átöltöztettem, majd szépen bement a gyerekek után a bölcsi szobába, miután kapott egy puszit.
Ennyi, megcsináltuk. :)
Ja és negyed 3-ig aludt.:)

1 hete beszoktunk

A szó klasszikus értelmében, mivel minden nap bent aludt Dávid, és reggeltől (fél 9 - 9től) nélkülem volt ott 5 és fél órán át. Ha azonban azt nézzük, h minden reggel nagyon sírt és kiabált utánam, akkor még azt mondhatjuk nem tökéletes a beszokás. Persze, lehet, h csak nekem, aki a nyugodt és biztató szavak kántálása után (nagyon jó lesz neked itt, kicsim; anya dolgozik, aztán alvás után jön érted stb.), minden nap kint bömbölök a kocsiban. Délután aztán mindig kiderül, h Dávid percek alatt megnyugszik, egész nap baromi jó kedve van, pusziszkodik a lányokkal, van egy haverja, Zsombi, simogatja a társait és Andi /Kati nénit, röhög nagyokat, mikor tornáznak, jól eszik, és könnyen elalszik. Igaz, csak egy órára, de addig mélyen, békésen a kuckójában, amin annyit változtattak, h elvették a párnákat, h lássa a többieket. Mindeközben, a reggeli elválás után, én azon vívódom, mekkora lelki törést okozok valójában a gyerekemnek. Lehet, h itt kezdődik a gyerek rafkósság?

Az a taktika, h reggel gyorsan le kell lépni, mert a hosszas búcsúzkodás jobban megviseli a gyereket, (az, h anyukát viszont a rövid, senkit nem érdekel...). Szia, nézd csak itt vannak a gyerekek, már nagyon vártak, délután jövök alvás után, puszi, majd úgy csinálni, mintha nem hallanánk, h sírva kiabál utánunk életünk értelme, és majd kifordul a gondozónő kezéből, miközben a kis karjaival felénk kapálózik, és közben azt ismételgeti, h anya, anya, anya... Szívszaggató, de állítólag ezen mindenki keresztül megy, ha nem ilyenkor, akkor 2 éves korában, vagy ovi előtt. Nekünk állítólag már könnyebb lesz oviba szokásnál. Na ennyit a saját vigasztalásomról.:)

Pénteken összeszedtünk egy kis náthát, ami meggyőződésem, h nem a közösségbe kerülés miatt történt, hanem mert fázik a gyerekem alvás közben, mivel mindig jéghideg keze-lába, mikor megyek érte. Andi szerint viszont múltkor már azért vették le róla a hálózsákot, mert teljesen beleizzadt, mikor tekergett benne. Hát nem tudom, de ők a szakemberek. Na mert az van, h a kispasi általában negyed-fél 1 között elalszik, majd 1 óra múlva kipattan a szeme, de - láss csodát -CSÖNDBEN(!) fekszik és játszadozik (pl a kezeivel, v tekereg..), amíg nem érek oda érte.

Summa summáron jól elvan, szereti a gyerekeket, Andi néni, Kati néni nagyon bírják őt, óriási fazonnak nevezték, el tudják altatni, és szépen betartja a házirendet, kezet mos, fogat mos, leül a kis asztalhoz, megvárja a többieket és gyönyörűen eszik egyedül.:)

Első bölcsiben alvós nap

A múlt heti sorozatos bölcsiben-altatási kudarcaim után a gondozónők azt tanácsolják, h vigyem be az alvós szettet, és majd megpróbálják ők elaltatni. Tegnap ui egészen sokáig kísérleteztünk, de semmi módszerem nincs arra, hogyan tartsak egy kiságyhoz, csendhez, egyedülléthez szokott másfél évest egy szimpla matracon a földre fektetve. Ebben a helyzetben ő csak játszani szokott velünk, úh itt is ezt tette. Mikor már az összes gyerek aludt, ő meg még mindig csak bukfencezett és ugrált (hálózsákban!) a szivacson, jobbnak láttam összecsomagolni, és immáron harmadszor alvás nélkül elhagyni vele a bölcsit. Történt mindez tegnap.

Mert hogy ma eljöttem fél 10-kor. Kicsit sírt, de megnyugtatták - úgy döntöttem, nem hagyom csak úgy ott, mindig elköszönök tőle, akkor is, ha ilyenkor nem akar elengedni és sokkal nehezebb lelépni. Délre visszamentem és vártam a kocsiban. Így beszéltük meg. Bevittem a laptopot, h ha véletlenül elaludna, akkor tudjak dolgozni, míg várok rá (első alkalommal nagyon fontos, h anya ott legyen ébredéskor), de ki sem pakoltam a kocsiból, mert tudtam, h mindjárt szólnak, h menjek be az üvöltő gyerekemért.

Közben társ beszoktató anyuka éppen kihozta a lányát, eldumáltuk az időt, mire jött egy sms, h Dávid sírás nélkül, negyed óra alatt elaludt!!!! Csináltak neki egy kuckót a szoba végében, egyik oldalról mellette volt a fal, a többi oldalról körbepárnázták, így már kiságy-szerűben aludhatott, és állítólag Andi csak ült mellette, ő pedig szépen elaludt. Megkérdezte tőle, h símogassa-e a hátát, de egy határozott nemmel visszautasította. 2 órát aludt.:) Tiszta boldog voltam, meg persze szar is volt, h csak így elaludt egy idegennel. De ez persze csak vicc. Ok, egy kicsit igaz. Optimista lettem, de azért azt ne felejtsük el, h tegnap negyed 9-kor már aludt, így ma negyed 7-kor kelt. Kíváncsi leszek, hogy működik a módszer egy 7 órai kelés után negyed 1-kor...

Bölcsibe szokunk

Tegnap mentünk először. Reggel készen voltam, kibobtam a teljes reggelimet, hiába nyugtattam magam a ténnyel, h egész délelőtt vele leszek, nincs miért aggódni, jó lesz, játszani fog, sokkal érdekesebb napja lesz, mint a klviatúrát püfölő anyja mellett, na meg ha mégsem, akkor szimplán lassabban szokunk be. A szokásos velőtrázó köhögésem és légzési zavarok kíséretében persze nem sikerült a tervezett időpontban, 8:20-kor elindulni. Nem gond, úgyis reggelizett. Beérünk, leül a százezer darab kisautó mellé, és teljes élvezettel bedobja magát a játékba. Felfedezi a terepet, felül a hintalóra, (amiről mondjuk dob egy fejest, annyira behajtja, de mindegy, lényeg, h komolyabb sérülés nélkül megússzuk, óvónénik pedig ezentúl jobban figyelnek majd).

Majd az udvar következik, ott is feltalálja magát, van babaház, nyitható/zárható ablakokkal, ajtóval, ez önmagában elég lenne, na jó, egy-két hintával kiegészítve. De van csomó laszti, rengeteg moci, csúszda, mászóka, és mégtöbb érdekes kisgyerek, akikkel lehet barátkozni.

11-re annyira lefárad a sok új élménytől, h el kell hagynunk a helyszínt.

Ma, a tegnapi fél 10-es érkezésünkhöz képest, jóval korábban, hajnali fél 9-re érünk be. Így elérjük a 8:40-es reggelit, amin már anya nélkül vesz részt a bölcsis nagyfiú. Igaz, Kismuki nem az a fűszervaj kenyérrel fan, de legalább már megy a gyerekekkel és Andi / Kati nénivel kezet mosni és kisasztalhoz ülni. Elsőnek érkezik ugyan vissza, de sebaj. Ezután ismét udvari játék következik, ahol már nem vigyázok rá megállás nélkül, mint tegnap. inkább a háttérbe vonulok, és figyelek, hogy reagálnak a gondozónők, ha elesik, sír, vagy akar valamit. Jól vizsgáznak, és persze többet is foglalkoznak vele, így hogy anyuka nem üti bele az orrát a kis belső életükbe. Tegnap folyamatosan megmentettem egy kisgyereket, vagy feltettem valamire, amire nem tudott felmászni, vagy elkaptam, ha valamiről le akart esni, vagy ötleteket adtam a gyerekemnek, mivel játsszon, ezért aggódtam is, hogy felügyelnek majd ketten 8-10 kisgyerekre. Ma kibírtam, h a háttérből figyeljek, és érdekes módon Dáviddal is foglalkoztak, megnyugtatták, ha kellett, és senki nem sérült meg. Izé.
Mikor bemegyünk ebéd előtt még egy negyed órát játszani, már csak int egyet, és berohan a játékokhoz. Végül ott ebédelünk, de még anyai segédlettel. Aztán megmutatom neki, hol alszanak a gyerekek, mire beszalad, és lefekszik egy üres manóágyra, ahogy ott hívják az ágyakat. Úh Kati néni azt tanácsolja, holnap pizsivel érkezzünk, mert ki tudja. Az lenne csak az igazi csúcsteljesítmény!:)

Másfél éves

És kb 1 hete elkezdte ismételni a szavakat, amiket mondunk. Eddig inkább mi erőltettük, most magától csinálja. A már kivehető szavai (amik eszembe jutnak): anya, apa, mama, papa, itt is, ott is, fa, zöld, lánc, térd, popó, pipi, ég, nem ég, ez is, az is, hinta-palinta, jaj, hopp, kuk, szia, szék, ham, alszik, hápi, Ábel, Ba(l)a, Lil(la), Pa (=Panni), hold, néni, bácsi, halló (telefon a füléhez), sli (=virsli), nono (=nózi), száj, tak-tak (=vonat, bár néha ezt is mondja), büm-büm (=autó, de ezt is mondja), pápá, hapci (=egészségedre tüsszentéskor, virág), bá(=bárány), bú (=boci), nem megy, gyee (=gyere), fohó (=forró) - ezt minden alkalommal mondja, mikor a kezébe nyomjuk a tejjel teli cumisüveget, de akkor is, mikor meleg vízzel mossuk a kezét), szoos (=szoros, cipőfűző kötésekor), haj, száj, pontó (= pont jó + fejbólintás:)), pingvin, kuka stb.

16 foga van, ebből 3 még csak pici, bújik kifelé. A hátul lévő négy nagy rágófog hiányzik még. Nagyokat (10-10,5 órát) alszik éjszaka ébredés nélkül, ha véletlenül ébred, már ritkábban sír, gyakrabban hívogat úgy, h anya, anya.. és már a hangsúly is stimmel. És 5 perc múlva újra alszik. De ez mostanában nagyon ritka, h ébred. Nappal általában 2 órát (+/- fél óra).

Reggel-este megiszik 3 és fél - 4 deci tejet, már kezdünk aggódni, nem árt e neki, és ügyesen eszik egyedül is, de még segítségre szorul.

Súlya 12 kg, és már kinyitja a bejárati ajtót, feléri a kilincset. x cm (majd lemérem). Lába 21-es. Ruhamérete 86-92-es. A haját eddig kétszer vágtuk, egyszer én (csak a fejebúbján) májusban, aug végén Móni teljes fazonigazítást végzett. Most szőkésbarna, világosodott sokat születés óta.

Elkezdett mocizni, még lassan, de már ráérzett, h a lábaival hogyan hajtsa magát, csak még sebbesség nincsen, mások szerint nagy szerencsénkre. (Szep 22-én már egész jól halad és kanyarodik is). Nagyon ügyesen dob labdával, mintha tanulta volna, ezt nem anyától örökölte.. Az egyszerűbb formákat (henger, kocka) már beilleszti a megfelelő résekbe, és néha sikerül a cipőfűzőt is átfűzni egy nagyobb lyukon.

Augusztus 31 - 10 fok!!!

3 napja itt a tél. Pedig már épp kezdett valami színem lenni, csak hirtelen véget ért a nyár. Ma, mikor a ház hőmérséklete elérte a 19 fokot, bekapcsoltam a fűtést. Mindennek van (alsó) határa.
Dávido télikabátban szaladgál a kertben, pedig múlt hét előtti vasárnap még egy szál pelenkában szambázott a szökőkutak között a Szabadság téren.

Véletlenül egyedül aludtunk el

Merthogy kiröhögtük az anyánkat, amikor azt mondta, nincs játék, tessék aludni. Erre újra kiröhögtük, mindezt nyomatékosítva felálltunk a kiságyban. Pedig máskor olyan egyszerűen és gyorsan megy ez az elalvás. Röhög, feláll, bukfencezik. Anya dühös, ezért otthagyja Totyit egyedül a szobában. Először röhög, aztán sírva visszahívja anyát. Aki visszamegy, de ez a gyerek újra röhög, bukfencezik, feláll. Ekkor anya még dühösebben ki, Totyi pedig nem sír, még kicsit tekereg, dumál, majd szépen elalszik, keresztben a kiságyban.
Hoppá.
Erre nem számítottunk.
Kiküldött?
Minek is állok az ágya mellett, míg elalszik??

Hurrá, nyaraltunk!

És igen, és sikerült. Méghozzá jól! Balaton, száz éve nem nyaraltam itt, és most újra, ráadásul a kispasival, aki szintén imádta. 1 hétig. Volt szuper szállás szuper szobával, kitűnő ételek, jó idő, kényelem és gyerek barát közösség gyerekbarát környezetben. És ott voltak Baláék is a két kiscsajjal. Éljen a T-Home, éljen Bala, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre!:)

Totyedli egész nap ment, szomszédolt a parton, kipróbálta a szomszéd gyerekek labdáit, csónakjait, kisvödrét és lapátját, nem ritkán féltékeny gyerek tekintetekkel övezve, kacsintgatott az anyukákra és a totyogó csajokra, kimerte az összes vizet a kiscsónakból, figyelte a gyerekeket, barátkozott, és már a homokozóba is hajlandó volt beülni, na jó, csak papucsban. És felfedezte a partot, elindult, lóbálta a karjait és csak ment a kis sapijában, jobbra-balra forgatott fejjel, amíg volt előtte út. Anya követte, sokszor a fák mögül, h tesztelje, mikor tör ki a pánik. Nem tört ki. A kapuig kiment, addig többen próbálták megmenteni, de a felelőtlen szülők mindig előkerültek egy-egy fa mögött lopakodva, kézjelekkel magyarázkodva. Nem szabad elrontani ezt a jó kis kalandot egy kis emberkének, aki először fedezi fel egyedül a (balatoni) világot.

Az egész napos levegőzés és napsütés gyors és nagy alvásokkal járt, nappal nem volt ritka a 2 és fél, néha 3 óra sem. Éjszaka egyetlen hang nélkül aludt reggelig. Csak első éjszaka riadt föl és sírt egy órát, ezt viszont indokoltan: gyorsan elaludt az utazóágyban, mi pedig kiosontunk borozni Baláékkal. 11-kor mentünk a szobába, rutintalanul a fürdést a beosonás utánra tervezve, a hangosan záródó ajtót még nem ismerve, persze, h felébresztettük. Feltehetően azon túl, h legmélyebb álmából felébredve fogalma sem volt, hol van, a légkondi okozta orrdugulás sem segített a vissza alvásban. Nem is emlékszem már a napra, mikor volt utoljára, h ennyire nem tudtam megnyugtatni. Végül, egy hosszú és nyugodt meséléssel sikerült, hajlandó volt visszamenni az ágyába, és aludni reggel 7-ig (fél 1-től). Persze ezután még 2szer ügyesen felébresztettem, megpróbáltam használni a wc-t és fogat mosni, de végül mindkettőt feladtam a fürdéssel együtt, és az aznapi utazás porát is magamon hagyva voltam kénytelen ágyba feküdni. Mindent a gyerekért, és a saját és szomszédaink nyugalmáért.

Igaz, a napjaink mostantól szobanéni üldözéssel teltek (Zsuzsuékkal felváltva, akik mind Panni, mind Lilla orrát kénytelenek voltak takarítani), de a megszerzett porszívók orrszívóként kitűnő szolgálatot tettek, így többet nem volt gond az alvással. Mivel az utolsó éjszaka a jól bejáratott rendszerben az ajtónk előtt hagyott porszívó egyszer csak eltűnt, Bala tesztelte a tüdővel/szájjal orrszívózást is, ami után Jenci triplán hálás volt a kispasinak, h éjszaka sosem kell szippantyúzni az orrát.:)

Igazi jó kis kikapcsolódás volt, csak pihenésben maradtam alul, mert az estéket inkább használtuk borozásos csevegésre öcsémékkel, mint időben lefekvésre. A nappali alvás időt pedig olvasásra és kávézásra. És barna sem lettem, de legalább kimozdult a pigment állományom negatívból néhány tiltott órás napozástól, így már elérte Kismuki 50-es faktorú krémmel óvott bőrének színét...

Minimarathon - aug. 7.

Egyelőre csak a távolból, de fejben már futok. Jövőre ismét rajthoz állok. Addigra legalábbis mindenki elfelejti ezt az ígéretet...

A nap egyébként sem a futásról szólt most, senki nem edzett, inkább a partit vártuk. Bala és Jenci becsületből lefutották, kb olyan szinten, ahogy én futok, ha edzem kicsit, más nem indult. Végre Zsuzskáék is eljöttek, már nem volt akadály egy antiszoc férj. Az eső mondjuk tönkrevágta a futás hangulatát, gyerekekkel ki sem jutottunk a helyszínre (csak egy parkolóig, ahol vártuk, h elálljon az eső, de mintha Godot-ra vártunk volna..).

Este a parti viszont kellemes volt sok jó emberrel. Meleg ugyan nem, de jó hangulat az volt. Reniék ott aludtak Ábellel és Zsoleszék is a nemrég elkészült beépített teraszon. Ábel persze rosszul aludt, nem volt szokva a sok idegen zajhoz (kutya, kakas, galamb, falu), úh reggel 6 előtt ébresztette a teraszon alvó kompániát. Zsuzskáék és Ákosék haza mentek éjszaka, szegény Lele a kocsiban kezdte meg éjszakai alvását, de sajnos több helyünk tényleg nem volt a házban, ha csak Baláékkal szállunk meg otthon egyidőben is teltház van.

Jövőre már egy szobába megy az összes gyerek, úh nem lesz szállás probléma. :)

Szoptatás vége

Tegnap reggel cicizett utoljára.:(
Felvettük videóra, ahogy rám mutat az apja kezében, hozzám mászik, odabújik, majd négykézlábra emelkedik és böködi a fejemet, h azonnal keljek fel és adjak cicit.
Szomorú vagyok, de egyben felszabadult. És már fájt. 13 fogat már nem lehet nem megérezni.
Most várom a fájdalmat vagy valamit, de úgy néz ki szépen csendben elapad a tejem. Hát ennyi volt.
A 17 hónapra azért büszke vagyok.

Első estém altatás nélkül

Egyre több első jelenik meg az életemben. Ma, 16 és fél hónapja az első estém, amit netezéssel töltöttem altatás helyett (persze jobban tettem volna, ha inkább olvasok, de olyan nehéz az elsőket jól megélni).
Jenci debütált, megvolt az első esti altatása. Vicces, hogy eddig azt hittem, ebben nélkülözhetetlen vagyok, úgyhogy most az öröm párosult a felismeréssel, mégsem annyira. Az eredménynek persze örülünk. Nem is tudom, mit kezdek hirtelen ennyi felszabadult idővel.
(Most vicceltem.)
Mert ez a cukorfalat kispasi nagyon ügyesen alszik éjszaka, nem ébred fel, nem sír fel, alszik, reggelig. Én pedig azon bosszankodom(??), miért nem hagyja békén a fülemet elalváskor, pedig ennyit igazán adhatok neki cserébe.
Imádja birizgálni a fülcimpámat, mikor elalszik, csak lassan belerokkan a derekam abba a helyzetbe, amiben eléri... Hallom a szavait egy alvás szakértőnek: "azonnal hagyja abba ezt a hülyeséget, szépen tanuljon meg egyedül elaludni a gyerek". Tanuljon. Hová lehet beíratni önálló elalvás tanfolyamra??
Egyébként pedig egyedül alszik el, fekszik a kiságyban és elalszik. Csak éppen mellette vagyok - most már: vagyunk - nem hagyjuk egyedül. Majd csak kinövi egyszer. Vagy nem..?

Alapvetően teljesen kipihent is lehetnék.
Ha.
Ha nem hasogatna a derekam, amire minden hajnalban felébredek. Vagy ha arra véletlenül nem, akkor Jenci pár hónapja kialakuló velőtrázó horkolására. Mindegy. Reggel minden elmúlik, amikor meglátom ezt a kis mosolyalbumot, ahogy felém mutat, és azt mondja "óóó", mikor az apja megkérdezi tőle, hol van anya. :)

Átaludt éjszakák újra :)

Egészen pontosan 3 napja.
A júniust rendesen végigkínlódtuk, ami olyannyira kimerített, hogy már fórumon faggattam a barátnőimet a titkos receptet kutatva, hogyan tudnék ismét többet aludni egyben 4 óránál. Vagy ha azt nem is, legalább derüljön ki, mi miatt virrasztunk. Általában az okok ismerete nálam már nyugtatóként hat a problémák kezelésénél.
Átlagban 3-4-szer kelt éjszaka, amiből azok, amik éjfél előttre estek, nem jelentettek problémás vissza altatást, még Jencinek sem, ám, ha éjfél utánra, akkor be lehetett rendezkedni egy jó kávéval egy kb másfél órás kiságy melletti műszakra. A leggyakoribb időpontok a fél 2 vagy a fél 4 voltak. Előbbi azért kiváló, mert éppen jó mélyen elaludt a nappal csúcsra pörgetett szülő, így sokszor még a kiságy mellett állva is folytatódott az álma, utóbbi pedig általában fél 5 - 5 óra körüli újbóli elalvást jelentett.
A gyereknek.
Akinek fényzáró függönye van, de nem anyának vagy apának, akik világosban, reggel kissé már bajosabban (vagy sehogy sem) alszanak el. A hab a tortán azok az ébredések voltak, amik riadt, nagyon hangos sírással jártak, és amelyek egyben azt jelentették, hogy apa lehetőség szerint a küszöböt se lépje át a szobájában.

Aztán múlt héten valami megváltozott. Szerdától itthon maradtunk 3 nap szabira, aminek - számomra - a legnagyobb jelentősége (a reggeli másfél-2 órás extra alvásaimon túl) az volt, hogy Jenci egyre ügyesebben és gyakrabban altatta vissza Dávidot. Sőt, amire eddig még nem volt példa: volt, hogy neki sikerült, nekem nem. Egyik nap pl. reggel fél 6-kor, amihez én már eleve az esélytelenek nyugalmával álltam volna. Nagy-nagy megkönnyebbülés ez nekem, aki több mint 1 évig teljesen egyedül álltam rendelkezésre a feladatra.

Bár valóban kijött a középső 4-es mellett bal oldalon egy fogacska Dávido szájában, mégsem tudom, hogy miért ilyen hirtelen, de vasárnap este óta EGYBEN alszik 10 órákat!! És ezzel párhuzamosan, ébredés nélkül 2 órákat (néha 2,5-et) nappal. Mérhetetlenül hálás vagyok neki, és mivel nem kell kelni hozzá, most megtudtam, hogy nekem már EGYBEN 7 óra alvás tökéletesen elegendő ahhoz, hogy teljes üzemmódban működhessek a következő napon. Vicces, hogy pont 3 napja nem szoptatom már este. Lehet, hogy mégiscsak számít, hogy a gyerek a kiságyban, és ne az anyja cicjén aludjon el???

Tegnap óta esti szopi nélkül

Igen, megcsináltuk. Vagyis én, ő meg elfogadta. Szerencsére, a döntés is csak engem rázott meg, Mukika szépen elaludt a nappal megszokott rend szerint. Nem követelte a cicit, nem sírt. Birizgálta a fülemet és már szuszókált is. Furcsa elegye ez a megkönnyebbülésnek és a szomorú érzésnek, hogy már soha többet nem fogom este szoptatni, pedig milyen lelkesen és aranyosan várta mindig. Szabályosan kifordult az apja kezéből bele az ölembe, és türelmetlenül leste, hogy kicsomagoljam a vacsiját. Néha, ha lassú voltam, ő nyomta a szájába a kezével a cicit.
Na ennek most véget vetettem, saját magam önös és önző szándékából.
Miért?
Mert már 16 hónapos, mégsem cicin kellene elaludnia este.
Plusz azért is, hogy felváltható legyek este.
És már nem gondolom, hogy sok anyatejet nyelt ilyenkor, inkább cumizott (bár ez lehet, hogy nem így van).
És hogy rövidebb ideig tartson az altatás..
Visszaolvasva, elég gyenge érvek ezek, de mindegy, döntöttem. Reggel viszont még szopizunk, mindent azért nem tudok egyszerre leállítani, és nem is akarok, így is pocsék érzés, hogy megfosztottam a gyerekemet valamitől, amit annyira szeretett és ami annyira jó volt neki.
Persze azért ügyesek vagyunk.:)

Jár a baba, jár

Tityitotyi Kismuki ma belelendült a járásba. Eddig is tett pár lépést, sőt a kertben már többet is, de eddig inkább a mi kedvünkért. Ma viszont fogta magát, kifordult az asztaltól (ezt ma először, eddig irányba kellett állítani), és magától vette a kezdeti lendületet, ami végigvitte a házon. Annyira belejött, hogy le sem akart állni. Karok a magasban, és így, kis mérlegként tipegés mindenfelé egyre kevesebb borulással. Ma délelőtt kimentünk vele a játszótérre, ahol már a dombra is felment egyedül.:)

Vicces, ma a legek napja volt: legtöbb séta és legtöbb alvás nappal (sajnos nem éjszaka) - átlépte a 3 órát! Igaz, volt mit pótolni, mert hajnalban 2 órát virrasztott(unk). A héten másodszor nem lehetett visszaaltatni, ezért hónapok óta először újra az ágyunkban landolt. Okoltuk a hideg frontot, meg a fogait, de nem találtam újabb fehér nyomokat a szájában. Aztán rájöttem, hogy valahol olvastam, hogy amikor elkezdenek járni, egyben elkezdenek újra felébredni éjszaka, mivel ez egy nagyon intenzív új élmény nekik, ami egyben érdekes, de félelmetes is. Remélem, gyorsan túl leszünk rajta, mert alvásból nem állok valami fényesen az utóbbi időben...

15 hónapos

Mit is tanultunk meg eddig? Tipeg, igaz még segítséggel és nem sokat. Kommunikál, általában egy magánhangzóval, de megérteti magát. A lá (lámpa) helyett az "eee" hang lett a kedvence (kissé zalaiasan hajlítva), amit leggyakrabban az "elment" megfelelőjeként használ, minden alkalommal pl, mikor valaki kilép az ajtón. De eee az elfogyott (a kaja /memme/) és eltűnt is, amikor keres vmit. "Anya", "apa" és "nem" azok a szavak, amit tökéletesen ejt. Na jó, az anya inkább ana, de ezt még elfogadjuk. A nemet már jól használja, nem mondja mindenre. Ha igen a válasz, akkor egy hosszan ejtett iiiii-vel és egy örüléssel jelzi. A másik gyakran használt kérdése a hoo?? = hol?, amit általában a "neem" követ, majd az ííííííí = itt. :) Lefordítva: hol van? Nincs meg. Itt van! Ez a legcukibb kommunikációja. Mindent megért: egyik nap azzal kápráztatott el, hogy mikor megkértem, hogy hozza ide anyának a rózsíszínű kiskanalat, amit a táskámból vett ki (és a kanapén volt), elment érte és odahozta nekem a konyhába, hogy elmosogathassam. (Pedig igazából csak azért találtam ki ezt a feladatot, hogy kicsit kitereljem a konyhából, mert folyamatosan rajtam lógott - gondoltam a menj el érte legalább pár percig leköti, de megértette a barokk körmondatot.)

Tudja, mit mond a cica, kutya, csipcsirip madár, a liba, a kakas, a hal, a pipi, a kecske, a boci, (ennyi jut eszembe), és ezeket meg is mutatja mesekönyvben, kiegészítve a kisvakonddal, kiscsirkével, csigabigával, pillangóval, katicabogárral és kisbáránnyal.

Kreált magának műsírást - meggyőződésem, hogy ezt a tükör előtt fejlesztette ki. Sőt a hisztinél elkezdett hangosan nyekeregni, hogy még kevesebb ideig bírjuk, és lehetőség szerint gyorsabban találjunk megoldást a problémájára.

Már csak egyszer alszik nappal. Az elalvás már nagyon könnyen megy, 1-2 perc, főleg, ha min. 5 és fél óra ébrenlét után megy a kiságyba (általában ébredés után 6 órával alszik). Elkezdett tudni két órákat is szunyálni, de az esetek többségében még van ebben egy visszaaltatás, de már az is egyre könnyebben megy. Nagy melegben viszont gyakran nem sikerül több, mint másfél óra.

Eszik már majdnem mindent, de tej helyett még tápszert kap - nem itta meg a rendes tejet, hiába próbáltam.

Bújós lett, ha fekszünk, mindig elénk fekszik kiskifliben, de gyakran hajtja az ölünkbe a fejét, vagy bújik hozzánk, mikor ölben van - és ezzel kenyérre is keni a drága szüleit azonnal.

Súlya: 11 kg, és már 86-os ruhákat hord (nadrágban még kisebbeket). Reggel és este még szopizik. Az estit tervezem abbahagyni, de annyira várja, hogy egyszerűen nincs szívem leválasztani. Étvágya kitűnő, gyakorlatilag mindent megeszik.

OMG gyereknap - május 14.

egy kis nosztalgia...

http://phdpeople.blogspot.com/2010/06/mai-nap-eppen-megfelelo-arra.html

Mai rekord

3 óra alvás!!! :) (Mínusz 15 perc vissza altatás). Fél 12-re lementünk doki nénihez és védőnénihez egy általános vizitre (hónapok óta nem voltunk), majdnem elaludt a kocsiban, de végül sikerült ébren tartanom, úh 12:20-kor már a kiságyban szuszókált. 1 órával később ébredt, és annyira sírt, h azt hittem, ennyi volt, de végül vissza aludt.

Pedig múlt csütörtökön kizökkent, attól a naptól tegnapig nem aludt másfél óránál többet és nem hagyta, h újra altassam. Hétvégén Szomódon ünnepeltük mami szülinapját, ott teljesen felborult a rend, mivel lefelé és visszafelé is elaludt a kocsiban, persze az alvásidején kívül.

Nappali alvásrekord

És igen! Ma először sikerült 2 órát aludni egyhuzamban. OK, 1 óra alvás után vissza kellett altatni (10p) és aludt még 50 percet! De összességében megvolt a 2 óra. Mégsem olyan nehéz ez. :)

Nappali elalvás

Meglepő fordulatot vettünk, már nem tiltakozik, ha a kiságyba teszem, sőt nagyon ügyesen elalszik. Volt a múlt héten 2 hajnali 5-ös ébredése, aznap nem bírta ki délig persze, de az esetek többségében negyed 1 és 3/4 1 között elalszik. Az időtartam egyelőre a korábbi, délelőtti 1 - másfél óra, de már előfordul - pl ma -, hogy vissza tudom altatni, ha felébred. (Ma 3/4 óra után sikerült.) Anita mesélte, h náluk 2 hónap volt, mire Lujza átállt a hosszú alvásra, vagyis a 2 órára.

Szibériai klíma

Erről még írni sincs kedvem. Szombat óta nem voltunk kint, vagyis Kismukit ma kivitte a bébiszitter délelőtt másfél órára a legmelegebb bundazsákjában! 8 fokok vannak, de volt már kevesebb is, a szél pedig orkán erejű, az összes cserepes virágomat lehajította a párkányról, és eltörte a szép kis kaspókat. Dávid eddig nagyon jól aludt, most megint felébred - csodálom, h csak ennyiszer, én volt, h órákig nem aludtam hajnalban a szél okozta hangzavarban.
És mindennek tetejébe még jól meg is fáztunk - vagyis Kismuki megfázott, én pedig elkaptam tőle, ahogy ez nálunk lenni szokott. De míg ő náthás és néha köhög, nekem fáj a torkom, alig van hangom, köhögéskor majd kiszakad a tüdőm, és 10 percenként orrot fújok. Ez a klíma az ember lelkivilágán keresztül rombol, lehet, hogy csak rosszkedvemben betegedtem meg. És persze ilyenkor van munka, mikor a szememen alig látok ki...

2. esti buli

És eljutottunk Jencivel a második buliba!:) 2009 novembere óta nem voltunk sehol kettesben, az volt az első, ahol Györök Laci 50. szülinapját ünnepeltük, igaz, a meglepetésről lemaradtunk.
Most Subyék 20. évfordulója kapcsán egy utó-lagziba voltunk hivatalosak, a Promenade-ba. Krisztike borozott és bulizott, Jenci vezetett. Egészen hajnali 1-ig, tovább nem bírtuk. Még azért edződni kell.:)

Most tényleg átállunk napi egyre

Na de nem zökkenőmentesen, persze, viszont legalább nem én, hanem Dávid döntött úgy, h átállunk. Múlt csütörtökön kezdődött minden, a délelőtt, szokás szerint, 2 perc alatt elalvó kispasi egyszer csak felpattant a kiságyban és szóval tartotta az összes környékbeli állat haverját, pont úgy, mint délutánonként szokta, amikor képtelenség visszafektetni. Tettem pár esélytelen kísérletet az altatására, de be kellett látnom, h itt most valami megváltozott. Kismuki nem fáradt. Visszakapta a játszós nacit és mehetett autózni. Fogalmam sem volt hogyan tovább, most el fog telni pár nap/hét, mire ÚJRA kikísérletezem, mikor kell aludni vinni. Kapott korai ebédet (kb 3/4 12-kor) és negyed 1-kor mentünk egy újabb próbakörre. Köszönte szépen, de nem volt hajlandó lefeküdni a kiságyban. Elvoltunk így 1 órát. Végül már rettenetesen fáradtan, ordítva sírt, mikor nem bírtam tovább, sem türelemmel, sem dobhártyával, bevittem a szobánkba és cicin elaludt. (Másfél óra alvás.) Zavart a sikertelenség, és hogy még mindig ez a végső megoldásom, de nem volt kedvem tovább szórakozni, tekintve, hogy egy lépéssel nem kerültünk közelebb az alváshoz, úh nem volt miben kitartónak lennem.

Másnap be kellett mennem a Caféba, rendhagyó módon délelőtt 10-re. Jenci szerdán felmondott, így pénteken ő maradt otthon a fiával. Megbeszéltük, h fél 10 tízórai, fél 12 ebéd, közte séta babakocsival - Reni javaslatára (így kicsit lenyugszik, nem pörgi túl magát (- jegyzem meg, jó ötlet)), átadtam a használati utasítást altatáshoz, és elindultam. Megbeszéltük, h max babakocsiban elaltatja, ha máshogy nem megy. Kissé feszülten érkeztem a tréningre, de mikor 1 óra körül felhívtam, Jenci a legtermészetesebb hangon közölte, h persze, hogy aludt és persze, hogy a kiságyban, de most le kell tennie, mert mennek a boltba. Mi vaaaaan? Elaltatta, mikor előző nap nekem sem sikerült? Halló, én meg egyedül küzdök az altatásokkal 14 hónapja???!:)

Szuper, megvan a recept. Gondoltam. Merthogy szombaton is simán elaludt a fenti időbeosztással.
Aztán jött a vasárnap. 3/4 12 előtt vittem aludni, de a már jól ismert módon felpattant és nekilátott a környezete szórakoztatásának. Nem hiszem el. Most mi van másképpen, mint tegnap? Úgy vagy 20szor lefektettem, de hiába. Sírt, tiltakozott, felállt. Kijöttem, otthagytam, megebédeltem. Fél óra eredménytelen szünet után ismét lefektettem vagy 20szor, hiába. Nem volt türelmem folytatni, tekintve, hogy megint nem haladtunk semmilyen irányba, úgy éreztem, ezzel estig ellennénk. Cicizett, elaludt az ágyunkon, én pedig vállon veregettem magamat...:(

Elhatároztam, h végre kitartok, és valahogy elérem, h a kiságyban aludjon el. Újabb kísérlet következett hétfőn: később kapott ebédet, gondoltam, majd negyed 1 körül már tutira kidől. Hát, nem dőlt ki. Megőrülök. Kicsit hagytam ácsorogni, majd visszamentem és lyukat beszéltem a hasába, h miért kellene fekve maradnia. No eredmény. Úh sajnos némi erőszakot kellett bevetnem: ahányszor hasra akart fordulni, annyiszor tettem az útjába a karomat. Nagyon mérges volt, de kb 20 kísérlet után - a legnagyobb meglepetésemre - feladta és megnyugodott. Utána még vagy 20 percig helyezkedett, egészen körbeforgott a kiságyban, nyüglődött, majd a kezébe nyomtam a cumiját, amire megnyugodott és elaludt. Alig mertem hinni a szememnek. (1 órát aludt.)Persze sok konklúziót nem tudok levonni, de valszeg később kell vinni lefeküdni, az tuti és hát ki kell tartani, bármilyen idegesítő ezen a hangfrekvencián a sírás.

Kedd: ma 6-kor kelt, ez önmagában is megnehezítette a feladatot. 9-kor kapott tízórait, és 10-kor indultam vele sétálni, de a várt bóbiskolás helyett fél 11-kor egyszer csak elaludt. 20 percet aludt, amikor felébresztettem azzal, h kényelmesebb szögbe akartam állítani a háttámláját. (No komment.) Mindenesetre pihent kicsit, úh egészen délig húztam az ebédet és csak fél 1 után mentünk aludni. Hasonló sztori, felállt, dumált, tiltakozott a lefektetésre. Az előző naphoz hasonlóan némi erőszakakkal végül a kiságyban tartottam, és végül elaludt (13:15-kor). 35 perc után ébredt, de vissza altattam!!!! Első sikerélmény.:) Végül 3/4 3-kor kelt. Mennyi ideig tart átállni? És mikor fog már 2 órát vagy többet aludni? Tapasztaltabbak, help!!!!!! :)

Hóesés

Tegnap 5-kor kelt, ma 3/4 6-kor... 3/4 10-kor belealudt cicizésbe, amiből 40 perc alvás lett, délután pedig Göd felé és Baláék kapuja előtt a kocsiban aludt másfél órát.

Kőhegy

Megvolt tegnap az első igazi kirándulás, barátostul, rokonoszul, ottalvásostul! Zsuzsi, Ákos, Levente negyed 11-kor érkeztek a bázisra, Kismuki épp akkor került ágyba, de a jó időnek hála, vendégeink a kertben kihúzták az alvásidejét. Terv szerint indulás ébredéskor, de Levente ezt kissé keresztül vágta, mert evés után 11-kor elaludt. Gyerekeket összehangolni a legnagyobb kihívás. Úh ahelyett, h Kőhegyen ebédelt volna a társaság apraja-nagyja, az apraját meg kellett eteni indulás előtt, ui Lele 3/4 1-ig húzta a lóbőrt (akkor sem feltétlenül ébredt volna, ha szülei nem próbálják meg visszatuszkolni a babakocsiba, amiből szépen lassan araszolt lefelé:)). Végül negyed kettőkor útnak indultunk, és felmásztunk a Kőhegyre. Jól bírták a kispasik, Lele az utolsó métereken kezdett csak nyűgösködni, Dávid ellenben majdnem elszuszókált a kenguruban. Nagyon meleg volt, szakadt rólunk a víz - természetesen nem az edzettlenség miatt.:)

Kettő - negyed 3 körül érkeztünk, akkor már kopogtak a szemeim az éhségtől, úh gyorsan betoltam egy helyi specialitású kolbászlevest. Isteni volt, vagy csak rettenet éhes voltam. Mukika nagyon élvezte a terepet, megállás nélkül sétálni kellett vele: többször megnéztük a kutyust, a racka juhokat és a kiscsikót. Igazi menedékház állatokkal, cserépkályhával, kockás terítős asztalokkal, palacsintával, szörpivel, műanyag palackos borral és retro mentás cukros dobozkákkal.

4 óra körül kezdett elfáradni az aprónép, úh más ötlet híján, leterítettük a felcipelt pokrócot a földre, ráterítettük a gyerekeket és egy négyes szendvicsben szoptatás után békésen elszuszókáltak a szabad levegőn, miközben a fiúk elvitték a tóhoz megúsztatni a kutyát. Tiszta Jókai regény.:) Igaz, épp fekete felhők érkeztek és a levegő is lehűlt kicsit, na meg óriás mutáns szúnyogok támadták meg néha a törpék egyetlen szabadon hagyott testrészét, (az arcuk egy gyufás skatulyányi darabját), de így is remekül kipihenték magukat.

Közben a jóidő is visszatért és Reniék is megérkeztek. Kissé nehezményezték, hogy ekkora hegyre mászattuk fel őket, volt némi kommunikációs zavar a helyszínt illetően. :) De fent már ők is úgy érzeték, h megérte. A kolbászleves és a hely szelleme náluk is tarolt, na és Ábel is lelkesen fedezte fel a környéket. Szofi kutya és Szeder nagyon egymásra találtak, Manci csak időnként csatlakozott a játékhoz, ő már ilyen gyerekes dolgokban nem vesz részt.:) Ellenben a tóban 3asban hancúroztak és váltak egységesen sárszínűvé.

Este fél 6 körül indultunk vissza, ilyen hosszú szabadtéri, tartalmas programunk még sosem volt. Fél 7-kor még mindenki betért a teraszunkra egy bambira vagy sörre, úh 3/4 8-kor volt csak kapuzárás. Davido nagyon jól bírta, utána még játszott egyet az autóival mielőtt fürdeni vittük. Persze az alvással azért nem volt gond.

Baláék beköltöztek

Ez volt a hétvége nagy eseménye. Rengetegen voltunk, így jól fel is avattuk az ebédlőt egy 13 fős ebédeléssel. Törpike élvezte, hogy szambázhat a nagy terekben. Amikor nagymama sétáltatta, akkor végre anya is tudott kicsit segíteni. Nagyon szép kis házikó, sokszor megyünk majd látogatni. :)

Alvó bajnok

Hétvégén megfáztunk, vagyis Dávid megfázott, és rám ragasztotta. Persze az is lehet, h én is megfáztam, csak kivártam a sorom. Ő náthásabb, én jobban köhögök. Ami viszont nagyon vicces, csak az első éjszaka ébredt föl - akkor sem arra, h nem kap levegőt, hanem arra, h betolatott a kiságy egyik sarkába és beszorult, nem tudott fordulni.

A következő nap - hétfőn? - már átaludta a teljes éjszakát (ez nem volt jellemző az utóbbi időben, min. 2 ébredés per éjszaka gyors visszaalvásokkal), még csak fel sem sírt, és ez az elmúlt két napban is ugyanígy tett. Reggel fél 7 - 7 között kel, pedig az utóbbi időben gyakoribb volt a 6 előtti ébredés. Sőt, nappal sztenderden másfél órát alszik 10 körültől és 40 percet délután. Délután nehezebben alszik el, többször babakocsiban, de ma sikerült kiságyban is elszuszókálnia. Anya nem mehet ki, de nincs más dolga, mint kiságy fölött csukott szemmel támaszkodni, amiért Kismuki hálából percek alatt elalszik.

A gyerekes élet apró örömei.:)

Anya első esti kiruccanása

És igen, megcsináltuk.:-) A café kör újra összejött, a tagok: Zsuzska, Anita, Márti, Kata, Réka és AMZS, na meg én, aki az esti összejövetelekről Kismuki születése óta rendre lemarad. De most eldöntöttem, bármi lesz is, ott leszek. Jencinek eddig még csak egyszer sikerült visszaaltatnia Dávidot, de bevállalta. Megbeszéltük, mit tegyen, ha sehogy nem megy, majd hazajövök. Este 8-kor már aludt, állítólag 9-kor és éjfélkor ébredt, amiből az egyiknél még fel is térdelt, de Jencinek sikerült rövid időn belül vissza altatnia mindkétszer. :-) Óriás sóhaj!

Annyira feltöltött ez az este, hogy még az sem zavart, hogy vágni lehetett a füstöt, hogy egy korty alkoholt nem ihattam, hogy negyed 2-kor feküdtem le, és Mukika hajnali 5:30-kor felsírt, majd aludt tovább, nekem viszont már nem sikerült, hogy 4 óra alvás után sem voltam félájult.

Újra önálló elalvás nappal

1 hónapja nem szoptatok nappal, csak reggel és este, 2 hete pedig már nem cicin alszik el délelőtt és délután Kismuki, újra bevezettük az önálló elalvást. Ez annyiban módosult a januári sikersztorihoz képest, hogy most nem jöhetek ki, amíg el nem alszik. Persze kijövök, próbálkozom, de semmi értelme, mert pont annyi percig sír állva a kiságyban, amennyit kint töltök. Amint bemegyek és lefektetem, megnyugszik, oldalra fordul, és dolgozik az elalváson. Mindössze arra van szüksége, h felette álljak, és így akár 5 perc is elég neki a szuszókához. Az eredmény így is dícséretes, csak a derekam törik ketté az állandó kiságyba lógástól.

A helyzet, h még mindig igényli a napi 2 alvást, sőt ezek egészen menetrendszerűen beálltak. Délelőtt 10:15 és 10:45 között alszik el, ébredéstől függően, délután pedig 3-kor dől ki és mostanában egészen rendszeres az 1 óra vagy annál több alvás. Az éjszakáink is egészen jól működnek, ha felébred, vissza tudom altatni percek alatt, csak magamat nem - még mindig nem tud Jenci váltani (bár egyszer már sikerült), úh az éjszaka átalvása még várat magára.

3 gyerek, 3 szoba (avagy családi Húsvét Szomódon)

Igaz Húsvét pont két hete volt, de pár sorral azért utólag is meg kell, hogy emlékezzek. Merthogy leteszteltük, milyen egy négyhetessel, egy egyévessel, és egy 3 és fél évessel egyszerre 80 nm-en. A legkisebbet gyakorlatilag semmi nem zavarta, 3 óránként evett kicsit, a többi időt alvással töltötte. Az egyéves is teljesen jól vizsgázott, nagyokat aludt, még a mobil kiságyban is, reggel fél 8 előtt ritkán volt fent. Egyik éjszaka felébredt 3/4 4-kor, és ugyan csak fél 5-kor aludt el, de én visszafekhettem az ágyba, nem kellett behajolni hozzá. Na ez akkor utoljára fordult elő, nem lett belőle rendszer sajnos. Lilla mindössze 1szer ébresztette fel nappal, mikor torkaszakadtából sikított, mert mami nem engedte be az alvó Dávidhoz.

Baláék 4en aludtak, ami nem volt kis teljesítmény, de a várakozásokkal ellentétben egészen nyugodt éjszakájuk volt. Legjobban mami és papi járt, akik a nappaliban aludtak jó nagy ágyon és még tévézhettek is.:)

Virrasztós éjszaka

Ma hajnali fél 3-kor Kismuki behívja anyát a szokásos segíts visszaaludni jajkiáltással. Anya épp nagyon mélyen alszik és ritka baromságokat álmodik, de azonnal talpon van. Mint mindig. Fejsimi, nyugtatás, visszaalvás - elégedetten nyugtázva a sikert, visszaoson a jó meleg ágyikóba. Mire újra felharsan a hívószó. Anya vissza, Kismuki próbál aludni oldalra fordulva, sikerül, anya ki, Kismuki ébred - és ez így megy egészen negyed 5-ig. A fáradtság jelei leginkább az ellilult lábakban és az egyre fogyó türelemben mutatkoznak meg. Anya kiborul negyed 5-kor, apa is ébren. Nem érti, anya miért nem türelmesebb. Majd ő bemegy. Na ezt ismerjük, bár anya durcásan bevágja magát az ágyba, még fel sem melegszik, mikor újra ő a soros. Marad a szopi. Működik, Mukika a kiságyban újra 5-kor. Anya félholtan és reszketve visszabújik az ágyba, magára teszi a közben útra kelt apa paplanját is, és várja, hogy visszatérjen az álom és a 37 fokos testhőmérséklet. Kb 6-kor már alszik is, 7-kor ébred, mert a kedves szomszéd gondosan végighúzza a 100 méteres járdán a kukát, ügyelve, hogy le ne menjen a betonról a kereke. 8-ig újra alszik, akkor érzi kelni kellene, mégiscsak munkanap, de a meggyőzés újabb félórát vesz igénybe. Kismuki 9:10-ig húzza a lóbőrt. Ő az alvás mai nyertese.

Rázós 2 hét

Lebetegedett. Életében először és pont a születésnapi bulija előtt. Pénteken elmentem fodrászhoz, Jenci jött velem, és elvitte sétálni a kispasit, amíg én visszaváltoztam nővé. Szél volt, sál nem. Szerintem ez okozta az estére már komolyodó hurutos köhögést, szerinte persze bárhol összeszedhette. Fulladásig köhögött, 2 óránként ébredt, nem is mertem a kiságyában hagyni, velem aludt. Hajnalra belázasodott, úh megkapta az első kúpot. Másnap sokkal jobban lett, így nem mondtuk le a bulit, csak értesítettük a gyerekeseket a köhögésről és rájuk bíztuk a döntést, jönnek-e. A kedve remek volt, a sok ember nem zavarta, sőt feltűnően jól érezte magát.
A köhögés viszont nem múlt.

Ezért úgy döntöttem, megpróbálom csillapítani. Stodallal. Mivel nem engedte, h beadjam, etetés közben becsempészte a kanalába a gonosz anya. Azt hitte szegényke, h jön az újabb falat, de szirupot kapott. Azonnal öklendezni kezdett, és az utolsó cseppig visszahányt mindent. Ez teljesen kiborította, engem meg rendesen megijesztett. Sajnos ez újra és újra előfordult, így újabb tanácsokat kértem, Stodal kiiktatva, Lándzsás útifű teszt alatt. Ezt már gondosan belekevertem a kajájába, amit úgy kellett belé erőltetni, de persze egy anya nem hagyja éhezni a gyerekét... A szirupos kaját nem ette meg, de elég volt egy nagyobb falat, ami ismét fuldoklást okozott, és jött az újabb hányás. Később felhívtam a doktornőt és megtudtam, h a legnagyobb hiba, h erőltetem a kaját. Szuper.

Nem volt több ötletem, de időm sem nagyon gondolkodni, mert hirtelen betámadott a hányós vírus. Szerencsére éjszaka jött, lefekvés előtt, altatás után. Hajnali egykor újra öleltem a wc-t, majd visszaaltattam a gyerekemet, aki időközben felébredt, majd megint öleltem a wc-t. Reggelre jobb lett, csak az erőm hagyott el. Délután megint szarul voltam. Ekkor fordultam sos nagymamai segítségért, mert már csak egyetlen dologra bírtam koncentrálni, és az az ágy volt. Másnap reggelre jobban lettem, akkor jött a hasmenés Dávidnál. Zöldes színű, leírhatatlan szagú trutyi, ami nyakig beterítette a testét. Napi min. 10 pelenkacsere, és legalább 5 átöltözés. Szerencsére óriásiakat aludt nappal és sokat ivott. És már az anyja sem erőltette az evést. Csak ivott és cicizett, hát mit mondhatnék..., ez annyira nem esett jól. De mindegy, mert neki igen. Köhögés, időnként hányás, nem múló hasmenés, pszichés rettegés a pelenkázó asztaltól. Meghozom a döntést: irány a doktornő. Előtte vizelet mintát veszek tőle, szegénynek egy merő kiütés és tiszta piros a popsija, én meg még ráragasztom az éles neylon tasakot, ami egy újabb bravúros anyai teljesítmény ugye. De legalább vittünk vizeletet. Vírus, tudtuk meg, diétáztassuk, igyon sokat, egyen normaflore-t, ha így sem múlik, kis Smecta.

Normaflore segített, szombatra hasmenés el. Köhögés marad, időnkénti hányás is. Vasárnap egész jól van, este időben elalszik, mert nappal nem tudom betenni a kiságyba. Két órával elalvás után fuldoklásra ébred, már sírni sem tud. Berohanok, kikapom a kiságyból és a nappaliig jutunk, mikor telibe hányja saját magát és a frissen zuhanyozott anyját. Már nagyon készen van, alig tudom megnyugtatni.

Hétfőn-kedden szinte semmit nem eszik az anyatejen kívül, le van fogyva az arca és a combja, lemegy a pocakja, kedden már csócsál egy kis zsömlét, és jókedve van, de éjszaka egy csomószor ébred, gondolom, az éhségtől. Szerdán eszik először újra, de még csak banános sinlacos pépet, és már 3. napja nem hány. Meggyógyult, bár még mindig köhög, de már nem merek szirupot adni...

1 éves

Vasárnap megvolt az első szülinapi zsúr. Jöttek a barátok kicsiben és nagyban. Ott volt Lilla, Ábel, Benő, Szonja, és a szüleik (Zsuzsu nélkül, mert ő a 6 napossal otthon maradt), Csilláék, Zsuzskáék és Zsoleszék, valamint a nagyszülők és dédimama. Igazi parti hangulat kerekedett. Kismuki nagyon élvezte, pedig pénteken még nagyon csúnyán köhögött és hajnalban be is lázasodott. Sem a tömeg, sem a zaj nem érdekelte, játszott a legújabb játékokkal (a gyerekekkel mondjuk nem sokat...)

Kapott tanuló kutyust, dömpert, zenélő forgót, homokozó szettet, búgócsigát, plüss macit, fürdő játékokat és Lillától az első fogkrémét. A tortája egy nagy barna maci volt, ami leginkább Lillát és Szonját hozta lázba, Dávid csak egy ujjlenyomattal nyugtázta, h az övé. Végül gyerekesek-nem gyerekesek is nagyon jól érezték magukat, ez utóbbiak nagy meglepetésére. Egyedül Jenei mama került ki vesztesen a partiról, aki délután az orrát törte a jó kemény pomázi terméskövön. :(

1 éves korára 8 foga lett, 9 és fél kiló, már felül, feláll és négykézláb mászik. A "nem" szót tisztán ejti, és fejforgatással nyomatékosítja. Válaszként is használja (eleinte igenként is, de egyre inkább nemként), persze néha tévesen - ha a kakira kérdezek rá, tutira nem a válasz.:)

Mindent megért, megkeresi a megnevezett játékot, és figurákat is felismer 2D-ben. A "né"=nézd, "ho"=hol, "it"=itt, "ti"=tigris, "miii"=milyenszép, "memme"=hami, zsömi is bekerültek a szókincsébe, az egymás után hajtogatott me-me-me, amit kinyújtott-visszahúzott karmozdulat kísér pedig a kérem megfelelője.

A telefonnal már sms-t küldözget, képernyővédőt cserél, hiába billentyűzárazzuk le, és bekapcsolja a cd-lejátszót is, kinyitja a cd-tartót. Önállóan eszeget zsömlét, teljesen lázba jön, már a szömis zacskó csörgésétől is. Megmutatja a nózit, fülecskét, pocit, fütyit, kezecskét és lábit, sőt az egyik és másik szavakat is használja a páros testrészeknél.

Felállt!

Ma reggel 3/4 9-kor felállt Dávid baba a hempergőben! :) Nem kis teljesítmény volt ez így hétvége óta: akkor feltérdelt, tegnap felült, ma felállt. Most persze mindenhol feláll, ahol csak kicsit is kapaszkodni tud, de ennyire még nem tud egyensúlyozni, így ma kétszer is óriásit koppant a feje a parkettán. Csak remélni tudom, a gyerekem testi épsége érdekében, hogy gyorsan túl leszünk a tanuló időszakon. Engem mentő vitt volna el ekkora ütéstől..

Történések

A legnagyobb hír, h megszületett Polgár Panna Dorottya március 1-én, 1:20-kor. :)

Kismuki hétvégén két nap is felkelt hajnali 1-kor, első nap 5-kor kerültem ágyba, második nap már fél 3-kor aludt újra, csak én virrasztottam fél 5-ig. Miután 2 napig borzasztóan sajnáltam magam, h ilyen keveset aludtam, észrevettem, h kibújt a 7. fogacskája.:) Nálunk ez így megy, ismét feleslegesen nyavalyogtam, bazi szerencsések vagyunk.

Hétvégén sikerült a feltérdelés, azóta a nap felét függőlegesen tölti, és ha tartjuk, már egészen határozottan áll - hétvégén még csak rongyláb Johnny-sként sikerült. :)

Ma felült. Négykézlábból hátratolat, és mikor eléri a feneke a talajt, kézzel is elengedi. Ilyen egyszerű ez.

Kis szusszanás

A múlt hetemet sikersztorinak könyvelem el, leszámítva, hogy lebetegedtem, vagy ha azt nem is, köhögök (nem, ez nem a szokásos), fáj a torkom és folyik az orrom (néha). Mindez azonban semmi rossz ahhoz a jóhírhez képest, hogy Dávid egész héten óriásiakat aludt éjszaka (néha nappal is). Csütörtöktől vasárnapig a szomódi nagyszülőknél nyaraltunk, és teljesen zökkenőmentesen átállt, sőt, egyik éjszaka közel 11 órát aludt, negyed 8-kor ébredt. Mekkorákat tudnék aludni, ha nem ébrednék folyton a rozzant derekamra.

A munkám beállt normál mennyiségre, ha nem gyarapszik, talán képes leszek beosztani az időmet, amit a gyerekem sem fog megsínyleni, azután sem, hogy Jenci elkezd dolgozni. Viszont kapacitásaim csúcsán vagyok, semmi szabadidőm, csak hétvégén, és ezt még nem emésztettem meg..
Anyukám isteni főztje kicsit helyre tette a gyomromat, hihetetlen érzés enni valamit ebédidőben. :)

A nappali alvások érdekesen átalakultak. Ismét igényli 10 körül és du 3 körül, 3 óra ébrenlét után az alvást. Na most ez hogy van? Ez azt jelenti, hogy a tízórai utáni szopiba belealszik, majd beteszem a kiságyba, ahol mostanában rekord mennyiségeket alszik napközben is - nem ritka az 1 - másfél órás alvás sem. Ellenben egyedül nem hajlandó, ezt elfelejtettük, tiltakozik, ha beteszem a kiságyba, követeli, hogy bemenjek, tornázik, hintázik, mindent megtesz, hogy ne tudjon elaludni. Sejtem, hogy ha nem szoptatnám meg, lenne esély arra, hogy újra megtanuljon egyedül elaludni, de ez ellen 3 masszív érvem van: (1) dolgozom, nincs időm/energiám órákig "szenvedtetni" szegény gyereket, (2) 5-10 perc alatt elalszik cicin, be tudom tenni a kiságyba és nagyot is alszik, (3) szeret szopizni, én pedig szeretem szoptatni. Lehet szavazni, ki mit választana. Persze nem egy Suttogó megoldás, de ez van. Majd 1 éves kora után kitalálok (újra) valamit. Szerencsére éjszaka megmaradt az a jó szokása, hogy ha felsír, és meghallja a hangomat, elhallgat és a hajamba túrva visszaalszik.

Újra elaludt egyedül!!!!!

Ráadásul 10 perc alatt, délután, 3-kor! :-)

Munka és gyerek

Múlt hétfő óta már nem csak anya, hanem menedzser is vagyok. Újra kell barátkozni ezzel a címkével. Gyorsan be is vonzottam egy jó adag feladatot, de aki kicsit is ismer, ezen egyáltalán nem lepődik meg. Most aztán már nagyon kis kanállal osztják a szabadidőt, úh rendesen össze kell kapjam magam, hogy valahogy életben tartsam a harmóniát. Dolgozom, Kismuki pedig kúszik-mászik körülöttem, de néha óriás lelkifurdalás gyötör, hogy a monitort bámulom és non-stop telefonálok, ahelyett, hogy vele foglalkoznék. Na és ugye a konyha úszik, a mosások elmaradnak, ritkábban mosok hajat, és persze hogy jóval többször ébred éjszaka a fiam, mint eddig bármikor. Ok, kijött az 5. és 6. foga, de állítólag ha kijött, már nem olyan rossz nekik.. Mindez persze nem lenne baj, ha nem hajnali 2-kor történne, és még kevésbé 4-kor, vagy ha már akkor, legalább aludna vissza 1 perc alatt, ahogy szokott. De most csak cicivel megy és órákig tart, így gyakran csak 2 óra fentlét után jutok vissza az ágyba. Ez mondjuk nem sokat segít a lelkesedésemen és az arcbőrömön...


A jóhír viszont, hogy a második hét már nem volt olyan vészes vagy stresszes, vagy csak kisebb problémát csináltam általam felnagyított ügyekből. Ehhez Zsuzska barátnőm is hozzájárult, aki megtiltotta, hogy idegeskedjek és túlterheljem magam titokban, miközben ők esetlegesen ki tudnának húzni a sz..rkupac alól. Ez meglehetősen jó hatással volt rám, úh talán emiatt is volt, hogy Mukika újra átaludta az éjszakákat, legalábbis a tegnapit annyira, hogy egyszer sem mentem be hozzá. Így ma sokkal fittebb vagyok (vagyis már csak 2 óra plusz alvásra vágytam a szokásos 4-5 óra helyett).

11 hónapos

Egyre több szót mond, és egyre több mindent felismer, amit megnevezünk. A szókincse újabb darabjai a há(p)= hápikacsa, rá mint rá, pisz=pici, szisz=cici, tik=tik-tak. A nemet és a "le"-t már válaszként is használja, ha megkérdezzük, hova lett, amit ledobott, válaszol, hogy "le".

Kijött az ötödik foga bal oldalon fent, és 2 nappal később a 6. is szimmetrikusan. Már ül, a fürdőkádban felhúzza magát hasizomból félfekvő helyzetből, egyébként mi ültetjük le, magától még nem megy. Ülésből többé-kevésbé sikerül hasra fordulni, de néha egyszerűen eldől hátra, mint egy bábu, ami persze huppan és fáj. Nyújtja a karjait, ha szeretné, hogy felvegyük, és billegve kúszik, hogy gyorsabban haladjon, igazi kisfókás stílusban.
A törlőkendős dobozt kinyitja, megtanulta, hogy meg kell nyomni a gombot, ebből kiindulva, rájött, hogy nyílik a cd-lejátszó teteje és a bébiőr lámpája, amihez egy pici gombot kell megnyomni. A villanykapcsolókat is a legnagyobb egyszerűséggel kezeli. Néha már az óriás lego egyes kockáit is egymásra teszi segítség nélkül, és képes az egész házon keresztül gurítani a kisautóját. Az egymásba tehető elemeket már önállóan is pakolgatja, ha a kezébe adjuk a megfelelő nagyságú darabot, már tempósan beilleszti a nagyobb formába.

Az ajtók nyitogatása szintén a kedvenc játékok egyike. A tükörben nézegeti magát, vagyis a másik babát, aki ugyanazt csinálja, mint ő - játszik vele, oldalra fordítva a földre teszi a fejét, úgy nézi magát, nyúl a tükörkép keze felé és néha benéz a tükör mögé. Duc-ducol a "másik babával", ami néha óriási koccanás után sírással végződik.

A mosógép az egyik legérdekesebb gép, amit hosszú percekig képes bámulni, de vonzza a kazán és a kandalló is. A botmixertől még fél, de ha odébb megyünk, már nem panaszkodik.

Az önálló elalvás nappal mostanában nem nagyon megy, többnyire a tízórai utáni cicizésbe alszik bele, így teszem a kiságyba.
Hossza kb. 80 cm, súlya 9200g. Haja még kevés, középen hosszabb és sűrűbb - ott, ahol az öregeké kopasz. :) Viszont göndörödik. A hangos emberektől még megijed, de már edzzük.

Átállunk napi egyre?

Avagy egy anyuka újabb megfigyelései...
Na mert ugye a nappali alvás rendkívül fontos, pihenés a gyereknek, pihenés az anyának. Vagy legalábbis kifejezetten értékes szabadidő. Tehát ha nem megy, akkor vállrándítás helyett kísérletezünk.
Mi anyukák. Az apukák vállrándítanak.
Na most 11-kor már nem megy, ez a héten kiderült. Akkor már 5 óra fennlétet is bír a kispasi, tehát levonjuk a következtetést - átáll az egyszeri alvásra. Az egyszeri alvásnak pedig örülünk, nem csak azért, mert csak egyszer küzdünk alvással egy nap, de azért is, mert egyszer hosszabbat alszanak (ezt mesélik tapasztaltabbak), akár 2-3 órát is, és ezzel rendkívüli módon kitolódik a szabadidőnk. Így esett, hogy ma délben megette a fáradt Kismuki az ebédet, és az utána következő 5 perces cicizésbe belealudt, úh szépen behelyeztem a kiságyba, és mosolyogva konstatáltam, hogy megfigyeléseim helyesnek bizonyultak: mostantól tutira egyszer alszik majd.

Berendezkedtem egy hosszabb szabadidőre: meleg(!) ebéd, tejeskávé, internet, fényképek rendezgetése, szieszta - így nézett ki a terv. Na, épp az 5. falatot tettem a számba, mikor felsírt. 45 perc után!!! Nem, nem vagyok ennyire lassú, de alvás közben szigorúan csak sütőben melegítünk ebédet, ami ugye minimum negyed óra. Na most 1szer 45 percnél ugye sokkal jobb a 2szer 45 perc, úh holnap újabb kísérlet következik: délben megyünk aludni, ebéd előtt. Elvégre 3/4 1-kor még nem késő ebédelni. Kisebb szerencsével pedig akár mégegy alvást is betoldhatunk 5 körül. Vagy?

Tapsi

Ma először ülve tapsolni kezdett, teljesen önálló indíttatásból, nem mutattuk neki.:-) A legnagyobb vicc, hogy éppen kamerázta Jenci, mert szerettük volna felvenni az ülésből fekvésbe fordulást. Édibédikismaci.:-)

Küzdés a nappali alvással

Mire végre elsajátítottuk az önálló nappali elalvást, már változnak is a dolgok. December közepén még fél 10-kor ment Mukika aludni, ami a múlt hétre már 11-re módosult. Megfigyeltem (múlt héten), hogy ébredés után kereken 4 órával alszik el, úh igyekeztem pont 10 perccel előtte kiságyba tenni. Múlt héten gyönyörűen működött. Tegnap már nem. Ma sem. OK, lehet, hogy náthás, és az a baj. Mindig lehet találni valami indokot. Jenci próbál vigasztalni, van, hogy azt mondja, "de hát ma ilyen napja van, te sem mindig ugyanúgy vagy fáradt", most azt mondja, "de hát beteg szegény". Persze, minden lehet. Csakhogy neki pontos napirendje van, ezért kb a napjainak is ugyanolyanoknak kellene lennie. És a délutáni alvásról még szót sem ejtettem. Az teljesen rapszodikus: van, hogy sikerül, de legtöbbször nem. Nagyon húzni nem tudom, mert akkor az uzsonna-time borul, vagy az éhség miatt nem alszik el.
A rossz hír csak az, hogy jövő héttől dolgozom. Ami önmagában nem rossz hír, de ha nem építhetek ezekre az időpontokra, akkor mi lesz? Káosz. Nem pánikolok, csak tervezek, be kell tudnom osztani az időmet. Na jó egy kicsit pánikolok...

Viszont! Újra elalszik séta közben a babakocsiban! Ez azért is kitűnő hír, mert ha nagyon nem megy az alvás, akkor levegőzést fogunk beiktatni minden délután. Először a Normáfánál tett kirándulásunkkor sikerült, aztán már itt Pomázon is. Pedig egy hónapja még erősen tiltakozott a babakocsizás ellen. Legjobb, ha minden hónapban mindent kipróbálok újra, ami addig nem működött, mert jól látszik, hogy van remény.:-)

Ma megkóstoltuk a csokit

Na persze, nem anya kínálta ebéd utáni desszertként. Kismuki bontott ki magának egy szaloncukrot.:-) A szaloncukrokkal karácsony óta játszik, élvezi, ahogy kong a fémtányér, amibe dobálja őket. Eddig azonban még nem jutott eszébe, hogy kibontsa. Valószínűleg most sem ő volt az ötletgazda, csak apa elszaggatta némelyik papírját, mikor a szaloncukor aggatót nem a nyaka köré tekerte, hanem keresztül döfte rajta. Így a szakadt papírnak egészen egyszerűen levált a teteje. Ő meg megmarkolta a barna darabkát, és mint mindent, a szájába tette. Én már csak a feltűnően nagy csendre figyeltem fel. Nézett felfelé meglepetten, maszatos szájjal, miközben magasra emelte a barna intenzív ízű játékot benne a kis fogai lenyomatával. :-)

Újabb szavak

Pár napja elkezdte mondani, hogy 'nem'. Meg kell zabálni, ahogy ezt mondja. Olyan hanglejtéssel, ahogy azt mondjuk "ham". Közben néha a fejét is forgatja jobbra balra, ahogy tőlünk látja. Így a tiltások is rendszerint kudarcba fulladnak, mert nem lehet nem röhögni, amikor megismétli, hogy 'nem' és forgatja a fejét. Néha már válaszként is működik, persze előfordul, hogy az 'igen' helyett.:-)

A játék a törlőkendős dobozzal szülte a nyitni szót, amikor becsukja a tetejét odatolja nekünk és szól, hogy 'nye'. Az ablakra azt mondja, 'bla' vagy valami hasonlót. Mondja már a 'be' igekötőt is a 'le' mellett, és néha a 'rá'-t is. Persze a favorit továbbra is a lá=lámpa, amit olykor 'pa'-ként is emleget.:-) A 'be' és a 'ba' is már az aktív szókincse része, de még nem megfelelő szövegkörnyezetben használja, vagy csak mi nem értjük, mit akar mondani. A 'me' a jolly joker, az mindenre használható, meme legörbülő szájjal elnyújtva = panaszkodás, de működik hamiként is, 'me' csak így szimplán a jaj, vagy a jól érzem magam, vagy az itt vagyok megfelelője, de ölben, kinyújtott karral azt jelenti, erre menjünk, míg a lámpa bámulás közben átéléssel elhangzó me-vel azt mondja, 'milyen szép!'.:-)

Még nem állt fel, de a hempergőben felkapaszkodik a rács tetejére, és karból oda-vissza húzogatja az így 'C' alakot formázó testét. A négykézláb himbálózás már ritmusra is megy, amit fekvőtámasz-szerű, de gyorsabb le-föl mozdulatokkal kombinál, főként zenei ütemre. Majd ha végzett, oldalra tolja a popsit, ahogy anno nekünk az aerobic edző mutatta, hogy kell megnyújtani az oldalsó combot (amit bizonyára nem így hívnak szaknyelven).

Van még egy nagyon cuki szokása: megfigyeli, mi az, amin nagyon röhögünk, legközelebb megismétli és közben vizslatja az arcunkat, hogy újra olyan vicces-e.:-)

A kis mobiltelefonját is megtanulta kezelni, már nem tenyérrel püföli, hanem nyomogatja a gombokat a pici ujjaival és nagy az öröm, mikor erre különböző hangok jönnek ki a szerkezetből. Sőt, már megvárja, amíg véget ér egy dallam, és csak utána nyomja meg valamelyik gombot újra. Hát persze, hogy büszke vagyok.:-)

Tejpép

Gondoltam eljött a kekszes-piskótás tejpép ideje, többek között azért is, mert vészesen közeleg a lejárati ideje. Igazából van egyfajta tejpép fóbiám, nem kell a gyereknek 1 éves kor alatt semmi, ami tehéntej alapú. Na de a dobozon az áll: 6 hónapos kortól - gondoltam 10 és fél hónaposan már csak felnőttünk hozzá. Nem is kicsiben, nagyban indítottunk. Délelőtt ezt kapta a gyümölcsös-sinlacos-joghurtos keverék helyett tízóraira, és mivel látszólag nagyon bejött neki, uzsonnára is kimértük. Még az alvások is ideálisan alakultak nappal: délelőtt szépen elaludt egy 15 perc magyarázgatás után 3/4 óráig, délután pedig - legnagyobb meglepetésemre - 15 perc alatt, negyed 4-kor (1 órára!), így kényelmesen beértem 4-re a Caféba Kata szülinapot ülni a csajokkal.

De aztán este lett. Az már (szinte) menetrend-szerű karácsony óta, hogy elalvás után 1 - másfél órával felébred, viszont amióta önállóan alszik nappal, azóta egy kis simogatással pár perc alatt vissza altatom ilyenkor. Este később, 20:20-kor kezdődött a szopi, csak 9-kor aludt el, de mikor betettem a kiságyba, felébredt, vissza altattam, majd felhúztam a rácsot (rácsfóbia - attól félek egyszer kifordul rajta, mikor felébred, elvégre majdnem 10 és fél hónapos), amivel felébresztettem. Pompás. Na akkor már dühösen sírt, annyira, hogy nem tudtam megvigasztalni. Kivettem, ugyanúgy folytatta. Nem maradt más, újra szopi, akkor megnyugodott, visszaaludt. Fél 10 lett. 10-kor újra ébredt, ismét rettenetesen sírt, nem működött a fej simogatás, úh megint kivettem, megszoptattam, visszatettem, felébredt, ordított. 11 óra. Nem bírom. 100 éve nem volt ilyen, de megkérem Jencit, költözztön ki a nappaliba, a gyerekkel alszom, és egyébként sem tudok már többet jobb ciciből szoptatni. Fél 12-kor alszik el. Majd ébred 3/4 1-kor. Épp elaludtam. Ismét lehetetlen megnyugtatni. Mi történik vele? Megszoptatom, nincs más, vissza alszik. Hallom, hogy nehezen veszi a levegőt - lehet, hogy megfertőztem.:-( Elalszom, majd a köhögésére ébredek. Fél óránként. 4-kor felsír, megőrülök, ez már a kínzás határa. Juhuu, vissza alszik magától, én is kb fél óra múlva, de 5-kor újra jajveszékelő sírás. Szopi, megnyugszik, elalszik 5:50-kor. Kész vagyok. Már én is 1 perc alatt alszom el, de fél 7-kor kel, amikoris legalább végre sikerül fejsimogatással vissza altatni. 8-kor ébred. Úgy érzem, mintha másnapos lennék: vattát köpök, zsibbadok és leragad a szemem...

Tejpép elajándékoz. Mert hogy mi más lehetett volna az ok? Újszülött kora óta nem volt ilyen éjszakám. Védőnőm szerint sem kell tejpépet adni 1 éves kor előtt, mert kikészítheti a gyomrukat. Vagy szimplán romlott volt? De olyan jóízűen ette..
A napunk is totál káosz, minden elcsúszva, és persze, hogy nem alszik el délelőtt. Gyorsan leszaladok vele a doktornőhöz. 9020g, legalább ezt megtudtuk, meg azt, hogy beadja nekem a H1N1 elleni vakcinát ott helyben. Ha akarom. Bár a járványnak lassan vége, azért ez jó hír. Visszafelé elalszik a kocsiban, annak ellenére, hogy 5 perces az út. Kicsit kocsikázom vele, de benzin ár emelés volt, úh inkább hazamegyünk. Még a motort is leállíthattam, édesdeden aludt 3/4 órát az autóban. Délután ismét semmit.

Este kárpótol ezért a napért, 3/4 9-kor elalszik, és reggel 7:10-kor ébred, pedig náthás. Egyszer sem kellett bemenni hozzá.:-)

Vendégségben Reniéknél

Ma vendégségben voltunk, gyerekbuliban, Reniék zuglói magaslakában. Régen mozdultunk már ki kettesben Kismukival, úh meglehetősen rutintalan voltam reggel. Az első alvást a kocsiban terveztem, ezért mindent előtte kellett előkészítenem. Dávid fél 7-kor ébredt, mégis csak negyed 11-kor sikerült elindulnom, pedig Jenci előpépesítette az almát a tízórai-/uzsihoz, hajat sem mostam, és a tükör előtt sem töltöttem órákat, ok, a szemfesték felkerült, de anélkül 35 felett nem indulunk el itthonról, ez alapszabály.

Kismaci türelmes volt, és persze nagyon fáradt, úgyhogy 1 perc alatt elaludt az autóban - gondolom, mert hogy háttal van a visszapillantó tükörnek, de nem volt láb- és kéz mozgás és zaj sem. 45 percet aludt, ebből 5-öt már Reniék előtt a parkolóban. Szándékosan csak a pelenkázó táskát vittem, plusz a termoszt mint plusz terheket a 9 kg-os (plusz ruha) gyerekem mellett, mert Reniékhez csak kisportolt alsó- és felsőtesttel lehet emberi időben feljutni a negyedikre. Ahogy én jutottam fel, azt inkább hasonlítanám egy kivénhedt, hátizsákos lajhár felkapaszkodásához. Ezért mikor a 3.-on, rács előtt ácsorogva felhívtam Renit és nem vette fel a telefont, a táskák lehullottak rólam, így legalább Mukika megúszta a landolást, noha a nyakáig csúszott már a teljes téli szerkója. Az tuti, hogy ha mi laknánk itt, akkor én mindössze heti egyszer mozdulnék ki, akkor is kizárólag apukával, minden beszerzendő dolgot pedig a lelkes, rendelést is vállaló cégek munkatársai nyújtanának át nekem az ajtóban.

A napunk 3-ig jól sikerült, Dávido nagyon jól érezte magát, kicsit már Ábellel is játszott, de a teljes euforiához azért kellettek Reni néni (hihi ezt utálja) bohóckodásai is. A legnépszerűbb a retro lámpa volt, ami úgy néz ki, mint egy fejre állított borotvahab ecset, csak éppen minden szál végén egy pici színes-világítós pötty van. Az én lámpa rajongó kisfiamnak ez maga volt a gyönyörűség. Igaz, a zenélő szinti is hosszan lekötötte a figyelmét és tépte szálanként ki az idegeinket is.:-)

Renivel kitaláltuk, hogy a jövőbeni találkozások meghosszabbítása miatt próbáljam meg Kismukit Ábel ágyában lefektetni délután. Az ötlet kiváló volt, csak Ábel aludta meg éppen a havi rekordját: hiába fektette le Reni fél 1 után, negyed 4-kor is csak úgy ébredt fel, hogy "spontán" zajt csaptunk. Már ekkor több mint 4 órája fent volt Macika, akit jól le is fárasztottunk, úh az esélytelenek nyugalmával álltam neki a feladatnak. Persze, vigasztalhatatlanul sírt, úh kivettem és megszoptattam a fotelben, így rajtam aludt 25 percet. Még jó, hogy maradtunk, remekül szórakoztam.:-) Közben Szilvi is megérkezett Hannával, és mindenki csak találgatta, hova tűnhettem, mert a nappaliban elhelyezett és állandóra bekapcsolt bébiőr speaker már nem közvetítette az ordítást élő egyenesben.

Fáradtan ébredt, úh innentől kezdve már csak nyűglődés volt az ottlétünk, vegyítve jó nagy gyerekricsajjal, és ez így együtt rémesen leszívta az agyamat. Annyira, hogy roham léptekben véget vetettem a partizásunknak, lecígőltem a cuccokat és a szabad kezemmel kihajtogattam a hordozót a csomagtartóból, amibe behelyeztem a rettenetesen fáradt gyereket és imádkoztam, hogy tudjon még egyet aludni, mert folyamatos sírással nem biztos, hogy le tudom vezetni a 40 perces távolságot. Elaludt, szuper. Én viszont annyira lemerültem, hogy elvétettem a pomázi leágazást a 11-esről(!), majd a hátsó úthoz vezetőt is, úgyhogy Szentendre felsőn fordultam vissza egy utcában, hogy egyszer végre hazaérjünk. Ráadásul mennyire utálok a hátsó úton menni vak sötétben, ahol állandóan kifogom a rodeó bajnokokat, akik úgy gondolják, hogy ez az út kiválóan alkalmas arra, hogy szuperjárgányaikkal teszteljék a felső sebességlimiteket.

Mikor megérkeztünk és nem nyitotta a kulcsom a kaput, már meg sem lepődtem. Viszont legalább Dávid aludt 45 percet, így jókedvűen vetette bele magát a játékba apával.

10 hónapos

Ma 10 hónapos Törpi-Mörpi, Tündér-Bündér, Cirmicica, Mukika, Édibédi kiskirályfi, Kalimpa Berci, Maci, Pukikirályfi, Cukifalat és még sok egyéb becenévvel bíró kisfiunk. Persze, ha majd felnő, jól lecikizi ezeket.:-)

Hol is tartunk most? 4 foga van. 6 hónapos kora óta van napirendje, 9 hónaposan kezdett nappal is a kiságyban aludni, önállóan. Ezzel meg is változott a napirendje - reggel 9 helyett 10-fél 11-kor alszik délelőtt, és délután 1 helyett 3 - 1/4 4-kor délután. Még mindig szopizik - reggel és este kizárólag, tízórai és ebéd után inkább csak iszik. Uzsi után nincs cici, az anya kimenője, helyette betoldottunk egy extra 6 órást. Éjszaka 10-11 órákat alszik, ritkán ébred fel, amikor is vagy visszaalszik magától, vagy - a nappali kiságyban alvás sikeressége óta - egy kis fejsimogatással újra elalszik pár perc alatt, ha közben cirógathatja a hajamat. Eszik csirke és marhahúst, gabonapépet - tehát glutént is (ezt 9 hónapos kora előtt pár nappal kezdtük el), narancs, eper, mangó, kivi és egyéb kismagvas gyümölcsök kivételével mindenfélét. Kap továbbá baba joghurtot és túrót is.

A földön nagy sebességgel korzózik, de még csak kúszással. Gyors irányváltoztatások, felfelé kapaszkodás, hátra fordulás, nyíló ajtók elől elhajolás már rutinból mennek. Nagyon figyel, ha bekapcsol a kazán, megy a mosógép, azonnal odamászik, figyeli a kazán lámpáját és áhitattal bámulja a mosógép forgó dobját. A lámpa szót már 8 hónaposan mondta, felnézett és kiejtette, hogy lá. A leesik a "le", de ha ugat a kutya a szomszédban, azonnal az ablak felé néz, és már próbálgatja a "va" szócskát is. Az ablakon beszűrődő fényt még nem különbözteti mg a lámpától, ezért az is lá, de ha kérdezem, hol az ablak, tudja, hova kell nézni. Nagyon sokmindent megért, a játékai közül a narancssárga labdát már 2 hónapja megkeresi, ha kérdezzük, hol van és jobbra-balra forgatott mosolygós fejjel örül, ha megtalálta. Lehet vele labdázni, visszagurítja vagy -dobja és kivédi, ha felé gurul. Tudja a kacsa csörgőről is, hogy az a kacsa, vagy a kisautójáról, hogy az kisautó, és nem mellesleg nagyon ügyesen visszagurítja. A cicizés szót már régóta ismeri és bármikor lázba hozza.:-) A zöld növények szintén, a kert valósággal nyugtatóként hat rá.

A 8 darabos torony elemeit egymásba teszi, ha kezébe adjuk a megfelelő darabot. Mikor megdícsérjük, hogy ügyes volt, kisfókaként feltolja hason a felsőtestét és vigyorogva csapkodja a jobb tenyerével a talajt.:-) A búgócsigáját is képes teljesen egyedül működésbe hozni, sőt a babatelefont is nyomkodja már egy ujjal, igaz, ezt még sokszor felváltja a gombokba tenyerelés. A cd-tartó dobozok oldaláról kiszedi a címkét, ami nem kis kézügyességet igénylő feladat, mivel a papírt a doboz oldalához szorítva kell felfelé húzni, h kiessen a fémkeret mögül. Az egy másik kérdés, hogy utána el is fogyasztja, úgyhogy ezt nem gyakoroltatjuk már. A zenének nagyon örül, hálásan mosolyog, azzal az igazi kismukis cukormosolyával, amivel mindenkit levesz a lábáról.

Ami az izomerőt illeti, a sok kúszástól látványosan izmos a válla, és fél kézzel elhúzza a karácsonyfát a helyéről. Még nem ül fel magától, de ha felültetjük, nagyon jól tartja magát. A kiskádban félig fekvő helyzetből felhúzza magát ülésbe, és ha lehajít valamit, oldalra fordul és mindkét kezével kapaszkodva a kád szélébe néz utána. A földön négykézláb már hintáztatja magát, csak még a mászás nem indult be. Néha oldalra dől és kitámaszt, ami már a felülés előjele lehet.

Cumisüveget 5 és fél hónapos kora óta nem használunk, akkor kapott utoljára tápszert. Vagy cicizik, vagy kanállal eszik, vagy itató pohárból iszik.

Próbáltam felsorolni a 10 hónapos képességeit, de most rájöttem, hogy ez már nem egy rövid lista. Talán a leglényegesebbek eszembe jutottak.

Esős nap

Ez a mai eső nem csak a kertben lévő havat zúzta szét, de a jó hangulatnak sem használt. Olyan igazi borús, nyálkás, sírós kedvem volt egész nap. Ezen csak a kis mosolyalbum kisfiam bírt segíteni, de még ő sem tudta kiírtani. Pedig nagyot aludtunk éjszaka, Mukikához egyszer sem kellett bemennem, 10.5 órát aludt, egyszer este és egyszer hajnalban sírt fel, de visszaaltatta magát.

A délelőtti alvás is zökkenőmentes volt, bejött a hosszabb ideig ébren tartás, már minden délelőtt kevesebb, mint 10 perc alatt elalszik. Ma pl háton sikerült. Itt voltak a Jenei nagyszülők, és jól kifárasztották, úh a közel 4 óra ébrenlét most túl sok volt neki. Nagyon sírt, amikor letettem aludni, úh kénytelen voltam szoptatni és az ölemben hagyni aludni, mert nem lehetett betenni a kiságyba. Ebből is tanultunk na.

Altatás - újabb kísérlet

Bár már majdnem 1 hónapja a kiságyban alszik Dávid napközben, én még mindig tisztogatom az apró porszemeket a gépezetben. Többségében sikeresnek minősíthetjük az önálló elalvást, de még nem telt el egymás után 3 nap úgy, hogy mindkét alvás jól összejött volna. Úgyhogy újabb megfigyeléseket tettem. Tegnapelőtt másfél óra kellett neki, hogy elaludjon, utána viszont sokat aludt. Ezek szerint már több ideig fent tud lenni és még nem volt elég fáradt, tehát ki kell húzni az elalvás előtti időt.

Tegnap volt a tesztnap. Éjszaka egyébként is óriásit aludt, egyetlen egyszer ébredt fel 10 körül, de magától visszaaludt és reggel 3/4 7-kor kelt, közel 11 óra alvás után. Ezek után csak 10-kor tettem be a kiságyba aludni, és működött: 10 perc alatt elaludt - fél óráig. Délután újra kivártam a 4 órát, 3-kor mentünk aludni, és panaszkodás nélkül el is volt 1 órát a kiságyban, de nem aludt el.(?)

Ma újra ilyen ütemezésben tettem le aludni reggel és újra működött , 2szer kellett bemennem hozzá, de végül önállóan aludt el 20 perc alatt (fél óráig). Délben jöttek Reniék, ezért azzal számoltam, hogy ma sem fog délután aludni, de 5 perc alatt (!) elaludt a kiságy végében, keresztben, a paplana felé fordulva, cumival a szájában.:-) Fél óra után ébredt, ám ezúttal Ábel kiáltására.

Összességében elégedett vagyok. Mire beáll szépen a rend, már biztos csak egyszer fogja igényelni az alvást.:-)

Január 4.

Ma valójában semmi érdemleges nem történt, leszámítva, hogy az APEH által engedélyezett 12 havi részletfizetési lehetőségnek hála ma befizettem az elsőt. Így jóval kevésbé fáj.

Dávid tegnap délelőtt 10 perc alatt elaludt egyedül, ezt viszont délután zéró alvás követte, mert kemény voltam és nem szoptattam. Na de este fél 9-től reggel 7-ig aludt, ébredés nélkül. Egy igazi kis cukipasi. Újra kipihent és hálás vagyok. :-)

Ma délelőtt 10-től majdnem fél 12-ig küzdöttünk az elalvással, ami végül sikerült és 3/4 1-ig tartott. Délután nem megy. Beadom a derekam, szoptatok, de úgy sem. Hopp, kinyírtam a jolly-jokert? Összezavartam szegényt, felébredt a kiságyba landolás közben és nem értette, mi van. Kemény leszek, nem csinálok ilyet többet. Legalább este 8-kor már alszik.

Tényleg nem bír egyik nap sem olyan lenni, mint a másik? Mikor mondhatom ki végre, hogy egyedül alszik el?

Ma sok telefonhívást kapok. Mégsem felejtettek el. Juhuuu! Ezt csokievéssel ünnepeltem. Majd letornázom Jenci ajándék bordásfalán, ha végre felkerül a falra.

Az Ersténél kiderül, hogy nem jól adtak be egy papírt a Földhivatalhoz, amit nem korrigáltak, úh most nincsenek rajta széljegyben a tulajdoni lapunkon. Bevallom meglegyintett egy halovány reménysugár, hogy nem tartozunk a banknak, de aztán felébredtem. Lehet, hogy most kellene az Antillákra költöznünk...

Ábel névnap

Reggel 7-kor ébredünk, kipihenten. Igaz, én 5-től már félig ébren vagyok, mert ha Kismuki hagy aludni, akkor a derekam biztosan nem. Nem tudom, meddig húzom még ezen a matracon. Vagy ezzel a derékkal..

A mai nap nem csak arról nevezetes, hogy Ábel keresztfiam névnapja van, de ma először teszteljük le, hogy a megváltozott napirendű gyerekek mennyire fognak tudni együtt aludni délután. Dávid egy kis mintababa délelőtt, megeszi a tízóraiját, 9:30-kor már a kiságyban van és 8 perc múlva alszik - kereken 1 órát -, mindenféle segítség nélkül, egyszer sem kellett bemenni hozzá.:-) Elhatároztam, hogy nem fogom görcsösen akarni a délutáni alvását, ha nem megy, nem megy, maximum hamarabb visszük este aludni.

Reniék dél körül érkeznek. A menü virsli, maradék lencse főzelék, brownie és forralt bor. Az alvást Reni kicsit kicsúsztatja, én pedig előre hozom, úh 2 után kerülnek ágyba a srácok. Mukika 5 perc alatt elalszik hason, alig hiszem el. Persze, mikor bemegyek hozzá betakarni, felébresztem.:-( Úh végül szoptatással altatom vissza, mert ez az ébresztés kiverte nála a biztosítékot, és nem tud megnyugodni, én meg nem nagyon akarom sírni hagyni, mikor Ábel alszik. Így ő 3-tól fél 4-ig alszik, Ábel pedig fél 3-tól fél 4-ig. Összességében jók voltunk.

Átadjuk a "sütifaló kincsesbödönt", amit Dávid már letesztelt, úh bíztunk benne, hogy Ábelnek is bejön majd. Be bizony, Mukika nyomkodja a piros orrot, Ábel pedig táncol rá.:-) Lehet, hogy Mukinak is kell vennünk egyet, annyira tetszik neki.

Remekül szórakozunk, felmerül bennem, hogy egyszer csinálhatnánk egy ittalvós partit is.

20:30-tól alszik, 3/4 11-kor és 3/4 12-kor felébred, de könnyen vissza alszik - reggel 6-ig. Valószínűleg a bekapcsolt termosztát keltette fel, lehet, hogy eljött az idő, hogy kihozzuk a szobájából. Reggel 6-kor én csökkentett üzemmódban működöm csak..

2009 Szilveszter

Életem első szilvesztere, ami egy kicsit sem hozott lázba. Annál inkább a petárdások megnevelése. Legszívesebben kiosztottam volna az összes környékbeli unatkozó durrogtatót, amiért nem az volt az első gondolatuk, hogy az én kisfiam nyugalmát zavarhatják. Pedig Mukika még csak fel sem nézett, mikor sorozatlövések jöttek kintről, sőt délelőtt élete egyik leggyorsabb és legmeglepőbb önálló elalvását produkálta, 20 perc alatt, keresztben a kiságyban, hason(!), fejét a karjaira támasztva aludt el.:-) Anya pedig örömtáncot lejtett, hogy ilyen szépen haladunk az önállósodás felé - már ami az alvást illeti.

Délután még spontán programot is összehoztunk, átmentünk Baláékhoz megnézni az épülő házat, szülinapot ülni és egy jót ebédelni, beszélgetni. A következő lépés a mobil kiságyba szoktatás lesz, és akkor nem kell mindenhonnan 3 órakor haza indulnunk az új napirendnek hála. A nagybácsiék háza csudaszép lesz, a gyerek és felnőtt részlegek gondos szeparációja miatt pedig nagyon komolyan irigy vagyok.:-) Igaz, panaszra semmi okom, kivételesen félhangosan néztük a minősíthetetlenül színvonaltalan szilveszteri műsort, mivel a petárdáktól semmit sem hallottunk volna. Dávid pedig aludt. Óránként ugyan ébredt - nem a petárdákra és tüzijátékra! -, de egy kis fejsimogatással 1 perc alatt vissza altattam, egyszer pedig magától is megtette ezt.

Éjfélkor koccintottunk Jencivel, megittunk egy fél pohár pezsgőt, felhívtam a szüleimet, öcsémet és Renit, majd beájultunk az ágyba hajnali 1-kor. Mielőtt elaludtam, azért konstatáltam, hogy mennyivel kevésbé vagyok népszerű, amióta gyerekem van, mindössze 2 db(!) búék sms-t kaptam a korábbi évek 20-25-30, rengeteg darabjaival szemben.

És még Muki is felébredt 4-kor. Nagyon rosszul esett, sosem szokott. 3 óra alvás után ettől az ébredéstől kissé türelmetlen lettem, úh persze, hogy nem aludt vissza 1 perc alatt. Beadtam a derekam - bármit, csak alhassak - megszoptattam és reménykedtem, hogy nem ülök a hintaszékben reggelig. 5-kor aludt el. Ezután még 2 órát kaptam ébredésig. Fogok én még újra buliba vágyni??