Rázós 2 hét

Lebetegedett. Életében először és pont a születésnapi bulija előtt. Pénteken elmentem fodrászhoz, Jenci jött velem, és elvitte sétálni a kispasit, amíg én visszaváltoztam nővé. Szél volt, sál nem. Szerintem ez okozta az estére már komolyodó hurutos köhögést, szerinte persze bárhol összeszedhette. Fulladásig köhögött, 2 óránként ébredt, nem is mertem a kiságyában hagyni, velem aludt. Hajnalra belázasodott, úh megkapta az első kúpot. Másnap sokkal jobban lett, így nem mondtuk le a bulit, csak értesítettük a gyerekeseket a köhögésről és rájuk bíztuk a döntést, jönnek-e. A kedve remek volt, a sok ember nem zavarta, sőt feltűnően jól érezte magát.
A köhögés viszont nem múlt.

Ezért úgy döntöttem, megpróbálom csillapítani. Stodallal. Mivel nem engedte, h beadjam, etetés közben becsempészte a kanalába a gonosz anya. Azt hitte szegényke, h jön az újabb falat, de szirupot kapott. Azonnal öklendezni kezdett, és az utolsó cseppig visszahányt mindent. Ez teljesen kiborította, engem meg rendesen megijesztett. Sajnos ez újra és újra előfordult, így újabb tanácsokat kértem, Stodal kiiktatva, Lándzsás útifű teszt alatt. Ezt már gondosan belekevertem a kajájába, amit úgy kellett belé erőltetni, de persze egy anya nem hagyja éhezni a gyerekét... A szirupos kaját nem ette meg, de elég volt egy nagyobb falat, ami ismét fuldoklást okozott, és jött az újabb hányás. Később felhívtam a doktornőt és megtudtam, h a legnagyobb hiba, h erőltetem a kaját. Szuper.

Nem volt több ötletem, de időm sem nagyon gondolkodni, mert hirtelen betámadott a hányós vírus. Szerencsére éjszaka jött, lefekvés előtt, altatás után. Hajnali egykor újra öleltem a wc-t, majd visszaaltattam a gyerekemet, aki időközben felébredt, majd megint öleltem a wc-t. Reggelre jobb lett, csak az erőm hagyott el. Délután megint szarul voltam. Ekkor fordultam sos nagymamai segítségért, mert már csak egyetlen dologra bírtam koncentrálni, és az az ágy volt. Másnap reggelre jobban lettem, akkor jött a hasmenés Dávidnál. Zöldes színű, leírhatatlan szagú trutyi, ami nyakig beterítette a testét. Napi min. 10 pelenkacsere, és legalább 5 átöltözés. Szerencsére óriásiakat aludt nappal és sokat ivott. És már az anyja sem erőltette az evést. Csak ivott és cicizett, hát mit mondhatnék..., ez annyira nem esett jól. De mindegy, mert neki igen. Köhögés, időnként hányás, nem múló hasmenés, pszichés rettegés a pelenkázó asztaltól. Meghozom a döntést: irány a doktornő. Előtte vizelet mintát veszek tőle, szegénynek egy merő kiütés és tiszta piros a popsija, én meg még ráragasztom az éles neylon tasakot, ami egy újabb bravúros anyai teljesítmény ugye. De legalább vittünk vizeletet. Vírus, tudtuk meg, diétáztassuk, igyon sokat, egyen normaflore-t, ha így sem múlik, kis Smecta.

Normaflore segített, szombatra hasmenés el. Köhögés marad, időnkénti hányás is. Vasárnap egész jól van, este időben elalszik, mert nappal nem tudom betenni a kiságyba. Két órával elalvás után fuldoklásra ébred, már sírni sem tud. Berohanok, kikapom a kiságyból és a nappaliig jutunk, mikor telibe hányja saját magát és a frissen zuhanyozott anyját. Már nagyon készen van, alig tudom megnyugtatni.

Hétfőn-kedden szinte semmit nem eszik az anyatejen kívül, le van fogyva az arca és a combja, lemegy a pocakja, kedden már csócsál egy kis zsömlét, és jókedve van, de éjszaka egy csomószor ébred, gondolom, az éhségtől. Szerdán eszik először újra, de még csak banános sinlacos pépet, és már 3. napja nem hány. Meggyógyult, bár még mindig köhög, de már nem merek szirupot adni...