Márc 25 és havazik!!!!

ezt már nem lehet kibírni!!! reggel mínusz 1 fok, mikor lesz már ennek vége???

4 éves szülinapi parti

Ekkora létszámban még nem szerveztünk születésnapi partit, de mivel egy család kivételével mindenki elfogadta a meghívást, tele töltöttük a házat gyerekkel és felnőttel egyaránt március 9-én. Együtt díszítettük fel a nappalit, Dávid Apával elment héliumos lufit szerezni, aminek nagy sikere volt a gyerekek között. A dínós tortát egy profi cukrász vállalkozás készítette (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=495794363812126&set=a.295053637219534.68272.286927351365496&type=1&theater), és nem csak szépre, de nagyon finomra is sikerült csokis tölteléke ellenére is.
3-ra hívtuk a vendég sereget, a nagyszülők után Zsuzskáék érkeztek elsőként Natival, aztán Ákosék a két kispasival, de jöttek Andiék is a kis cukiság Flórával, aki majdnem a legkisebb volt, mégis mindenkivel barátkozott, Répuék 3 gyerekkel, Anitáék a két csajszival, Csillááék, akik szorgalmasan fotóztak helyettünk is, és viszonylag sokáig tűrték a gyerek zsivajt, és végül, de nem utolsó sorban megérkezett Reni Ábellel.
A délután csattanója az ajándék volt, drága vendégeink meglepték egyetlenünket egy trambulinnal. A sors ajándéka, hogy aznap pont tavaszi idő volt (előtte és utána is fagyott és havazott), úh miután Dávid üdvrivalgásban tört ki az apukák által a kertben össze is állított ugráló láttán, 1 órán keresztül ki sem lehetett robbantani onnan. Mivel ő volt az ünnepelt, folyamatosan ugrálhatott, körülötte vetésforgóban cserélődtek a gyerekek - nagyok és kicsik csoportja váltotta egymást.

Mikor sötétedni kezdett - nehézségek árán ugyan, de - betereltük őket újra a házba, ahol következett a gyerekek által legkedveltebb parti rész, a születésnapi torta. Saját magam meglepetésére is, öngyulladó gyertyákat sikerült vásárolnom, ami elfújás után 30mp-cel újra meggyújtotta magát. Vicces volt, nagyon tetszett az aprótalpúaknak. Jó kis este volt, Dávid nagyon boldog volt, mondta is, hogy nagyon örült a sok vendégnek, az ajándékoknak és jól érezte magát. Igaz, egy fél órán keresztül pakoltunk a szobájában a buli végén, mert bokáig ért a játék, de ennek örültünk, hiszen nagyon jól elvolt a gyerek sereg felnőtt kíséret nélkül is.

Síelés - Hebalm (Ausztria)

Idén mentünk másodszor gyerekkel, csak ezúttal mindössze 4 órát utaztunk és nem lázas gyereket vittünk... Feb 25-én hétfőn indultunk együtt mindannyian - Baláék külön kocsival, velünk Évi Mami és Toncsi Papi. Délben megálltunk a határnál tankolni és enni, majd Dávid elaludt, és mire felébredt, majdnem ott voltunk. Ezt nevezem ideális utazásnak.
Mikor megérkeztünk, nem hittünk a szemünknek, ekkora havat talán még az életben nem láttunk. Eltakarítva több mint két méter magas volt, de alapból is úgy 1 méter. Első nap elkezdett újra esni a hó, éjszaka sem állt el, úh másnapra akkora lett, h a profi síelők is estek keltek benne. Feri az első napon meghúzta a térdét annyira, h egész héten nem tudott többet síelni. Panorámás apartmanokban laktunk, mi Zsuzskáékkal közösen, Baláék a szüleinkkel és Répáék barátokkal. Igaz, a hó olyan magas volt a teraszon, h sokmindent nem láttunk a panorámából.
Én már terhesen mentem, csak még nem volt publikus, persze az apartman társaink tudtak róla. Pár nap után már kissé feszült voltam a bezártságtól, mert síelést nem kockáztattam, főleg ebben a méretes hóban, ahol még a rutinosak is estek (Jenci, Bala, Feri stb.) A szálláson volt nagyszerű szauna is, de ugye ezt sem használhattam... Úh többségében sétálgattam, meg aludtam (még a beájulós időszakban), mikor Dávid is aludt (óriásiakat aludt napközben).

Volt velünk oktató is, az a Balázs nevű fiú, aki engem is oktatott 2005-ben.  Ő azonnal felajánlotta, h érkezés után másnap reggel 9-kor Dáviddal kezd. Ennek annyira megörültünk és úgy megijedtünk, h több alkalommal nem ér majd rá Balázs a héten, h azonnal igent mondtunk. Később kiderült, h ez nagy hiba volt, ugyanis akkor még sűrűn esett hó, fújt a szél, sötét ködös idő volt, úh Dávid 15 perc után köszönte szépen, de nem akart tovább próbálkozni. Pedig nagyon ügyesen csúszott, egy lábon is, csak feltehetően rendesen elfáradt, mert ilyen időjárási viszontagságok között, ekkora hóban még nehezebb volt visszamászni a kiindulási helyzetbe. Ezzel a lendülettel annyira elment a kedve az egésztől, h a nyaralás hátralévő részében nem tudtuk rávenni arra sem, h legalább a saját bakancsában álljon rá a kis sílécre, pedig még a 2 éves Nati és a 3 éves Panni is csúsztak léccel, segítség nélkül ügyesen a gyerek gyakorlópályán.

Ettől függetlenül Dávid nagyon élvezte a hetet, játszott Natival, sokat szomszédolt Mamiékhoz, ahol játszott Lilláékkal, szépen elaludt esténként, úgy is, h Nati sokszor nyűgös volt, és nem akart aludni és ezt kiabálva, sírva tudatta szüleivel. Esténként mindig elmentünk sétálni, akkor a fiúk dobálták őket a pálya oldalán lévő rézsű magas havába, ezt nagyon élvezték.:) Teljesen beragadtak a hóba, sokszor egyedül ki sem tudtak mászni. Dávidnak nagyon tetszett még a gyerek pályánál lévő piros, hullámos csúszda, képes volt egy órán keresztül is csúszkálni rajta.

Mikor szombaton hazaértünk, megígértette velünk, hogy következő télen is eljövünk ide. Hát, meglátjuk, kistestvér mennyire lesz majd jó alvó...