Síelés - Hebalm (Ausztria)

Idén mentünk másodszor gyerekkel, csak ezúttal mindössze 4 órát utaztunk és nem lázas gyereket vittünk... Feb 25-én hétfőn indultunk együtt mindannyian - Baláék külön kocsival, velünk Évi Mami és Toncsi Papi. Délben megálltunk a határnál tankolni és enni, majd Dávid elaludt, és mire felébredt, majdnem ott voltunk. Ezt nevezem ideális utazásnak.
Mikor megérkeztünk, nem hittünk a szemünknek, ekkora havat talán még az életben nem láttunk. Eltakarítva több mint két méter magas volt, de alapból is úgy 1 méter. Első nap elkezdett újra esni a hó, éjszaka sem állt el, úh másnapra akkora lett, h a profi síelők is estek keltek benne. Feri az első napon meghúzta a térdét annyira, h egész héten nem tudott többet síelni. Panorámás apartmanokban laktunk, mi Zsuzskáékkal közösen, Baláék a szüleinkkel és Répáék barátokkal. Igaz, a hó olyan magas volt a teraszon, h sokmindent nem láttunk a panorámából.
Én már terhesen mentem, csak még nem volt publikus, persze az apartman társaink tudtak róla. Pár nap után már kissé feszült voltam a bezártságtól, mert síelést nem kockáztattam, főleg ebben a méretes hóban, ahol még a rutinosak is estek (Jenci, Bala, Feri stb.) A szálláson volt nagyszerű szauna is, de ugye ezt sem használhattam... Úh többségében sétálgattam, meg aludtam (még a beájulós időszakban), mikor Dávid is aludt (óriásiakat aludt napközben).

Volt velünk oktató is, az a Balázs nevű fiú, aki engem is oktatott 2005-ben.  Ő azonnal felajánlotta, h érkezés után másnap reggel 9-kor Dáviddal kezd. Ennek annyira megörültünk és úgy megijedtünk, h több alkalommal nem ér majd rá Balázs a héten, h azonnal igent mondtunk. Később kiderült, h ez nagy hiba volt, ugyanis akkor még sűrűn esett hó, fújt a szél, sötét ködös idő volt, úh Dávid 15 perc után köszönte szépen, de nem akart tovább próbálkozni. Pedig nagyon ügyesen csúszott, egy lábon is, csak feltehetően rendesen elfáradt, mert ilyen időjárási viszontagságok között, ekkora hóban még nehezebb volt visszamászni a kiindulási helyzetbe. Ezzel a lendülettel annyira elment a kedve az egésztől, h a nyaralás hátralévő részében nem tudtuk rávenni arra sem, h legalább a saját bakancsában álljon rá a kis sílécre, pedig még a 2 éves Nati és a 3 éves Panni is csúsztak léccel, segítség nélkül ügyesen a gyerek gyakorlópályán.

Ettől függetlenül Dávid nagyon élvezte a hetet, játszott Natival, sokat szomszédolt Mamiékhoz, ahol játszott Lilláékkal, szépen elaludt esténként, úgy is, h Nati sokszor nyűgös volt, és nem akart aludni és ezt kiabálva, sírva tudatta szüleivel. Esténként mindig elmentünk sétálni, akkor a fiúk dobálták őket a pálya oldalán lévő rézsű magas havába, ezt nagyon élvezték.:) Teljesen beragadtak a hóba, sokszor egyedül ki sem tudtak mászni. Dávidnak nagyon tetszett még a gyerek pályánál lévő piros, hullámos csúszda, képes volt egy órán keresztül is csúszkálni rajta.

Mikor szombaton hazaértünk, megígértette velünk, hogy következő télen is eljövünk ide. Hát, meglátjuk, kistestvér mennyire lesz majd jó alvó...