Idén végre sikerült megvalósítanom a karácsony előtt pár nappal elmegyek szabira tervemet. Persze nem tökéletesen. 21-23-át szerettem volna kivenni, de a főnököm megkért, h szerdán még dolgozzak, így 22-23-ra szűkült a készülődés ideje. Mivel azonban kiderült, h a szigethalmi ház vevői ki tudják fizetni az önrészt még karácsony előtt, ezt nem utasítottuk vissza, így 22-én délelőtt Szigethalmon kezdtünk, és a hitel kiváltási procedúrát is elindítottuk még aznap, ami belső segítségem tanácsára egy budaörsi OTP fiókban történt meg egy laza 3 órás elfoglaltság keretein belül. Gondoltam sebaj, azt a 2 maradék ajándékot, amit még meg kell vennem, elintézem utána... Na persze. Az ideg szétvágott mindkettőnket, amikor konkrétan nem mozdult az autó a dugóban, és semmi másra nem használtuk szabadságunk drága perceit, mint hogy valahogy kikecmeregjünk ebből a mozdulatlan autó tengerből.
Mivel mi 3asban 23-án karácsonyozunk, sok idő nem maradt arra, hogy túl sokmindennel készüljünk. Jenci szerencsére sokat segített, ami a takarítást, fa vásárlást, boltba menetelt illeti, és unszolására próbáltam leadni a mindennek tökéletesen kell sikerülnie maximalizmusomból is, h élvezhessük is kicsit a karácsonyt, de azt a javaslatát azért helyből elvetettem, miszerint jó lesz virsli is vacsorára...
Magam sem tudom, hogyan, de végül minden összeállt, és miután lefektettük Dávidot aludni, Jenci berángatta a fát a fele olyan széles ajtónyíláson keresztül. Persze, újra ki kellett vinni, mert ferdére faragta, de türelemmel végigcsinálta, ami engem is lenyugtatott. Kismuki másfél órát aludt, szemben a szokásos 2 órával, úh a fa díszítést követő rámolás, szép ruhába ugrás, csillagszóró, kamera, fényképezőgép és kiskarácsony dal előkészítés már turbó tempóban zajlott, miközben Jenci próbálta ágyban tartani a szokásával ellentétben most azonnal ágyból kiugrani akaró Kispasit.
És vártuk az ámulatot, csodálkozást, örömöt a gyerek arcára fókuszáló kamerákkal, mire óriási sírásban tört ki. Sok volt neki ez így hirtelen, és oké, h a Télapó hozza a karácsonyfát, de most ez hogy került ide, és egyébként is hagyjuk őt békén. Hosszan nyugtatgattam, mire hajlandó volt kiszállni az ölemből, és megnézni a karácsonyfát, no meg az ajándékokat alatta. Innentől aztán volt öröm, óriási sikongatásokkal nyugtázta, h van hóember, meg szaloncukor, meg lápan, meg csillag, meg csengő a fán. Aztán meglátta az első ajándékát, egy villamost, amivel elkezdett játszani, és konkrétan kampányolnunk kellett, h megnézze a többit is. :)
Végül jót karácsonyoztunk, mint minden évben, pedig minden évben úgy tűnik, h sosem készülünk el.
Másnap Csepelen folytattuk a karácsonyi partizást, este pedig Szomódra mentünk, ahol már elsőre nagy extázis volt az óriási karácsonyfa láttán.
Baláék csak 25-én érkeztek, onnantól kezdve csak akkor volt csönd a házban, amikor kivittük őket az udvarra, vagy lefeküdtek aludni.:) 27-én jöttünk haza a tömérdek ajándékkal. Ez a Karácsony is véget ért hipp-hopp, pedig hogy vártuk és készültünk rá már hónapok óta.
2011. december 28., szerda
2011. december 20., kedd
Láz a kari parti előtt
Édesem, alig volt beteg egész évben, de mikor történik állandóan valami, persze, hogy anyák napján és a karácsonyi műsor előtt. Készültek rá versekkel, dalokkal, a Műv.Házban szokták megrendezni ezt a Bölcsis-Ovis ünnepséget. Van ott óriási karácsonyfa, eszem-iszom dínom-dánom. Na erről idén lemaradtunk, mert 20-án tűzforrón ébredt. 38 fölött volt a láza, és bágyadtka is volt, de már délután nem volt semmi baja, másnap meg már csak egy kis hőemelkedés, aztán az is elmúlt. Dokinénitől próbáltam kicsikarni egy "közösségbe mehet" igazolást, de azt mondta, h a láz mindig vmi betegséget, sokszor fertőző betegséget jelez, úh 3 napnál korábban ő nem adhat ilyet. Max nem áruljuk el, h lázas volt, és bevisszük.
Egyrészről, már elárultuk.
Másrészről, én is péppé verném azt a szülőt, aki karácsony előtt megfertőzi a gyerekemet a beteg gyerekével, úh mi sem tettünk ilyet. Maradt az otthoni bulizás, és az sms-ben elköszönés a bölcsis gondozóktól.
Egyrészről, már elárultuk.
Másrészről, én is péppé verném azt a szülőt, aki karácsony előtt megfertőzi a gyerekemet a beteg gyerekével, úh mi sem tettünk ilyet. Maradt az otthoni bulizás, és az sms-ben elköszönés a bölcsis gondozóktól.
2011. december 4., vasárnap
A hold lámpa csúfos bukása
Igen, túlzottan optimista volt azt gondolni, hogy ennyi volt és kész. Valószínűleg egy kevésbé szentimentális anyuci már pontot tett volna a dolog végére, de Dávid anyucija megsajnálta őt. 1 hét után ugyanis pontosan vágta, h egy ez a csilivili csillag és hold lámpa Anya és Apa helyettesítő eszköz, úh közölte, Anya visszavisz holdlámpát a boltba és bejön. Még harcoltam egy kicsit, de folyamatosan hívogat, és ha bemegyek, 15 perc után kiosonok, ha "edukálom", egy óránk is rámegy.
Holdlámpa sokáig negligálva lett, de mikor már egyértelmű volt számára, h ez többé nem szülő-helyettesítő eszköz, újra megszerette. Úh most együtt nézzük a csillagokat és a holdat a plafonon este. :)
Holdlámpa sokáig negligálva lett, de mikor már egyértelmű volt számára, h ez többé nem szülő-helyettesítő eszköz, újra megszerette. Úh most együtt nézzük a csillagokat és a holdat a plafonon este. :)
2011. november 23., szerda
Csillagokat, holdat vetítő teknős
Ezt ma kapta ajándékba a kispasi, és teljesen odavan érte. Érintésre más és más színűek lesznek a csillagok, és persze a hold is. Ezt bekapcsoltuk mese után az ágya mellett, és megbeszéltük, hogy a csillagokkal fog ma este aludni, Apa és Anya nem jönnek be. Először nem akart belemenni, de aztán csak halkan hívogatta anyát, aki keményen kitartott (közben majd megszakadt a szíve), nem ment, és csönd lett.
Túlzottan optimista lenne abban reménykedni, h ennyi volt az átszokás az egyedül elalvásra este is (nappal már nagyon régóta megy), de azért hátha. Mellesleg kicsit hiányzik a beszélgetés vele, a világ legcukibb csicsergését ilyenkor szokta produkálni, most meg csak úgy csend lett.
Na ennyit a rendre szoktatásról.
És az érzelmek harcáról.
Túlzottan optimista lenne abban reménykedni, h ennyi volt az átszokás az egyedül elalvásra este is (nappal már nagyon régóta megy), de azért hátha. Mellesleg kicsit hiányzik a beszélgetés vele, a világ legcukibb csicsergését ilyenkor szokta produkálni, most meg csak úgy csend lett.
Na ennyit a rendre szoktatásról.
És az érzelmek harcáról.
2011. október 9., vasárnap
Rossz álom
Felébredt hajnali 2-kor, majd még 3szor fél 5-ig. 3/4-kor beköltöztem hozzá, mert rosszat álmodott és félt, na meg mert így reméltem még 1 órácska nyugodt alvást negyed 7-ig. Reggel megkérdeztem, emlékszik-e a rossz álomra:
Anya: "emlékszel, mit álmodtál?"
Dávid: "igen, volt ott egy nagy elefánt, aki megszólalt. Törpi nagyon megijedt. Egy kisfiú beleesett a vízbe, ki kellett húznom. Ez volt a feladatom."
:) tupírozás nélkül!
Anya: "emlékszel, mit álmodtál?"
Dávid: "igen, volt ott egy nagy elefánt, aki megszólalt. Törpi nagyon megijedt. Egy kisfiú beleesett a vízbe, ki kellett húznom. Ez volt a feladatom."
:) tupírozás nélkül!
2011. augusztus 10., szerda
Hurrá nyaralunk!
Dávid életében először eljutottunk a tengerpartra. Nagy vállalkozás volt, mert bár nem mentünk nagyon messzire, így is több órás volt az út, főleg, mert sikerült utolsó pillanatban dönteni a nyaralásról, így fittyet hányva minden jótanácsnak és a józan észnek, elindultunk szombaton délelőtt Horvátországba, azon belül Krk szigetre, Vrbnikre. Tekintve, hogy egy héttel korábban döntöttük el, hogy bevállaljuk, már nem lehetett játszani a hétköznapi indulás trükkel, úh nyomatékosan megkértem Jencit, h csak akkor egyezzen bele, hogy ha nem fog szétrobbanni az idegtől, ha esetleg beszorulunk igazi lúzerként a tengerpartra szombaton igyekvő többi igazi lúzer túrista közé.
Arcomon a na látod, nem kell állandóan parázni és egyébként is, már biztos megreformálták az autópálya rendszert az elmúlt x évben, amíg nem jártunk H.országban diadalmas és büszke mosolyával konstatáltam, hogyan suhanunk keresztül a horvát autópályán mindenféle akadály nélkül, mikor egyszer csak vészvillogós fékezéssel lassító autók mögött hirtelen 20-ra csökkent a sebességünk. Nem baj, legalább hétágra süt a nap és igazi nyár van, gondolhattuk volna, de éppen 15 fok volt, és szakadt az eső. Már hetek óta hideg van és esik, de majd a tengerparti országban biztos nem lesz így, mert hogy nem lehet így. Így volt. Rémülten figyeltem Jenci arcát, de tartotta magát. Időnként kicsúszott a száján vmi mit keresünk itt, meg nem hiszem el, de szerencsére Dávid elterelte a figyelmünket. Ugyanis ő is megunta a banánt. Már 5-6 órája kocsiban voltunk, és most hiába lassított Apa, nem lehetett kiszállni. De ő kitartó volt, és megállás nélkül hajtogatta, h kiszállsz. Mentő ötletként hátra ültem mellé, kivettem az ülésből, és meséltem neki. Aztán ettünk kicsit, újra meséltünk, és minden erőmmel szórakoztattam. Közben időnként meglódult a forgalom, nem értettük, hogy lehet az, h bizonyos szakaszokon 120-szal megyünk, majd újra 20-szal. Kb másfél órát voltunk fogságban, aztán egyszer csak beindult. Addig Dávid annyira elfáradt, h bealudt az ülésben, így nyugalom árasztotta el az autót a hátralévő 2,5 órában.
Utólag visszatekintve, teljesen jól megúsztuk. A szembeforgalom 20-szal sem ment, ők bebetonozódtak az aszfaltba, megszámlálhatatlan km-en keresztül. Úh egy biztos volt, akárhogy is, de hazafelé nem szombaton jövünk.
Így esett, hogy a 6 órás utat 9 óra alatt sikerült megtennünk.
De megérte.
Nagyon szép kis városkába érkeztünk, egy domboldalon volt az apartmanunk, panorámás kilátással. Egy ismerősöm ismerőse volt az apartman kiadója, aki nagyon készségesen körbevezetett minket a pici városban, és gyakorlatilag 1 óra leforgása alatt megmutatott minden lényegeset: hol lehet parkolni, jó pizzát enni, vásárolni, strandolni és hogy hogy jutunk le a partra.
A jó pizzáshoz - tengerparti kilátással - azonnal beültünk, és Dávid előtt le a kalappal, mert 9 órás utazás után is remekül bírta a fél 8-kor megrendelt vacsorát. A pizza tényleg isteni volt (bár Dávid kizárólag a szélét ette ketchuppal), a levegő még kicsit hűvös, de határozottan kellemesebb, mint otthon. 10-re került ágyba a Kispasi, mi pedig bontottunk egy jó kis fehérbort a teraszunkon, h ezzel ünnepeljük meg a megérkezésünket és hogy levezessük a szombati utazás okozta sokkot.
Más másnap szép idő volt, és napról napra melegebb lett. A dombról minden nap lementünk reggel a strandra, majd délben szabályosan visszamásztunk, és délután ugyanez a túra még egyszer. A 3 edzés mentes évem mindenképpen éreztette hatását, viszont ennyi mozgás elég volt, h elmúljon a hátfájásom - leszámítva, mikor Dávid velem cipeltette fel magát a hegyre.:)
Egy szikla alatt, mint egy óriási kapun keresztül mentünk át a strandra. Olyan volt, mint egy elszigetelt kis öböl, pár lépést a vízben kellett megtenni, hogy újra kijussunk a "szárazföldre". Hétfőn reggel senki nem volt a parton, miénk volt az egész terület, szuper volt. Az icipici partszakasz teljesen tele volt kavicsokkal, ami Dávidnak maga volt a kánaán, non-stop kavicsot dobált, úh Jencivel csak azt felügyeltük felváltva, nehogy fejbe dobjon egy-két figyelmetlen túristát. Egyébként nagyon jól lehetett mellette pihenni.
2 napig nem volt hajlandó bemenni a vízbe, csak ült a parton és dobálta a kavicsokat. Ha véletlenül nagyobbat hullámzott a tenger és elérte a lábait a víz, akkor sértődötten rászólt: "naa, tenger!" Aztán Jenci ölbe vette, mert hogy nehogy már nem megy bele a vízbe a vízimádó kisfiunk, és folyamatosan szoktatta hozzá. Átmeneti megoldásként vettünk neki egy csónakot, azt imádta. Beült napszemüvegben, mentőmellényben, és úgy hullámzott a vizen, mint valami kisherceg jól van tenger, ringathasz arckifejelezéssel. A 3. napon gyakorlatilag már nem lehetett kivenni a vízből. A Danette "puing" volt az egyetlen működő eszköz, amivel ki lehetett csalogatni, úh egy hétre elástuk az elveket a kövek alá.
Az apartman viszonylag tágas volt, nekünk volt egy hálónk, Dávid az étkezőben aludt, ezen kívül még egy konyha, fürdő és egy kicsi virágos, köves kert és terasz állt rendelkezésünkre. Nappal betoltuk az ágyát a hálónkba, így akár főzni is tudtam, amikor aludt. Merthogy szinte minden nap főztem. De ez nem volt teher, fent a dombon 10 p alatt el lehetett sétálni az óvárosba a boltba a szükséges alapanyagokért, ami önmagában élmény volt ebben a környezetben. Egyszerű ételeket dobtam össze, esténként pedig többnyire a közeli pizzás takeaway szupertonhalas pizzáját ettük.
Felettünk is volt egy apartman, ez is a kerthez tartozott, de nagyobb volt a miénknél, és két szintes, ki is néztük Baláéknak, ha esetleg jövőre sikerül együtt összehozni egy nyaralást.:)
Valójában ki sem mozdultunk Vrbnikről 1 hétig, de nagyon élveztük. Otthon hagytunk minden problémát, teljesen kisimultunk, lebarnultunk, Dávid pedig végre átélte, hogy mit is jelent valójában a tengeri kaland, amit a Babócás könyvben olvastunk neki milliószor. Hazaérkezés után, sőt később is sokszor emlegette a tengert, és kérte, hogy menjünk oda újra.
Ami a hazautat illeti, elmeséltük az apartman hölgynek, hogy jártunk az utazással, és hogy félünk a szombati hazameneteltől, mire ő felajánlotta, hogy maradjunk még egy éjszakát, és nyugodtan induljunk vasárnap hajnalban, mert úgyis csak délután jön a következő vendége. Mindezt felár nélkül. Úh szombat este összepakoltunk, hajnali 4-kor keltünk, levittük a kocsiba a cuccainkat Jencivel és fél 6-kor keltettük a Kispasit. Teljesen jól viselte, így végül sikerült hazaindulnunk fél 7 körül.
Hamarabb is sikerült volna, ha Jenci nem vél felfedezni valami kattogó hangot az autón, ami némileg elbizonytalanított a hazajutásunkkal kapcsolatban, de jó volt hozzánk az öreg Scenic, és hazahozott minket. Érdekes módon, Dávid rosszabbul viselte a zökkenőmentes utat, most már két óra után rázendített az anya ölébe dallamra, és ezt folyamatosan kántálta, kisebb szünetekkel. Mivel reggel volt, nem volt álmos, úh Letenyéig nem aludt el. Ott megálltunk, játszótereztünk egy nagyot, kifárasztottuk, ettünk, és mikor visszaültünk az autóba, azonnal bealudt. Így csendben hazaértünk a végre jó meleg nyárba, Pomázra.
Arcomon a na látod, nem kell állandóan parázni és egyébként is, már biztos megreformálták az autópálya rendszert az elmúlt x évben, amíg nem jártunk H.országban diadalmas és büszke mosolyával konstatáltam, hogyan suhanunk keresztül a horvát autópályán mindenféle akadály nélkül, mikor egyszer csak vészvillogós fékezéssel lassító autók mögött hirtelen 20-ra csökkent a sebességünk. Nem baj, legalább hétágra süt a nap és igazi nyár van, gondolhattuk volna, de éppen 15 fok volt, és szakadt az eső. Már hetek óta hideg van és esik, de majd a tengerparti országban biztos nem lesz így, mert hogy nem lehet így. Így volt. Rémülten figyeltem Jenci arcát, de tartotta magát. Időnként kicsúszott a száján vmi mit keresünk itt, meg nem hiszem el, de szerencsére Dávid elterelte a figyelmünket. Ugyanis ő is megunta a banánt. Már 5-6 órája kocsiban voltunk, és most hiába lassított Apa, nem lehetett kiszállni. De ő kitartó volt, és megállás nélkül hajtogatta, h kiszállsz. Mentő ötletként hátra ültem mellé, kivettem az ülésből, és meséltem neki. Aztán ettünk kicsit, újra meséltünk, és minden erőmmel szórakoztattam. Közben időnként meglódult a forgalom, nem értettük, hogy lehet az, h bizonyos szakaszokon 120-szal megyünk, majd újra 20-szal. Kb másfél órát voltunk fogságban, aztán egyszer csak beindult. Addig Dávid annyira elfáradt, h bealudt az ülésben, így nyugalom árasztotta el az autót a hátralévő 2,5 órában.
Utólag visszatekintve, teljesen jól megúsztuk. A szembeforgalom 20-szal sem ment, ők bebetonozódtak az aszfaltba, megszámlálhatatlan km-en keresztül. Úh egy biztos volt, akárhogy is, de hazafelé nem szombaton jövünk.
Így esett, hogy a 6 órás utat 9 óra alatt sikerült megtennünk.
De megérte.
Nagyon szép kis városkába érkeztünk, egy domboldalon volt az apartmanunk, panorámás kilátással. Egy ismerősöm ismerőse volt az apartman kiadója, aki nagyon készségesen körbevezetett minket a pici városban, és gyakorlatilag 1 óra leforgása alatt megmutatott minden lényegeset: hol lehet parkolni, jó pizzát enni, vásárolni, strandolni és hogy hogy jutunk le a partra.
A jó pizzáshoz - tengerparti kilátással - azonnal beültünk, és Dávid előtt le a kalappal, mert 9 órás utazás után is remekül bírta a fél 8-kor megrendelt vacsorát. A pizza tényleg isteni volt (bár Dávid kizárólag a szélét ette ketchuppal), a levegő még kicsit hűvös, de határozottan kellemesebb, mint otthon. 10-re került ágyba a Kispasi, mi pedig bontottunk egy jó kis fehérbort a teraszunkon, h ezzel ünnepeljük meg a megérkezésünket és hogy levezessük a szombati utazás okozta sokkot.
Más másnap szép idő volt, és napról napra melegebb lett. A dombról minden nap lementünk reggel a strandra, majd délben szabályosan visszamásztunk, és délután ugyanez a túra még egyszer. A 3 edzés mentes évem mindenképpen éreztette hatását, viszont ennyi mozgás elég volt, h elmúljon a hátfájásom - leszámítva, mikor Dávid velem cipeltette fel magát a hegyre.:)
Egy szikla alatt, mint egy óriási kapun keresztül mentünk át a strandra. Olyan volt, mint egy elszigetelt kis öböl, pár lépést a vízben kellett megtenni, hogy újra kijussunk a "szárazföldre". Hétfőn reggel senki nem volt a parton, miénk volt az egész terület, szuper volt. Az icipici partszakasz teljesen tele volt kavicsokkal, ami Dávidnak maga volt a kánaán, non-stop kavicsot dobált, úh Jencivel csak azt felügyeltük felváltva, nehogy fejbe dobjon egy-két figyelmetlen túristát. Egyébként nagyon jól lehetett mellette pihenni.
2 napig nem volt hajlandó bemenni a vízbe, csak ült a parton és dobálta a kavicsokat. Ha véletlenül nagyobbat hullámzott a tenger és elérte a lábait a víz, akkor sértődötten rászólt: "naa, tenger!" Aztán Jenci ölbe vette, mert hogy nehogy már nem megy bele a vízbe a vízimádó kisfiunk, és folyamatosan szoktatta hozzá. Átmeneti megoldásként vettünk neki egy csónakot, azt imádta. Beült napszemüvegben, mentőmellényben, és úgy hullámzott a vizen, mint valami kisherceg jól van tenger, ringathasz arckifejelezéssel. A 3. napon gyakorlatilag már nem lehetett kivenni a vízből. A Danette "puing" volt az egyetlen működő eszköz, amivel ki lehetett csalogatni, úh egy hétre elástuk az elveket a kövek alá.
Az apartman viszonylag tágas volt, nekünk volt egy hálónk, Dávid az étkezőben aludt, ezen kívül még egy konyha, fürdő és egy kicsi virágos, köves kert és terasz állt rendelkezésünkre. Nappal betoltuk az ágyát a hálónkba, így akár főzni is tudtam, amikor aludt. Merthogy szinte minden nap főztem. De ez nem volt teher, fent a dombon 10 p alatt el lehetett sétálni az óvárosba a boltba a szükséges alapanyagokért, ami önmagában élmény volt ebben a környezetben. Egyszerű ételeket dobtam össze, esténként pedig többnyire a közeli pizzás takeaway szupertonhalas pizzáját ettük.
Felettünk is volt egy apartman, ez is a kerthez tartozott, de nagyobb volt a miénknél, és két szintes, ki is néztük Baláéknak, ha esetleg jövőre sikerül együtt összehozni egy nyaralást.:)
Valójában ki sem mozdultunk Vrbnikről 1 hétig, de nagyon élveztük. Otthon hagytunk minden problémát, teljesen kisimultunk, lebarnultunk, Dávid pedig végre átélte, hogy mit is jelent valójában a tengeri kaland, amit a Babócás könyvben olvastunk neki milliószor. Hazaérkezés után, sőt később is sokszor emlegette a tengert, és kérte, hogy menjünk oda újra.
Ami a hazautat illeti, elmeséltük az apartman hölgynek, hogy jártunk az utazással, és hogy félünk a szombati hazameneteltől, mire ő felajánlotta, hogy maradjunk még egy éjszakát, és nyugodtan induljunk vasárnap hajnalban, mert úgyis csak délután jön a következő vendége. Mindezt felár nélkül. Úh szombat este összepakoltunk, hajnali 4-kor keltünk, levittük a kocsiba a cuccainkat Jencivel és fél 6-kor keltettük a Kispasit. Teljesen jól viselte, így végül sikerült hazaindulnunk fél 7 körül.
Hamarabb is sikerült volna, ha Jenci nem vél felfedezni valami kattogó hangot az autón, ami némileg elbizonytalanított a hazajutásunkkal kapcsolatban, de jó volt hozzánk az öreg Scenic, és hazahozott minket. Érdekes módon, Dávid rosszabbul viselte a zökkenőmentes utat, most már két óra után rázendített az anya ölébe dallamra, és ezt folyamatosan kántálta, kisebb szünetekkel. Mivel reggel volt, nem volt álmos, úh Letenyéig nem aludt el. Ott megálltunk, játszótereztünk egy nagyot, kifárasztottuk, ettünk, és mikor visszaültünk az autóba, azonnal bealudt. Így csendben hazaértünk a végre jó meleg nyárba, Pomázra.
2011. június 26., vasárnap
Nagyfiú ágy
Megkapta Törpike első nagyfiú ágyát az Ikeában kb 2 hete. A kiságyától azonnal elbúcsúzott, és büszkén hempergett az új nagy ágyban a Törpi új ágyikója slágert ismételgetve. Anya persze tiszta para volt, h az a kicsi léc, amit leesésgátlónak hívnak valóban teljesíti e küldetését, tekintve, hogy a matrac fölött kb 5 cm-re "magasodik" az ágy fölé, de Apa szerint a gyerekek nem vetődnek át éjszaka léceken, sem más dolgokon, ezek az eszközök arra szolgálnak, hogy jelezzék a forgolódó kisembereknek, hogy idáig és nem tovább. Mivel két hete már bizonyított a leesésgátló és a kispasi is, Anya is megnyugodott.
Érdekes, hogy a nagyágyban alvó nagyfiú ugyanúgy szól reggelente mikor felébred - "felébredtem!" vagy kipihentem magam!" felkiáltásokkal - és várakozásaink ellenére éjszaka sem indult be a gyerekszoba - szülői szoba járat. Egy nyikkanás nélkül megalussza a békés 10 óráját a nagyfiú ágyban is.
Érdekes, hogy a nagyágyban alvó nagyfiú ugyanúgy szól reggelente mikor felébred - "felébredtem!" vagy kipihentem magam!" felkiáltásokkal - és várakozásaink ellenére éjszaka sem indult be a gyerekszoba - szülői szoba járat. Egy nyikkanás nélkül megalussza a békés 10 óráját a nagyfiú ágyban is.
2011. május 10., kedd
Coxsackie-vírus
Amit először bárányhimlőnek hittünk, és valahol örültünk, h végre túl elszünk rajta.. (Vagyis én, Jenci, aki még nem volt bárányhimlős, kevésbé.) De - mint megtudtuk - az olyan pöttyökkel jár, aminek a közepén vízhólyag-szerű töltelék van, ezek a coxsackie pöttyök pedig el tudnak gennyesedni. Vagyis már múlt idő, mert második hete van itthon, és nem gennyesedett el, úh nem volt szükség antibiotikumra sem. Fertőtlenítettük, és most már szépen száradnak lefelé. Láza nem volt, és pont úgy nézett ki, mint egy makkegészséges rosszcsont, ha takarásban voltak a pöttyei. Minket jobban levert a fertőzés, ami fáradtság és brutális torokfájás formájában jelentkezett és 2 napig tartott.
Múlt héten anyával volt itthon, ezen héten Mami vigyáz rá Apával, ma mamival ment aludni napközben. Mikor vették fel a pizsit azt mondta, hogy "most Mami az anyukám." :) Mami azonnal megzabálta.
Múlt héten anyával volt itthon, ezen héten Mami vigyáz rá Apával, ma mamival ment aludni napközben. Mikor vették fel a pizsit azt mondta, hogy "most Mami az anyukám." :) Mami azonnal megzabálta.
2011. április 25., hétfő
Törpi beszéd
2010 február - április:
- Anya belerúgott Törpi palintájába (arrébb toltam lábbal, napokig hallgattam ezt a kommentet utána...:-)
- "Cica, gyere mutatok valamit, itt a kamion!"
- (anya leveszi a farmerját,mire Törpi megsimogatja a combját:) "hideg a lábikó, anya felvesz melegítőnadrág"
- "Boldogságos Kismama" - az egyik karácsonyi dalgyűjtemény után szabadon
- "Én tudom, minek örülne - mondta Baltazár" - idézett a Bogyó és Babócából.
- "Óriási nagy pocakja van Törpinek!"
- (Összenyálazta a karját): "hogy néz ki magad!"
- a legjobb szavai: pingaló (=pillangó); tornatemere (=tornaterem); hombere (=hóember); uvat a kutyus;
- Anya belerúgott Törpi palintájába (arrébb toltam lábbal, napokig hallgattam ezt a kommentet utána...:-)
- "Cica, gyere mutatok valamit, itt a kamion!"
- (anya leveszi a farmerját,mire Törpi megsimogatja a combját:) "hideg a lábikó, anya felvesz melegítőnadrág"
- "Boldogságos Kismama" - az egyik karácsonyi dalgyűjtemény után szabadon
- "Én tudom, minek örülne - mondta Baltazár" - idézett a Bogyó és Babócából.
- "Óriási nagy pocakja van Törpinek!"
- (Összenyálazta a karját): "hogy néz ki magad!"
- a legjobb szavai: pingaló (=pillangó); tornatemere (=tornaterem); hombere (=hóember); uvat a kutyus;
Húsvét
Szomód, újra nyár, zöld kert, halacskák, tatai Cseke-tó körüli mocizás, fagyi - először, fekete nyuszi, aki elrejtette a tojásokat a kertben, h Lilla és Dávis megkereshesse. Remek Mami ételek, szuper Papi pálinka, kíváló sonka házi kaláccsal, 3 gyerek adta ricsaj és szeretet, móka, kacagás, éjszaka kevés alvás. Ez volt idén a Húsvét java.:)
2011. április 20., szerda
Piliscsév - Kalandpark
Szerda, 25 fok, irány Piliscsév, a bölcsis buli helyszíne. Ovisok külön busszal, bölcsisek szülői taxival érkeznek. Van zsíros kenyér, kisvasút, kerámia műhely, titok szoba, paci, csacsi, kecske, vár, hordó, ami forog és mászható, hinta, paprikás krumpli, nagy csend (már ami a környezetet illeti) és 100 fok. Kiválóan gyerekekre szabva, Dávid nagy örömére. 3/4 3-ig bírta alvás nélkül. Persze nyárra nem készültünk, úh egy nagy vörös csíkkal a nyakán vittük haza...
2011. március 9., szerda
2 éves nagyfiú
Bár nehezen hihető, tényleg betöltötte a 2-őt. Próbáltuk megmérni, hogy kiderüljön, milyen magas lesz felnőtt korában, de valójában alacsonyabbnak tűnt a múltkori bejegyzésnél, úh ennek nekifutunk még egyszer majd vízszintesen.
Kapott egy kukásautót, amiről alig lehetett azóta leválsztani, gyurmát, meg Süsü dvd-t és könyveket.
Megünnepelték a bölcsiben is, egy tálcányi gyümölcs tetejére 2 gyertyát tettek, azt ő fújta el, miközben Halász Judit a Boldog születésnapot énekelte. Mivel ma ünnepelték márc. 15-ét is, olyan volt, mintha mindenki miatta öltözne ünneplőbe.:)
Boldog születésnapot Törpike!
Kapott egy kukásautót, amiről alig lehetett azóta leválsztani, gyurmát, meg Süsü dvd-t és könyveket.
Megünnepelték a bölcsiben is, egy tálcányi gyümölcs tetejére 2 gyertyát tettek, azt ő fújta el, miközben Halász Judit a Boldog születésnapot énekelte. Mivel ma ünnepelték márc. 15-ét is, olyan volt, mintha mindenki miatta öltözne ünneplőbe.:)
Boldog születésnapot Törpike!
2011. február 5., szombat
Kismuki beszéd
Nagyon belehúzott a kispasi, gyakorlatilag 2 hónapja folyamatosan beszél, 1 hónapja pedig már rengeteg verset, mondókát elmond.
Néhány ezekből:
Megy a hajó a Dunán,
Lemaradt a kapitány
Kiabál, trombitál,
de a (hajó) meg nem áll. (a hajó rendszerint nem kerül be a mondatba :)
Lassan jár a csigabiga,
táskájában eleség
Várja otthon lánya, fia,
Csigabiga feleség.
Süss fel nap, fényes nap,
Kertek alatt a ludaid megfagynak.
Sétálunk (1szer:)), egy kis dombra lecsücsülünk, csücs.
Itt egy szép könyv, ott egy labda,
Jaj de szép a karácsonyfa.
Mókuska felmászott a fára,
leesett eltörött a lába.
Doktor bácsi ne gyógyítsa meg,
huncut a mókus, újra fára megy.
Vicces Kismuki szavak:
tőköd (köldök), lápan (lámpa), kibonó (kibontjuk), még a, még a! (folytassuk!), kambaró (karambol), itt van a kupujában (tükörben), minden a bümbümmek (az összes autó egymás mögött)
És a legcukibb mondatok:
jó étvágyat kívánok!
ez nagyon finom
itt van a banánja Dávidnak, Anna Peti könyvön
sötét van. elbújt a napocska a felhőhöz.
nincsen szeme, nózija. (ezt bármihez hozzáteszi, aminek tényleg nincs..)
anya, mit eszünk, mit?
anya egyél! szépen egyél! :)
Szomódon maminál, papinál: hol a kis székem?
hangosabban, anya! (miután este magyaráz a kiságyban, anya pedig egyre halkabban és egyre kevesebbet reagál, h elaludjon végre Dávid)
nem levesz, nem kimegy .. - ez a tagadás Törpi módra
ez jó nekem
Néhány ezekből:
Megy a hajó a Dunán,
Lemaradt a kapitány
Kiabál, trombitál,
de a (hajó) meg nem áll. (a hajó rendszerint nem kerül be a mondatba :)
Lassan jár a csigabiga,
táskájában eleség
Várja otthon lánya, fia,
Csigabiga feleség.
Süss fel nap, fényes nap,
Kertek alatt a ludaid megfagynak.
Sétálunk (1szer:)), egy kis dombra lecsücsülünk, csücs.
Itt egy szép könyv, ott egy labda,
Jaj de szép a karácsonyfa.
Mókuska felmászott a fára,
leesett eltörött a lába.
Doktor bácsi ne gyógyítsa meg,
huncut a mókus, újra fára megy.
Vicces Kismuki szavak:
tőköd (köldök), lápan (lámpa), kibonó (kibontjuk), még a, még a! (folytassuk!), kambaró (karambol), itt van a kupujában (tükörben), minden a bümbümmek (az összes autó egymás mögött)
És a legcukibb mondatok:
jó étvágyat kívánok!
ez nagyon finom
itt van a banánja Dávidnak, Anna Peti könyvön
sötét van. elbújt a napocska a felhőhöz.
nincsen szeme, nózija. (ezt bármihez hozzáteszi, aminek tényleg nincs..)
anya, mit eszünk, mit?
anya egyél! szépen egyél! :)
Szomódon maminál, papinál: hol a kis székem?
hangosabban, anya! (miután este magyaráz a kiságyban, anya pedig egyre halkabban és egyre kevesebbet reagál, h elaludjon végre Dávid)
nem levesz, nem kimegy .. - ez a tagadás Törpi módra
ez jó nekem
2011. január 2., vasárnap
Karácsony - 2010
Idén, végre először novemberben elkezdtem foglalkozni az ajándék beszerzéssel, kizárólag interneten, kizárólag rendeléssel. Elégedett is voltam nov közepén magammal, ám miután beindult a munkás élet nov végén, a következő alkalom, mikor újra tudtam foglalkozni a témával dec 18 volt. Akkor feladtam a bookline rendelésemet, ami azóta sem érkezett meg, és végül 22-én délután fejeztem be a vásárlást. Az elmúlt évekhez hűen ismét hulla fáradtan estem neki az ünnepeknek.
Dec 23-án már nem mentem be az ofiszba, aznap karácsonyoztunk 3asban. Még nem volt meg a fánk, úh Jenci gyorsan elszaladt venni egyet, és még beszerezett pár dolgot, amit én elfelejtettem megvásárolni, pl a szaloncukrot. Délelőtt kissé rendbe dobtam a házat, előkészítettük a fa díszítést, majd lefektettük a kispasit. Délután Jenci kivitte játszani, Decathlonba, meg fogalmam sincs hova, én pedig 200as tempóban díszítettem a fát, amit majd a Télapó/Jézuska hoz ugye. Viszonylag gyorsan végeztem vele, utána eltüntettem a nyomokat, csináltam magamból nőt, belőttem a gyertyákat, csillagszórókat és a kamerát, majd jöhetett haza a fiú csapat. A fa alá egy nagy kamion került - 2 utánfutóval, rajta 9 db kisautó, ezen kívül egy fa markoló autó az ikeából (amiről azt hittem, a top választás - eddig kb 2szer játszott vele 5 percig) és egy számoló tábla.
Villanyok lekapcsolva, Kismuki megérkezik, mesél az élményeiről, közben átöltöztetem, majd felkapcsoljuk a lámpákat és várjuk az ámulatot. Ránéz a fára, majd rögtön alá, és azt mondja: "Hű, mennyi bümbüm!":) Na ennyit a turbó díszítésről, kapkodásról, csillogó-villogó óriás fenyőfáról, de a lényeg, h a "nagy bümbüm" - bár kis túlzásokba estünk a méret miatt - mégis jó döntés volt.
Este megettük az idő szűkössége miatt csak halrudakra korlátozott vacsoránkat, amit isteni Nyakas Chardonnay borral öblítettünk le, és élveztük, h Dávidnak mennyire tetszik az új ajándéka, a csillagszóró és a közben azért felfedezett karácsonyfa is.:) (Azóta már többször elmondta, h "nagyon szép a karácsonyfa".)
Az ünneplés 24-én folytatódott, először Csepelen, Jenci szüleinél, ahol újabb autók és építőkocka kerültek a fa alá, majd este a szüleimnél, ahol busszal, "nino bümbümmel", rajzoló táblával, kukásautóval (minden ebbe a kategóriába tartozik, aminek platója vagy betonkeverője vagy tartálya van), nyitogatható ablakkal, szerszámos ládával stb. bővült a játék portfólió. És innentől kezdve gyakorlatilag megállás nélkül ettünk.:)
Dávid már teljesen jól elvan Lillával, képesek akár egy órát is együtt játszani, úh h mi közben nyugodtan cseverészhetünk. Továbbá Lillának sikerült minden nap annyira lefárasztania, hogy gyakorlatilag magától átállt az önálló elalvásra, ami azt jelenti, h anya végre kimehet a szobából, nem kell megvárnia, amíg elalszik. Vicces, h ezt pont a nagymamáknál, és nem a saját helyén kezdte el tökéletesen csinálni. Azóta is ki lehet jönni a szobájából, nem panaszkodik miatta. Most már csak az "elfogadjuk apát is, ha éjjel felébredünk" leckét kell átvennünk, és akkor végre tényleg tökéletesre csiszoljuk a gyerek és az éjszaka tananyagot.:)
27-én jöttünk vissza Pomázra, ahol egy ügyes kazán beállításnak köszönhetően (igen, én voltam) 9 fokos ház várt minket (este fél 6-kor). Kabátban, sapkában és vastag zokniban töltöttük az elkövetkező 3 órát. Bár 6 óra alatt kereken 10 fokot emelkedett a hőmérséklet, Dávid 16 fokban került ágyba, és rólunk sem szakadt a víz, mikor bebújtunk az ágyunkba, ami konkrétan hidegebb volt, mint a levegő. De legalább az ünnepek végére kint végre igazi tél lett, olyan jó kis havas, mínusz 12 fokos.
Dec 23-án már nem mentem be az ofiszba, aznap karácsonyoztunk 3asban. Még nem volt meg a fánk, úh Jenci gyorsan elszaladt venni egyet, és még beszerezett pár dolgot, amit én elfelejtettem megvásárolni, pl a szaloncukrot. Délelőtt kissé rendbe dobtam a házat, előkészítettük a fa díszítést, majd lefektettük a kispasit. Délután Jenci kivitte játszani, Decathlonba, meg fogalmam sincs hova, én pedig 200as tempóban díszítettem a fát, amit majd a Télapó/Jézuska hoz ugye. Viszonylag gyorsan végeztem vele, utána eltüntettem a nyomokat, csináltam magamból nőt, belőttem a gyertyákat, csillagszórókat és a kamerát, majd jöhetett haza a fiú csapat. A fa alá egy nagy kamion került - 2 utánfutóval, rajta 9 db kisautó, ezen kívül egy fa markoló autó az ikeából (amiről azt hittem, a top választás - eddig kb 2szer játszott vele 5 percig) és egy számoló tábla.
Villanyok lekapcsolva, Kismuki megérkezik, mesél az élményeiről, közben átöltöztetem, majd felkapcsoljuk a lámpákat és várjuk az ámulatot. Ránéz a fára, majd rögtön alá, és azt mondja: "Hű, mennyi bümbüm!":) Na ennyit a turbó díszítésről, kapkodásról, csillogó-villogó óriás fenyőfáról, de a lényeg, h a "nagy bümbüm" - bár kis túlzásokba estünk a méret miatt - mégis jó döntés volt.
Este megettük az idő szűkössége miatt csak halrudakra korlátozott vacsoránkat, amit isteni Nyakas Chardonnay borral öblítettünk le, és élveztük, h Dávidnak mennyire tetszik az új ajándéka, a csillagszóró és a közben azért felfedezett karácsonyfa is.:) (Azóta már többször elmondta, h "nagyon szép a karácsonyfa".)
Az ünneplés 24-én folytatódott, először Csepelen, Jenci szüleinél, ahol újabb autók és építőkocka kerültek a fa alá, majd este a szüleimnél, ahol busszal, "nino bümbümmel", rajzoló táblával, kukásautóval (minden ebbe a kategóriába tartozik, aminek platója vagy betonkeverője vagy tartálya van), nyitogatható ablakkal, szerszámos ládával stb. bővült a játék portfólió. És innentől kezdve gyakorlatilag megállás nélkül ettünk.:)
Dávid már teljesen jól elvan Lillával, képesek akár egy órát is együtt játszani, úh h mi közben nyugodtan cseverészhetünk. Továbbá Lillának sikerült minden nap annyira lefárasztania, hogy gyakorlatilag magától átállt az önálló elalvásra, ami azt jelenti, h anya végre kimehet a szobából, nem kell megvárnia, amíg elalszik. Vicces, h ezt pont a nagymamáknál, és nem a saját helyén kezdte el tökéletesen csinálni. Azóta is ki lehet jönni a szobájából, nem panaszkodik miatta. Most már csak az "elfogadjuk apát is, ha éjjel felébredünk" leckét kell átvennünk, és akkor végre tényleg tökéletesre csiszoljuk a gyerek és az éjszaka tananyagot.:)
27-én jöttünk vissza Pomázra, ahol egy ügyes kazán beállításnak köszönhetően (igen, én voltam) 9 fokos ház várt minket (este fél 6-kor). Kabátban, sapkában és vastag zokniban töltöttük az elkövetkező 3 órát. Bár 6 óra alatt kereken 10 fokot emelkedett a hőmérséklet, Dávid 16 fokban került ágyba, és rólunk sem szakadt a víz, mikor bebújtunk az ágyunkba, ami konkrétan hidegebb volt, mint a levegő. De legalább az ünnepek végére kint végre igazi tél lett, olyan jó kis havas, mínusz 12 fokos.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
