Karácsony

Idén végre sikerült megvalósítanom a karácsony előtt pár nappal elmegyek szabira tervemet. Persze nem tökéletesen. 21-23-át szerettem volna kivenni, de a főnököm megkért, h szerdán még dolgozzak, így 22-23-ra szűkült a készülődés ideje. Mivel azonban kiderült, h a szigethalmi ház vevői ki tudják fizetni az önrészt még karácsony előtt, ezt nem utasítottuk vissza, így 22-én délelőtt Szigethalmon kezdtünk, és a hitel kiváltási procedúrát is elindítottuk még aznap, ami belső segítségem tanácsára egy budaörsi OTP fiókban történt meg egy laza 3 órás elfoglaltság keretein belül. Gondoltam sebaj, azt a 2 maradék ajándékot, amit még meg kell vennem, elintézem utána... Na persze. Az ideg szétvágott mindkettőnket, amikor konkrétan nem mozdult az autó a dugóban, és semmi másra nem használtuk szabadságunk drága perceit, mint hogy valahogy kikecmeregjünk ebből a mozdulatlan autó tengerből.

Mivel mi 3asban 23-án karácsonyozunk, sok idő nem maradt arra, hogy túl sokmindennel készüljünk. Jenci szerencsére sokat segített, ami a takarítást, fa vásárlást, boltba menetelt illeti, és unszolására próbáltam leadni a mindennek tökéletesen kell sikerülnie maximalizmusomból is, h élvezhessük is kicsit a karácsonyt, de azt a javaslatát azért helyből elvetettem, miszerint jó lesz virsli is vacsorára...

Magam sem tudom, hogyan, de végül minden összeállt, és miután lefektettük Dávidot aludni, Jenci berángatta a fát a fele olyan széles ajtónyíláson keresztül. Persze, újra ki kellett vinni, mert ferdére faragta, de türelemmel végigcsinálta, ami engem is lenyugtatott. Kismuki másfél órát aludt, szemben a szokásos 2 órával, úh a fa díszítést követő rámolás, szép ruhába ugrás, csillagszóró, kamera, fényképezőgép és kiskarácsony dal előkészítés már turbó tempóban zajlott, miközben Jenci próbálta ágyban tartani a szokásával ellentétben most azonnal ágyból kiugrani akaró Kispasit.

És vártuk az ámulatot, csodálkozást, örömöt a gyerek arcára fókuszáló kamerákkal, mire óriási sírásban tört ki. Sok volt neki ez így hirtelen, és oké, h a Télapó hozza a karácsonyfát, de most ez hogy került ide, és egyébként is hagyjuk őt békén. Hosszan nyugtatgattam, mire hajlandó volt kiszállni az ölemből, és megnézni a karácsonyfát, no meg az ajándékokat alatta. Innentől aztán volt öröm, óriási sikongatásokkal nyugtázta, h van hóember, meg szaloncukor, meg lápan, meg csillag, meg csengő a fán. Aztán meglátta az első ajándékát, egy villamost, amivel elkezdett játszani, és konkrétan kampányolnunk kellett, h megnézze a többit is. :)

Végül jót karácsonyoztunk, mint minden évben, pedig minden évben úgy tűnik, h sosem készülünk el.
Másnap Csepelen folytattuk a karácsonyi partizást, este pedig Szomódra mentünk, ahol már elsőre nagy extázis volt az óriási karácsonyfa láttán.

Baláék csak 25-én érkeztek, onnantól kezdve csak akkor volt csönd a házban, amikor kivittük őket az udvarra, vagy lefeküdtek aludni.:) 27-én jöttünk haza a tömérdek ajándékkal. Ez a Karácsony is véget ért hipp-hopp, pedig hogy vártuk és készültünk rá már hónapok óta.