Minimarathon - aug. 7.

Egyelőre csak a távolból, de fejben már futok. Jövőre ismét rajthoz állok. Addigra legalábbis mindenki elfelejti ezt az ígéretet...

A nap egyébként sem a futásról szólt most, senki nem edzett, inkább a partit vártuk. Bala és Jenci becsületből lefutották, kb olyan szinten, ahogy én futok, ha edzem kicsit, más nem indult. Végre Zsuzskáék is eljöttek, már nem volt akadály egy antiszoc férj. Az eső mondjuk tönkrevágta a futás hangulatát, gyerekekkel ki sem jutottunk a helyszínre (csak egy parkolóig, ahol vártuk, h elálljon az eső, de mintha Godot-ra vártunk volna..).

Este a parti viszont kellemes volt sok jó emberrel. Meleg ugyan nem, de jó hangulat az volt. Reniék ott aludtak Ábellel és Zsoleszék is a nemrég elkészült beépített teraszon. Ábel persze rosszul aludt, nem volt szokva a sok idegen zajhoz (kutya, kakas, galamb, falu), úh reggel 6 előtt ébresztette a teraszon alvó kompániát. Zsuzskáék és Ákosék haza mentek éjszaka, szegény Lele a kocsiban kezdte meg éjszakai alvását, de sajnos több helyünk tényleg nem volt a házban, ha csak Baláékkal szállunk meg otthon egyidőben is teltház van.

Jövőre már egy szobába megy az összes gyerek, úh nem lesz szállás probléma. :)

Esős nap

Ez a mai eső nem csak a kertben lévő havat zúzta szét, de a jó hangulatnak sem használt. Olyan igazi borús, nyálkás, sírós kedvem volt egész nap. Ezen csak a kis mosolyalbum kisfiam bírt segíteni, de még ő sem tudta kiírtani. Pedig nagyot aludtunk éjszaka, Mukikához egyszer sem kellett bemennem, 10.5 órát aludt, egyszer este és egyszer hajnalban sírt fel, de visszaaltatta magát.

A délelőtti alvás is zökkenőmentes volt, bejött a hosszabb ideig ébren tartás, már minden délelőtt kevesebb, mint 10 perc alatt elalszik. Ma pl háton sikerült. Itt voltak a Jenei nagyszülők, és jól kifárasztották, úh a közel 4 óra ébrenlét most túl sok volt neki. Nagyon sírt, amikor letettem aludni, úh kénytelen voltam szoptatni és az ölemben hagyni aludni, mert nem lehetett betenni a kiságyba. Ebből is tanultunk na.