Múlt hétfő óta már nem csak anya, hanem menedzser is vagyok. Újra kell barátkozni ezzel a címkével. Gyorsan be is vonzottam egy jó adag feladatot, de aki kicsit is ismer, ezen egyáltalán nem lepődik meg. Most aztán már nagyon kis kanállal osztják a szabadidőt, úh rendesen össze kell kapjam magam, hogy valahogy életben tartsam a harmóniát. Dolgozom, Kismuki pedig kúszik-mászik körülöttem, de néha óriás lelkifurdalás gyötör, hogy a monitort bámulom és non-stop telefonálok, ahelyett, hogy vele foglalkoznék. Na és ugye a konyha úszik, a mosások elmaradnak, ritkábban mosok hajat, és persze hogy jóval többször ébred éjszaka a fiam, mint eddig bármikor. Ok, kijött az 5. és 6. foga, de állítólag ha kijött, már nem olyan rossz nekik.. Mindez persze nem lenne baj, ha nem hajnali 2-kor történne, és még kevésbé 4-kor, vagy ha már akkor, legalább aludna vissza 1 perc alatt, ahogy szokott. De most csak cicivel megy és órákig tart, így gyakran csak 2 óra fentlét után jutok vissza az ágyba. Ez mondjuk nem sokat segít a lelkesedésemen és az arcbőrömön...
A jóhír viszont, hogy a második hét már nem volt olyan vészes vagy stresszes, vagy csak kisebb problémát csináltam általam felnagyított ügyekből. Ehhez Zsuzska barátnőm is hozzájárult, aki megtiltotta, hogy idegeskedjek és túlterheljem magam titokban, miközben ők esetlegesen ki tudnának húzni a sz..rkupac alól. Ez meglehetősen jó hatással volt rám, úh talán emiatt is volt, hogy Mukika újra átaludta az éjszakákat, legalábbis a tegnapit annyira, hogy egyszer sem mentem be hozzá. Így ma sokkal fittebb vagyok (vagyis már csak 2 óra plusz alvásra vágytam a szokásos 4-5 óra helyett).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése