Mire végre elsajátítottuk az önálló nappali elalvást, már változnak is a dolgok. December közepén még fél 10-kor ment Mukika aludni, ami a múlt hétre már 11-re módosult. Megfigyeltem (múlt héten), hogy ébredés után kereken 4 órával alszik el, úh igyekeztem pont 10 perccel előtte kiságyba tenni. Múlt héten gyönyörűen működött. Tegnap már nem. Ma sem. OK, lehet, hogy náthás, és az a baj. Mindig lehet találni valami indokot. Jenci próbál vigasztalni, van, hogy azt mondja, "de hát ma ilyen napja van, te sem mindig ugyanúgy vagy fáradt", most azt mondja, "de hát beteg szegény". Persze, minden lehet. Csakhogy neki pontos napirendje van, ezért kb a napjainak is ugyanolyanoknak kellene lennie. És a délutáni alvásról még szót sem ejtettem. Az teljesen rapszodikus: van, hogy sikerül, de legtöbbször nem. Nagyon húzni nem tudom, mert akkor az uzsonna-time borul, vagy az éhség miatt nem alszik el.
A rossz hír csak az, hogy jövő héttől dolgozom. Ami önmagában nem rossz hír, de ha nem építhetek ezekre az időpontokra, akkor mi lesz? Káosz. Nem pánikolok, csak tervezek, be kell tudnom osztani az időmet. Na jó egy kicsit pánikolok...
Viszont! Újra elalszik séta közben a babakocsiban! Ez azért is kitűnő hír, mert ha nagyon nem megy az alvás, akkor levegőzést fogunk beiktatni minden délután. Először a Normáfánál tett kirándulásunkkor sikerült, aztán már itt Pomázon is. Pedig egy hónapja még erősen tiltakozott a babakocsizás ellen. Legjobb, ha minden hónapban mindent kipróbálok újra, ami addig nem működött, mert jól látszik, hogy van remény.:-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése