1 hete beszoktunk

A szó klasszikus értelmében, mivel minden nap bent aludt Dávid, és reggeltől (fél 9 - 9től) nélkülem volt ott 5 és fél órán át. Ha azonban azt nézzük, h minden reggel nagyon sírt és kiabált utánam, akkor még azt mondhatjuk nem tökéletes a beszokás. Persze, lehet, h csak nekem, aki a nyugodt és biztató szavak kántálása után (nagyon jó lesz neked itt, kicsim; anya dolgozik, aztán alvás után jön érted stb.), minden nap kint bömbölök a kocsiban. Délután aztán mindig kiderül, h Dávid percek alatt megnyugszik, egész nap baromi jó kedve van, pusziszkodik a lányokkal, van egy haverja, Zsombi, simogatja a társait és Andi /Kati nénit, röhög nagyokat, mikor tornáznak, jól eszik, és könnyen elalszik. Igaz, csak egy órára, de addig mélyen, békésen a kuckójában, amin annyit változtattak, h elvették a párnákat, h lássa a többieket. Mindeközben, a reggeli elválás után, én azon vívódom, mekkora lelki törést okozok valójában a gyerekemnek. Lehet, h itt kezdődik a gyerek rafkósság?

Az a taktika, h reggel gyorsan le kell lépni, mert a hosszas búcsúzkodás jobban megviseli a gyereket, (az, h anyukát viszont a rövid, senkit nem érdekel...). Szia, nézd csak itt vannak a gyerekek, már nagyon vártak, délután jövök alvás után, puszi, majd úgy csinálni, mintha nem hallanánk, h sírva kiabál utánunk életünk értelme, és majd kifordul a gondozónő kezéből, miközben a kis karjaival felénk kapálózik, és közben azt ismételgeti, h anya, anya, anya... Szívszaggató, de állítólag ezen mindenki keresztül megy, ha nem ilyenkor, akkor 2 éves korában, vagy ovi előtt. Nekünk állítólag már könnyebb lesz oviba szokásnál. Na ennyit a saját vigasztalásomról.:)

Pénteken összeszedtünk egy kis náthát, ami meggyőződésem, h nem a közösségbe kerülés miatt történt, hanem mert fázik a gyerekem alvás közben, mivel mindig jéghideg keze-lába, mikor megyek érte. Andi szerint viszont múltkor már azért vették le róla a hálózsákot, mert teljesen beleizzadt, mikor tekergett benne. Hát nem tudom, de ők a szakemberek. Na mert az van, h a kispasi általában negyed-fél 1 között elalszik, majd 1 óra múlva kipattan a szeme, de - láss csodát -CSÖNDBEN(!) fekszik és játszadozik (pl a kezeivel, v tekereg..), amíg nem érek oda érte.

Summa summáron jól elvan, szereti a gyerekeket, Andi néni, Kati néni nagyon bírják őt, óriási fazonnak nevezték, el tudják altatni, és szépen betartja a házirendet, kezet mos, fogat mos, leül a kis asztalhoz, megvárja a többieket és gyönyörűen eszik egyedül.:)

Bölcsibe szokunk

Tegnap mentünk először. Reggel készen voltam, kibobtam a teljes reggelimet, hiába nyugtattam magam a ténnyel, h egész délelőtt vele leszek, nincs miért aggódni, jó lesz, játszani fog, sokkal érdekesebb napja lesz, mint a klviatúrát püfölő anyja mellett, na meg ha mégsem, akkor szimplán lassabban szokunk be. A szokásos velőtrázó köhögésem és légzési zavarok kíséretében persze nem sikerült a tervezett időpontban, 8:20-kor elindulni. Nem gond, úgyis reggelizett. Beérünk, leül a százezer darab kisautó mellé, és teljes élvezettel bedobja magát a játékba. Felfedezi a terepet, felül a hintalóra, (amiről mondjuk dob egy fejest, annyira behajtja, de mindegy, lényeg, h komolyabb sérülés nélkül megússzuk, óvónénik pedig ezentúl jobban figyelnek majd).

Majd az udvar következik, ott is feltalálja magát, van babaház, nyitható/zárható ablakokkal, ajtóval, ez önmagában elég lenne, na jó, egy-két hintával kiegészítve. De van csomó laszti, rengeteg moci, csúszda, mászóka, és mégtöbb érdekes kisgyerek, akikkel lehet barátkozni.

11-re annyira lefárad a sok új élménytől, h el kell hagynunk a helyszínt.

Ma, a tegnapi fél 10-es érkezésünkhöz képest, jóval korábban, hajnali fél 9-re érünk be. Így elérjük a 8:40-es reggelit, amin már anya nélkül vesz részt a bölcsis nagyfiú. Igaz, Kismuki nem az a fűszervaj kenyérrel fan, de legalább már megy a gyerekekkel és Andi / Kati nénivel kezet mosni és kisasztalhoz ülni. Elsőnek érkezik ugyan vissza, de sebaj. Ezután ismét udvari játék következik, ahol már nem vigyázok rá megállás nélkül, mint tegnap. inkább a háttérbe vonulok, és figyelek, hogy reagálnak a gondozónők, ha elesik, sír, vagy akar valamit. Jól vizsgáznak, és persze többet is foglalkoznak vele, így hogy anyuka nem üti bele az orrát a kis belső életükbe. Tegnap folyamatosan megmentettem egy kisgyereket, vagy feltettem valamire, amire nem tudott felmászni, vagy elkaptam, ha valamiről le akart esni, vagy ötleteket adtam a gyerekemnek, mivel játsszon, ezért aggódtam is, hogy felügyelnek majd ketten 8-10 kisgyerekre. Ma kibírtam, h a háttérből figyeljek, és érdekes módon Dáviddal is foglalkoztak, megnyugtatták, ha kellett, és senki nem sérült meg. Izé.
Mikor bemegyünk ebéd előtt még egy negyed órát játszani, már csak int egyet, és berohan a játékokhoz. Végül ott ebédelünk, de még anyai segédlettel. Aztán megmutatom neki, hol alszanak a gyerekek, mire beszalad, és lefekszik egy üres manóágyra, ahogy ott hívják az ágyakat. Úh Kati néni azt tanácsolja, holnap pizsivel érkezzünk, mert ki tudja. Az lenne csak az igazi csúcsteljesítmény!:)