Kőhegy

Megvolt tegnap az első igazi kirándulás, barátostul, rokonoszul, ottalvásostul! Zsuzsi, Ákos, Levente negyed 11-kor érkeztek a bázisra, Kismuki épp akkor került ágyba, de a jó időnek hála, vendégeink a kertben kihúzták az alvásidejét. Terv szerint indulás ébredéskor, de Levente ezt kissé keresztül vágta, mert evés után 11-kor elaludt. Gyerekeket összehangolni a legnagyobb kihívás. Úh ahelyett, h Kőhegyen ebédelt volna a társaság apraja-nagyja, az apraját meg kellett eteni indulás előtt, ui Lele 3/4 1-ig húzta a lóbőrt (akkor sem feltétlenül ébredt volna, ha szülei nem próbálják meg visszatuszkolni a babakocsiba, amiből szépen lassan araszolt lefelé:)). Végül negyed kettőkor útnak indultunk, és felmásztunk a Kőhegyre. Jól bírták a kispasik, Lele az utolsó métereken kezdett csak nyűgösködni, Dávid ellenben majdnem elszuszókált a kenguruban. Nagyon meleg volt, szakadt rólunk a víz - természetesen nem az edzettlenség miatt.:)

Kettő - negyed 3 körül érkeztünk, akkor már kopogtak a szemeim az éhségtől, úh gyorsan betoltam egy helyi specialitású kolbászlevest. Isteni volt, vagy csak rettenet éhes voltam. Mukika nagyon élvezte a terepet, megállás nélkül sétálni kellett vele: többször megnéztük a kutyust, a racka juhokat és a kiscsikót. Igazi menedékház állatokkal, cserépkályhával, kockás terítős asztalokkal, palacsintával, szörpivel, műanyag palackos borral és retro mentás cukros dobozkákkal.

4 óra körül kezdett elfáradni az aprónép, úh más ötlet híján, leterítettük a felcipelt pokrócot a földre, ráterítettük a gyerekeket és egy négyes szendvicsben szoptatás után békésen elszuszókáltak a szabad levegőn, miközben a fiúk elvitték a tóhoz megúsztatni a kutyát. Tiszta Jókai regény.:) Igaz, épp fekete felhők érkeztek és a levegő is lehűlt kicsit, na meg óriás mutáns szúnyogok támadták meg néha a törpék egyetlen szabadon hagyott testrészét, (az arcuk egy gyufás skatulyányi darabját), de így is remekül kipihenték magukat.

Közben a jóidő is visszatért és Reniék is megérkeztek. Kissé nehezményezték, hogy ekkora hegyre mászattuk fel őket, volt némi kommunikációs zavar a helyszínt illetően. :) De fent már ők is úgy érzeték, h megérte. A kolbászleves és a hely szelleme náluk is tarolt, na és Ábel is lelkesen fedezte fel a környéket. Szofi kutya és Szeder nagyon egymásra találtak, Manci csak időnként csatlakozott a játékhoz, ő már ilyen gyerekes dolgokban nem vesz részt.:) Ellenben a tóban 3asban hancúroztak és váltak egységesen sárszínűvé.

Este fél 6 körül indultunk vissza, ilyen hosszú szabadtéri, tartalmas programunk még sosem volt. Fél 7-kor még mindenki betért a teraszunkra egy bambira vagy sörre, úh 3/4 8-kor volt csak kapuzárás. Davido nagyon jól bírta, utána még játszott egyet az autóival mielőtt fürdeni vittük. Persze az alvással azért nem volt gond.