Erről még írni sincs kedvem. Szombat óta nem voltunk kint, vagyis Kismukit ma kivitte a bébiszitter délelőtt másfél órára a legmelegebb bundazsákjában! 8 fokok vannak, de volt már kevesebb is, a szél pedig orkán erejű, az összes cserepes virágomat lehajította a párkányról, és eltörte a szép kis kaspókat. Dávid eddig nagyon jól aludt, most megint felébred - csodálom, h csak ennyiszer, én volt, h órákig nem aludtam hajnalban a szél okozta hangzavarban.
És mindennek tetejébe még jól meg is fáztunk - vagyis Kismuki megfázott, én pedig elkaptam tőle, ahogy ez nálunk lenni szokott. De míg ő náthás és néha köhög, nekem fáj a torkom, alig van hangom, köhögéskor majd kiszakad a tüdőm, és 10 percenként orrot fújok. Ez a klíma az ember lelkivilágán keresztül rombol, lehet, hogy csak rosszkedvemben betegedtem meg. És persze ilyenkor van munka, mikor a szememen alig látok ki...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése