Szombaton bepakoltuk nagymamát, gyereket, cuccokat és nekivágtunk az autópályának. Törpi 10 percen belül elaludt, és csak akkor ébredt fel, mikor beparkoltunk a berkeszi rokonság udvarára. Autópályán 2 és negyed órás út, és nem kell keresztülmenni hozzá Bp-en, úh gyorsan odaértünk. Kicsit Seatba is befértünk, igaz ledörzsölte a műszerfal a térdemről a bőrt, de sebaj, kicsire nem adunk.
2-kor érkeztünk, akkor Dávid megismerkedett a háziállatokkal és belegázolt a 2cm-es hóba, mert itt legalább volt ennyi. Megebédeltünk, majd Törpi kikéredzkedett a székből és már ment is Zsófival játszani. Nem gondoltam volna, h ilyen gyorsan megy majd a barátkozás. Zsófi nagymamájával, Zsuzsával is nagyon jól elvolt. Délután még rokonlátogatásra is jutott idő (ezúttal csak egy házhoz mentünk, szemben a 3 évvel ezelőtti látogatásunkkal /2008. szept./, amikor vagy 5-6 helyre is ellátogattunk..) Dávid itt is feltalálta magát, bevonult egyedül a hálóba ágyon ugrálni.
Másnap bejártuk a közeli erdőt, megnéztük a tavat, a lepusztult kastélyt, Móni és Jenci pedig nosztalgiáztak, és sajnálkoztak, h már semmi sem a régi. Nincsenek tavirózsák a tavon, a játszótér romokban és kastély is szépen lassan elporlad, ha senki nem veszi kezelésbe.
Fél 3-kor indultunk el haza, Törpike már nagyon fáradt volt, úh még a faluból sem értünk ki, mikor már mélyen szuszókált. Ismét háztól házig aludt volna, ha Anya fel nem ébreszti az M3ason.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése