Csilla-hét

Ez a hét Csilláról szólt, szerencsére több napon is nálunk aludt, így a sok távol töltött hónap után jól kibeszélgettük magunkat (pl. múlt vasárnap hajnali 3-ig). Totyedli is nagyon örült neki, viszonylag kevésszer tessékelte ki a szobájából - ami az utóbbi időben egyik kevésbé kedves szokásává vált, ha vki jött hozzánk.:)

Én egész héten itthonról dolgoztam, tekintve, hogy elmentem a laboreredményeim miatt orvoshoz kedden, és ha már ott, rákérdeztem a nyavalyámra is, nos megtámadott egy fertőző vírus,amit nem akartam bevinni a csajoknak a Caféba. Kiderült továbbá, hogy krónikus vashiányom van, az alsó érték 10-es, míg nálam ez a szám 7-es, úh kanállal lapátolom be a vasreszeléket, vagyis a legbrutálisabb vas adagból kell szednem 2-t per nap. Törpi is elkezdett köhögni és Jencit is megfertőztem, de szerencsére Csilla annyira fel volt pörögve az itthon töltött napoktól, hogy őt a szervezete megvédte a betolakodó kórokozóktól.

Péntek éjszaka Dávid olyan erősen köhögött, hogy szegényke kihányta a gondosan beadott köhögéscsillapítót is. Kissé veszélybe került a szombati Csilla 33 parti, de másnapra teljesen jól volt a Kispasi, úh Jutka mamával maradt délutánra / estére, míg Anya és Apa partizni mentek. Costas lakásában volt a búcsúbuliként is aposztrofált szülinapi buli. Régen nevettem ennyit, mint tegnap este, de 11-kor el kellett jönnünk, mert mindkettőnk számára fellőtték a pizsomát. Nem megy már ez a partizás úgy, mint régen... Csilla ma délben visszarepült a germánokhoz, majd talán májusban látjuk újra.