Ma van Kismuki névnapja. Mindig azt gondoltam, hogy erre majd figyelni fogok, hogy a gyerekem névnapja ne essen ünnep közeli dátumra, de ma már örülök, hogy egyáltalán találtunk nevet, ami fennakadt mindkettőnk rostáján. Az ünnepelt éppen szanaszét dobálja az összes játékát, egyik kemény kockát üti a másikhoz és ragyogó arccal szemléli a lámpákat, miközben feléjük fordulva lelkesen kiejti, hogy "lááá". Ezen kívül tudjuk még a lepottyant szót is, amit ő "lee"-re egyszerűsített. Ma először a tapsi szót is kimondta "ta" formájában.
Egyébként már 4 foga van. Mindenkinek örömmel meséltük, mennyire zökkenőmentesek a fogzásai, mire két napja 3/4 vagy félóránként felébred elalvás után. Tegnapelőtt hajnali 3/4 1-ig bírtam, akkor megszoptattam, de így is csak 3/4 2-kor aludt el, igaz egyedül, segítség nélkül. Tegnap félóránként ébredt, anya kétségbeesett, hogy ez már így marad (nem tudom, hogy bírják, akik hónapok óta nem alszanak..), úgyhogy fél 11-kor bevetettük a bűvös szert, Dentinoxot kentem az ínyére - ezután reggel 6:20-ig aludt.
Na de a névnap. Névnapjára nagyobb méretű hálózsákot, kúszós nadrágot és mami/papitól polifoam puzzle-t kapott. Végre nincs hideg a földön a nappaliban, csak a dizájn sérült némileg az új 'szőnyegnek' hála. És már épp ünnepi hangulatba kerültünk, mikor Jencit felhívta Béla, hogy az ügyfele el, úgyhogy ő is el. A családfő munkanélküli, én a kanapén bömbölök, hogy most mi lesz. Remek. Nem terveztem még dolgozni menni. Optimizmus, pozitív gondolkodás, biztos lesz valahogy. Az Erstés támogatónk már hívott, talán megkapjuk a mentőcsomagot. Juhhuu!
2009. december 30., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
