Hétvégén Szomódon voltunk, és most először ott is hagytuk Törpikét hosszabb időre, 5 napra. Persez aggódtam, h nem fogunk-e hiányozni neki, vagy egyáltalán túlélhet-e bármennyi napot nélkülünk. Nos, könnyedén.:) Nekünk már a 3. napon nagyon hiányzott, ráadásul teljesen elszoktunk attól, h nélküle csináljunk bármit, attól meg végképp, hogy este 7 után is van még élet. Próbáltunk eljutni moziba, edzőterembe, étterembe, buliba, vásárolni, de ebből a listából csak a mozi, a buli és vásárlás jött össze...
Eközben Dávid szuperil elvolt Évi mamival és Toncsi papival. Játszottak sokat, elmentek Tatára, többször is, kavicsot dobáltak, mociztak, tölcsért ettek. Anyukám elmondása szerint egész héten szeretgette őket az unokájuk, "én szeretlek a legjobban" mondattal ölelgetve őket.:) Na persze, hogy elolvadtak teljesen.
Pénteken alvás időben indultak, úh kicsit nyűgösen tért haza a kisfiam, de amikor meglátott rögtön elszállt minden hiszti, és nem tudtam kibontakozni az öleléséből.:) Szem nem maradt szárazon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése