Nappali alvásrekord

És igen! Ma először sikerült 2 órát aludni egyhuzamban. OK, 1 óra alvás után vissza kellett altatni (10p) és aludt még 50 percet! De összességében megvolt a 2 óra. Mégsem olyan nehéz ez. :)

Nappali elalvás

Meglepő fordulatot vettünk, már nem tiltakozik, ha a kiságyba teszem, sőt nagyon ügyesen elalszik. Volt a múlt héten 2 hajnali 5-ös ébredése, aznap nem bírta ki délig persze, de az esetek többségében negyed 1 és 3/4 1 között elalszik. Az időtartam egyelőre a korábbi, délelőtti 1 - másfél óra, de már előfordul - pl ma -, hogy vissza tudom altatni, ha felébred. (Ma 3/4 óra után sikerült.) Anita mesélte, h náluk 2 hónap volt, mire Lujza átállt a hosszú alvásra, vagyis a 2 órára.

Szibériai klíma

Erről még írni sincs kedvem. Szombat óta nem voltunk kint, vagyis Kismukit ma kivitte a bébiszitter délelőtt másfél órára a legmelegebb bundazsákjában! 8 fokok vannak, de volt már kevesebb is, a szél pedig orkán erejű, az összes cserepes virágomat lehajította a párkányról, és eltörte a szép kis kaspókat. Dávid eddig nagyon jól aludt, most megint felébred - csodálom, h csak ennyiszer, én volt, h órákig nem aludtam hajnalban a szél okozta hangzavarban.
És mindennek tetejébe még jól meg is fáztunk - vagyis Kismuki megfázott, én pedig elkaptam tőle, ahogy ez nálunk lenni szokott. De míg ő náthás és néha köhög, nekem fáj a torkom, alig van hangom, köhögéskor majd kiszakad a tüdőm, és 10 percenként orrot fújok. Ez a klíma az ember lelkivilágán keresztül rombol, lehet, hogy csak rosszkedvemben betegedtem meg. És persze ilyenkor van munka, mikor a szememen alig látok ki...

2. esti buli

És eljutottunk Jencivel a második buliba!:) 2009 novembere óta nem voltunk sehol kettesben, az volt az első, ahol Györök Laci 50. szülinapját ünnepeltük, igaz, a meglepetésről lemaradtunk.
Most Subyék 20. évfordulója kapcsán egy utó-lagziba voltunk hivatalosak, a Promenade-ba. Krisztike borozott és bulizott, Jenci vezetett. Egészen hajnali 1-ig, tovább nem bírtuk. Még azért edződni kell.:)

Most tényleg átállunk napi egyre

Na de nem zökkenőmentesen, persze, viszont legalább nem én, hanem Dávid döntött úgy, h átállunk. Múlt csütörtökön kezdődött minden, a délelőtt, szokás szerint, 2 perc alatt elalvó kispasi egyszer csak felpattant a kiságyban és szóval tartotta az összes környékbeli állat haverját, pont úgy, mint délutánonként szokta, amikor képtelenség visszafektetni. Tettem pár esélytelen kísérletet az altatására, de be kellett látnom, h itt most valami megváltozott. Kismuki nem fáradt. Visszakapta a játszós nacit és mehetett autózni. Fogalmam sem volt hogyan tovább, most el fog telni pár nap/hét, mire ÚJRA kikísérletezem, mikor kell aludni vinni. Kapott korai ebédet (kb 3/4 12-kor) és negyed 1-kor mentünk egy újabb próbakörre. Köszönte szépen, de nem volt hajlandó lefeküdni a kiságyban. Elvoltunk így 1 órát. Végül már rettenetesen fáradtan, ordítva sírt, mikor nem bírtam tovább, sem türelemmel, sem dobhártyával, bevittem a szobánkba és cicin elaludt. (Másfél óra alvás.) Zavart a sikertelenség, és hogy még mindig ez a végső megoldásom, de nem volt kedvem tovább szórakozni, tekintve, hogy egy lépéssel nem kerültünk közelebb az alváshoz, úh nem volt miben kitartónak lennem.

Másnap be kellett mennem a Caféba, rendhagyó módon délelőtt 10-re. Jenci szerdán felmondott, így pénteken ő maradt otthon a fiával. Megbeszéltük, h fél 10 tízórai, fél 12 ebéd, közte séta babakocsival - Reni javaslatára (így kicsit lenyugszik, nem pörgi túl magát (- jegyzem meg, jó ötlet)), átadtam a használati utasítást altatáshoz, és elindultam. Megbeszéltük, h max babakocsiban elaltatja, ha máshogy nem megy. Kissé feszülten érkeztem a tréningre, de mikor 1 óra körül felhívtam, Jenci a legtermészetesebb hangon közölte, h persze, hogy aludt és persze, hogy a kiságyban, de most le kell tennie, mert mennek a boltba. Mi vaaaaan? Elaltatta, mikor előző nap nekem sem sikerült? Halló, én meg egyedül küzdök az altatásokkal 14 hónapja???!:)

Szuper, megvan a recept. Gondoltam. Merthogy szombaton is simán elaludt a fenti időbeosztással.
Aztán jött a vasárnap. 3/4 12 előtt vittem aludni, de a már jól ismert módon felpattant és nekilátott a környezete szórakoztatásának. Nem hiszem el. Most mi van másképpen, mint tegnap? Úgy vagy 20szor lefektettem, de hiába. Sírt, tiltakozott, felállt. Kijöttem, otthagytam, megebédeltem. Fél óra eredménytelen szünet után ismét lefektettem vagy 20szor, hiába. Nem volt türelmem folytatni, tekintve, hogy megint nem haladtunk semmilyen irányba, úgy éreztem, ezzel estig ellennénk. Cicizett, elaludt az ágyunkon, én pedig vállon veregettem magamat...:(

Elhatároztam, h végre kitartok, és valahogy elérem, h a kiságyban aludjon el. Újabb kísérlet következett hétfőn: később kapott ebédet, gondoltam, majd negyed 1 körül már tutira kidől. Hát, nem dőlt ki. Megőrülök. Kicsit hagytam ácsorogni, majd visszamentem és lyukat beszéltem a hasába, h miért kellene fekve maradnia. No eredmény. Úh sajnos némi erőszakot kellett bevetnem: ahányszor hasra akart fordulni, annyiszor tettem az útjába a karomat. Nagyon mérges volt, de kb 20 kísérlet után - a legnagyobb meglepetésemre - feladta és megnyugodott. Utána még vagy 20 percig helyezkedett, egészen körbeforgott a kiságyban, nyüglődött, majd a kezébe nyomtam a cumiját, amire megnyugodott és elaludt. Alig mertem hinni a szememnek. (1 órát aludt.)Persze sok konklúziót nem tudok levonni, de valszeg később kell vinni lefeküdni, az tuti és hát ki kell tartani, bármilyen idegesítő ezen a hangfrekvencián a sírás.

Kedd: ma 6-kor kelt, ez önmagában is megnehezítette a feladatot. 9-kor kapott tízórait, és 10-kor indultam vele sétálni, de a várt bóbiskolás helyett fél 11-kor egyszer csak elaludt. 20 percet aludt, amikor felébresztettem azzal, h kényelmesebb szögbe akartam állítani a háttámláját. (No komment.) Mindenesetre pihent kicsit, úh egészen délig húztam az ebédet és csak fél 1 után mentünk aludni. Hasonló sztori, felállt, dumált, tiltakozott a lefektetésre. Az előző naphoz hasonlóan némi erőszakakkal végül a kiságyban tartottam, és végül elaludt (13:15-kor). 35 perc után ébredt, de vissza altattam!!!! Első sikerélmény.:) Végül 3/4 3-kor kelt. Mennyi ideig tart átállni? És mikor fog már 2 órát vagy többet aludni? Tapasztaltabbak, help!!!!!! :)

Hóesés

Tegnap 5-kor kelt, ma 3/4 6-kor... 3/4 10-kor belealudt cicizésbe, amiből 40 perc alvás lett, délután pedig Göd felé és Baláék kapuja előtt a kocsiban aludt másfél órát.

Kőhegy

Megvolt tegnap az első igazi kirándulás, barátostul, rokonoszul, ottalvásostul! Zsuzsi, Ákos, Levente negyed 11-kor érkeztek a bázisra, Kismuki épp akkor került ágyba, de a jó időnek hála, vendégeink a kertben kihúzták az alvásidejét. Terv szerint indulás ébredéskor, de Levente ezt kissé keresztül vágta, mert evés után 11-kor elaludt. Gyerekeket összehangolni a legnagyobb kihívás. Úh ahelyett, h Kőhegyen ebédelt volna a társaság apraja-nagyja, az apraját meg kellett eteni indulás előtt, ui Lele 3/4 1-ig húzta a lóbőrt (akkor sem feltétlenül ébredt volna, ha szülei nem próbálják meg visszatuszkolni a babakocsiba, amiből szépen lassan araszolt lefelé:)). Végül negyed kettőkor útnak indultunk, és felmásztunk a Kőhegyre. Jól bírták a kispasik, Lele az utolsó métereken kezdett csak nyűgösködni, Dávid ellenben majdnem elszuszókált a kenguruban. Nagyon meleg volt, szakadt rólunk a víz - természetesen nem az edzettlenség miatt.:)

Kettő - negyed 3 körül érkeztünk, akkor már kopogtak a szemeim az éhségtől, úh gyorsan betoltam egy helyi specialitású kolbászlevest. Isteni volt, vagy csak rettenet éhes voltam. Mukika nagyon élvezte a terepet, megállás nélkül sétálni kellett vele: többször megnéztük a kutyust, a racka juhokat és a kiscsikót. Igazi menedékház állatokkal, cserépkályhával, kockás terítős asztalokkal, palacsintával, szörpivel, műanyag palackos borral és retro mentás cukros dobozkákkal.

4 óra körül kezdett elfáradni az aprónép, úh más ötlet híján, leterítettük a felcipelt pokrócot a földre, ráterítettük a gyerekeket és egy négyes szendvicsben szoptatás után békésen elszuszókáltak a szabad levegőn, miközben a fiúk elvitték a tóhoz megúsztatni a kutyát. Tiszta Jókai regény.:) Igaz, épp fekete felhők érkeztek és a levegő is lehűlt kicsit, na meg óriás mutáns szúnyogok támadták meg néha a törpék egyetlen szabadon hagyott testrészét, (az arcuk egy gyufás skatulyányi darabját), de így is remekül kipihenték magukat.

Közben a jóidő is visszatért és Reniék is megérkeztek. Kissé nehezményezték, hogy ekkora hegyre mászattuk fel őket, volt némi kommunikációs zavar a helyszínt illetően. :) De fent már ők is úgy érzeték, h megérte. A kolbászleves és a hely szelleme náluk is tarolt, na és Ábel is lelkesen fedezte fel a környéket. Szofi kutya és Szeder nagyon egymásra találtak, Manci csak időnként csatlakozott a játékhoz, ő már ilyen gyerekes dolgokban nem vesz részt.:) Ellenben a tóban 3asban hancúroztak és váltak egységesen sárszínűvé.

Este fél 6 körül indultunk vissza, ilyen hosszú szabadtéri, tartalmas programunk még sosem volt. Fél 7-kor még mindenki betért a teraszunkra egy bambira vagy sörre, úh 3/4 8-kor volt csak kapuzárás. Davido nagyon jól bírta, utána még játszott egyet az autóival mielőtt fürdeni vittük. Persze az alvással azért nem volt gond.