A múlt hetemet sikersztorinak könyvelem el, leszámítva, hogy lebetegedtem, vagy ha azt nem is, köhögök (nem, ez nem a szokásos), fáj a torkom és folyik az orrom (néha). Mindez azonban semmi rossz ahhoz a jóhírhez képest, hogy Dávid egész héten óriásiakat aludt éjszaka (néha nappal is). Csütörtöktől vasárnapig a szomódi nagyszülőknél nyaraltunk, és teljesen zökkenőmentesen átállt, sőt, egyik éjszaka közel 11 órát aludt, negyed 8-kor ébredt. Mekkorákat tudnék aludni, ha nem ébrednék folyton a rozzant derekamra.
A munkám beállt normál mennyiségre, ha nem gyarapszik, talán képes leszek beosztani az időmet, amit a gyerekem sem fog megsínyleni, azután sem, hogy Jenci elkezd dolgozni. Viszont kapacitásaim csúcsán vagyok, semmi szabadidőm, csak hétvégén, és ezt még nem emésztettem meg..
Anyukám isteni főztje kicsit helyre tette a gyomromat, hihetetlen érzés enni valamit ebédidőben. :)
A nappali alvások érdekesen átalakultak. Ismét igényli 10 körül és du 3 körül, 3 óra ébrenlét után az alvást. Na most ez hogy van? Ez azt jelenti, hogy a tízórai utáni szopiba belealszik, majd beteszem a kiságyba, ahol mostanában rekord mennyiségeket alszik napközben is - nem ritka az 1 - másfél órás alvás sem. Ellenben egyedül nem hajlandó, ezt elfelejtettük, tiltakozik, ha beteszem a kiságyba, követeli, hogy bemenjek, tornázik, hintázik, mindent megtesz, hogy ne tudjon elaludni. Sejtem, hogy ha nem szoptatnám meg, lenne esély arra, hogy újra megtanuljon egyedül elaludni, de ez ellen 3 masszív érvem van: (1) dolgozom, nincs időm/energiám órákig "szenvedtetni" szegény gyereket, (2) 5-10 perc alatt elalszik cicin, be tudom tenni a kiságyba és nagyot is alszik, (3) szeret szopizni, én pedig szeretem szoptatni. Lehet szavazni, ki mit választana. Persze nem egy Suttogó megoldás, de ez van. Majd 1 éves kora után kitalálok (újra) valamit. Szerencsére éjszaka megmaradt az a jó szokása, hogy ha felsír, és meghallja a hangomat, elhallgat és a hajamba túrva visszaalszik.
2010. február 22., hétfő
2010. február 15., hétfő
2010. február 11., csütörtök
Munka és gyerek
Múlt hétfő óta már nem csak anya, hanem menedzser is vagyok. Újra kell barátkozni ezzel a címkével. Gyorsan be is vonzottam egy jó adag feladatot, de aki kicsit is ismer, ezen egyáltalán nem lepődik meg. Most aztán már nagyon kis kanállal osztják a szabadidőt, úh rendesen össze kell kapjam magam, hogy valahogy életben tartsam a harmóniát. Dolgozom, Kismuki pedig kúszik-mászik körülöttem, de néha óriás lelkifurdalás gyötör, hogy a monitort bámulom és non-stop telefonálok, ahelyett, hogy vele foglalkoznék. Na és ugye a konyha úszik, a mosások elmaradnak, ritkábban mosok hajat, és persze hogy jóval többször ébred éjszaka a fiam, mint eddig bármikor. Ok, kijött az 5. és 6. foga, de állítólag ha kijött, már nem olyan rossz nekik.. Mindez persze nem lenne baj, ha nem hajnali 2-kor történne, és még kevésbé 4-kor, vagy ha már akkor, legalább aludna vissza 1 perc alatt, ahogy szokott. De most csak cicivel megy és órákig tart, így gyakran csak 2 óra fentlét után jutok vissza az ágyba. Ez mondjuk nem sokat segít a lelkesedésemen és az arcbőrömön...
A jóhír viszont, hogy a második hét már nem volt olyan vészes vagy stresszes, vagy csak kisebb problémát csináltam általam felnagyított ügyekből. Ehhez Zsuzska barátnőm is hozzájárult, aki megtiltotta, hogy idegeskedjek és túlterheljem magam titokban, miközben ők esetlegesen ki tudnának húzni a sz..rkupac alól. Ez meglehetősen jó hatással volt rám, úh talán emiatt is volt, hogy Mukika újra átaludta az éjszakákat, legalábbis a tegnapit annyira, hogy egyszer sem mentem be hozzá. Így ma sokkal fittebb vagyok (vagyis már csak 2 óra plusz alvásra vágytam a szokásos 4-5 óra helyett).
A jóhír viszont, hogy a második hét már nem volt olyan vészes vagy stresszes, vagy csak kisebb problémát csináltam általam felnagyított ügyekből. Ehhez Zsuzska barátnőm is hozzájárult, aki megtiltotta, hogy idegeskedjek és túlterheljem magam titokban, miközben ők esetlegesen ki tudnának húzni a sz..rkupac alól. Ez meglehetősen jó hatással volt rám, úh talán emiatt is volt, hogy Mukika újra átaludta az éjszakákat, legalábbis a tegnapit annyira, hogy egyszer sem mentem be hozzá. Így ma sokkal fittebb vagyok (vagyis már csak 2 óra plusz alvásra vágytam a szokásos 4-5 óra helyett).
2010. február 10., szerda
11 hónapos
Egyre több szót mond, és egyre több mindent felismer, amit megnevezünk. A szókincse újabb darabjai a há(p)= hápikacsa, rá mint rá, pisz=pici, szisz=cici, tik=tik-tak. A nemet és a "le"-t már válaszként is használja, ha megkérdezzük, hova lett, amit ledobott, válaszol, hogy "le".
Kijött az ötödik foga bal oldalon fent, és 2 nappal később a 6. is szimmetrikusan. Már ül, a fürdőkádban felhúzza magát hasizomból félfekvő helyzetből, egyébként mi ültetjük le, magától még nem megy. Ülésből többé-kevésbé sikerül hasra fordulni, de néha egyszerűen eldől hátra, mint egy bábu, ami persze huppan és fáj. Nyújtja a karjait, ha szeretné, hogy felvegyük, és billegve kúszik, hogy gyorsabban haladjon, igazi kisfókás stílusban.
A törlőkendős dobozt kinyitja, megtanulta, hogy meg kell nyomni a gombot, ebből kiindulva, rájött, hogy nyílik a cd-lejátszó teteje és a bébiőr lámpája, amihez egy pici gombot kell megnyomni. A villanykapcsolókat is a legnagyobb egyszerűséggel kezeli. Néha már az óriás lego egyes kockáit is egymásra teszi segítség nélkül, és képes az egész házon keresztül gurítani a kisautóját. Az egymásba tehető elemeket már önállóan is pakolgatja, ha a kezébe adjuk a megfelelő nagyságú darabot, már tempósan beilleszti a nagyobb formába.
Az ajtók nyitogatása szintén a kedvenc játékok egyike. A tükörben nézegeti magát, vagyis a másik babát, aki ugyanazt csinálja, mint ő - játszik vele, oldalra fordítva a földre teszi a fejét, úgy nézi magát, nyúl a tükörkép keze felé és néha benéz a tükör mögé. Duc-ducol a "másik babával", ami néha óriási koccanás után sírással végződik.
A mosógép az egyik legérdekesebb gép, amit hosszú percekig képes bámulni, de vonzza a kazán és a kandalló is. A botmixertől még fél, de ha odébb megyünk, már nem panaszkodik.
Az önálló elalvás nappal mostanában nem nagyon megy, többnyire a tízórai utáni cicizésbe alszik bele, így teszem a kiságyba.
Hossza kb. 80 cm, súlya 9200g. Haja még kevés, középen hosszabb és sűrűbb - ott, ahol az öregeké kopasz. :) Viszont göndörödik. A hangos emberektől még megijed, de már edzzük.
Kijött az ötödik foga bal oldalon fent, és 2 nappal később a 6. is szimmetrikusan. Már ül, a fürdőkádban felhúzza magát hasizomból félfekvő helyzetből, egyébként mi ültetjük le, magától még nem megy. Ülésből többé-kevésbé sikerül hasra fordulni, de néha egyszerűen eldől hátra, mint egy bábu, ami persze huppan és fáj. Nyújtja a karjait, ha szeretné, hogy felvegyük, és billegve kúszik, hogy gyorsabban haladjon, igazi kisfókás stílusban.
A törlőkendős dobozt kinyitja, megtanulta, hogy meg kell nyomni a gombot, ebből kiindulva, rájött, hogy nyílik a cd-lejátszó teteje és a bébiőr lámpája, amihez egy pici gombot kell megnyomni. A villanykapcsolókat is a legnagyobb egyszerűséggel kezeli. Néha már az óriás lego egyes kockáit is egymásra teszi segítség nélkül, és képes az egész házon keresztül gurítani a kisautóját. Az egymásba tehető elemeket már önállóan is pakolgatja, ha a kezébe adjuk a megfelelő nagyságú darabot, már tempósan beilleszti a nagyobb formába.
Az ajtók nyitogatása szintén a kedvenc játékok egyike. A tükörben nézegeti magát, vagyis a másik babát, aki ugyanazt csinálja, mint ő - játszik vele, oldalra fordítva a földre teszi a fejét, úgy nézi magát, nyúl a tükörkép keze felé és néha benéz a tükör mögé. Duc-ducol a "másik babával", ami néha óriási koccanás után sírással végződik.
A mosógép az egyik legérdekesebb gép, amit hosszú percekig képes bámulni, de vonzza a kazán és a kandalló is. A botmixertől még fél, de ha odébb megyünk, már nem panaszkodik.
Az önálló elalvás nappal mostanában nem nagyon megy, többnyire a tízórai utáni cicizésbe alszik bele, így teszem a kiságyba.
Hossza kb. 80 cm, súlya 9200g. Haja még kevés, középen hosszabb és sűrűbb - ott, ahol az öregeké kopasz. :) Viszont göndörödik. A hangos emberektől még megijed, de már edzzük.
2010. január 28., csütörtök
Átállunk napi egyre?
Avagy egy anyuka újabb megfigyelései...
Na mert ugye a nappali alvás rendkívül fontos, pihenés a gyereknek, pihenés az anyának. Vagy legalábbis kifejezetten értékes szabadidő. Tehát ha nem megy, akkor vállrándítás helyett kísérletezünk.
Mi anyukák. Az apukák vállrándítanak.
Na most 11-kor már nem megy, ez a héten kiderült. Akkor már 5 óra fennlétet is bír a kispasi, tehát levonjuk a következtetést - átáll az egyszeri alvásra. Az egyszeri alvásnak pedig örülünk, nem csak azért, mert csak egyszer küzdünk alvással egy nap, de azért is, mert egyszer hosszabbat alszanak (ezt mesélik tapasztaltabbak), akár 2-3 órát is, és ezzel rendkívüli módon kitolódik a szabadidőnk. Így esett, hogy ma délben megette a fáradt Kismuki az ebédet, és az utána következő 5 perces cicizésbe belealudt, úh szépen behelyeztem a kiságyba, és mosolyogva konstatáltam, hogy megfigyeléseim helyesnek bizonyultak: mostantól tutira egyszer alszik majd.
Berendezkedtem egy hosszabb szabadidőre: meleg(!) ebéd, tejeskávé, internet, fényképek rendezgetése, szieszta - így nézett ki a terv. Na, épp az 5. falatot tettem a számba, mikor felsírt. 45 perc után!!! Nem, nem vagyok ennyire lassú, de alvás közben szigorúan csak sütőben melegítünk ebédet, ami ugye minimum negyed óra. Na most 1szer 45 percnél ugye sokkal jobb a 2szer 45 perc, úh holnap újabb kísérlet következik: délben megyünk aludni, ebéd előtt. Elvégre 3/4 1-kor még nem késő ebédelni. Kisebb szerencsével pedig akár mégegy alvást is betoldhatunk 5 körül. Vagy?
Na mert ugye a nappali alvás rendkívül fontos, pihenés a gyereknek, pihenés az anyának. Vagy legalábbis kifejezetten értékes szabadidő. Tehát ha nem megy, akkor vállrándítás helyett kísérletezünk.
Mi anyukák. Az apukák vállrándítanak.
Na most 11-kor már nem megy, ez a héten kiderült. Akkor már 5 óra fennlétet is bír a kispasi, tehát levonjuk a következtetést - átáll az egyszeri alvásra. Az egyszeri alvásnak pedig örülünk, nem csak azért, mert csak egyszer küzdünk alvással egy nap, de azért is, mert egyszer hosszabbat alszanak (ezt mesélik tapasztaltabbak), akár 2-3 órát is, és ezzel rendkívüli módon kitolódik a szabadidőnk. Így esett, hogy ma délben megette a fáradt Kismuki az ebédet, és az utána következő 5 perces cicizésbe belealudt, úh szépen behelyeztem a kiságyba, és mosolyogva konstatáltam, hogy megfigyeléseim helyesnek bizonyultak: mostantól tutira egyszer alszik majd.
Berendezkedtem egy hosszabb szabadidőre: meleg(!) ebéd, tejeskávé, internet, fényképek rendezgetése, szieszta - így nézett ki a terv. Na, épp az 5. falatot tettem a számba, mikor felsírt. 45 perc után!!! Nem, nem vagyok ennyire lassú, de alvás közben szigorúan csak sütőben melegítünk ebédet, ami ugye minimum negyed óra. Na most 1szer 45 percnél ugye sokkal jobb a 2szer 45 perc, úh holnap újabb kísérlet következik: délben megyünk aludni, ebéd előtt. Elvégre 3/4 1-kor még nem késő ebédelni. Kisebb szerencsével pedig akár mégegy alvást is betoldhatunk 5 körül. Vagy?
2010. január 25., hétfő
Tapsi
Ma először ülve tapsolni kezdett, teljesen önálló indíttatásból, nem mutattuk neki.:-) A legnagyobb vicc, hogy éppen kamerázta Jenci, mert szerettük volna felvenni az ülésből fekvésbe fordulást. Édibédikismaci.:-)
Küzdés a nappali alvással
Mire végre elsajátítottuk az önálló nappali elalvást, már változnak is a dolgok. December közepén még fél 10-kor ment Mukika aludni, ami a múlt hétre már 11-re módosult. Megfigyeltem (múlt héten), hogy ébredés után kereken 4 órával alszik el, úh igyekeztem pont 10 perccel előtte kiságyba tenni. Múlt héten gyönyörűen működött. Tegnap már nem. Ma sem. OK, lehet, hogy náthás, és az a baj. Mindig lehet találni valami indokot. Jenci próbál vigasztalni, van, hogy azt mondja, "de hát ma ilyen napja van, te sem mindig ugyanúgy vagy fáradt", most azt mondja, "de hát beteg szegény". Persze, minden lehet. Csakhogy neki pontos napirendje van, ezért kb a napjainak is ugyanolyanoknak kellene lennie. És a délutáni alvásról még szót sem ejtettem. Az teljesen rapszodikus: van, hogy sikerül, de legtöbbször nem. Nagyon húzni nem tudom, mert akkor az uzsonna-time borul, vagy az éhség miatt nem alszik el.
A rossz hír csak az, hogy jövő héttől dolgozom. Ami önmagában nem rossz hír, de ha nem építhetek ezekre az időpontokra, akkor mi lesz? Káosz. Nem pánikolok, csak tervezek, be kell tudnom osztani az időmet. Na jó egy kicsit pánikolok...
Viszont! Újra elalszik séta közben a babakocsiban! Ez azért is kitűnő hír, mert ha nagyon nem megy az alvás, akkor levegőzést fogunk beiktatni minden délután. Először a Normáfánál tett kirándulásunkkor sikerült, aztán már itt Pomázon is. Pedig egy hónapja még erősen tiltakozott a babakocsizás ellen. Legjobb, ha minden hónapban mindent kipróbálok újra, ami addig nem működött, mert jól látszik, hogy van remény.:-)
A rossz hír csak az, hogy jövő héttől dolgozom. Ami önmagában nem rossz hír, de ha nem építhetek ezekre az időpontokra, akkor mi lesz? Káosz. Nem pánikolok, csak tervezek, be kell tudnom osztani az időmet. Na jó egy kicsit pánikolok...
Viszont! Újra elalszik séta közben a babakocsiban! Ez azért is kitűnő hír, mert ha nagyon nem megy az alvás, akkor levegőzést fogunk beiktatni minden délután. Először a Normáfánál tett kirándulásunkkor sikerült, aztán már itt Pomázon is. Pedig egy hónapja még erősen tiltakozott a babakocsizás ellen. Legjobb, ha minden hónapban mindent kipróbálok újra, ami addig nem működött, mert jól látszik, hogy van remény.:-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
