Átállunk napi egyre?

Avagy egy anyuka újabb megfigyelései...
Na mert ugye a nappali alvás rendkívül fontos, pihenés a gyereknek, pihenés az anyának. Vagy legalábbis kifejezetten értékes szabadidő. Tehát ha nem megy, akkor vállrándítás helyett kísérletezünk.
Mi anyukák. Az apukák vállrándítanak.
Na most 11-kor már nem megy, ez a héten kiderült. Akkor már 5 óra fennlétet is bír a kispasi, tehát levonjuk a következtetést - átáll az egyszeri alvásra. Az egyszeri alvásnak pedig örülünk, nem csak azért, mert csak egyszer küzdünk alvással egy nap, de azért is, mert egyszer hosszabbat alszanak (ezt mesélik tapasztaltabbak), akár 2-3 órát is, és ezzel rendkívüli módon kitolódik a szabadidőnk. Így esett, hogy ma délben megette a fáradt Kismuki az ebédet, és az utána következő 5 perces cicizésbe belealudt, úh szépen behelyeztem a kiságyba, és mosolyogva konstatáltam, hogy megfigyeléseim helyesnek bizonyultak: mostantól tutira egyszer alszik majd.

Berendezkedtem egy hosszabb szabadidőre: meleg(!) ebéd, tejeskávé, internet, fényképek rendezgetése, szieszta - így nézett ki a terv. Na, épp az 5. falatot tettem a számba, mikor felsírt. 45 perc után!!! Nem, nem vagyok ennyire lassú, de alvás közben szigorúan csak sütőben melegítünk ebédet, ami ugye minimum negyed óra. Na most 1szer 45 percnél ugye sokkal jobb a 2szer 45 perc, úh holnap újabb kísérlet következik: délben megyünk aludni, ebéd előtt. Elvégre 3/4 1-kor még nem késő ebédelni. Kisebb szerencsével pedig akár mégegy alvást is betoldhatunk 5 körül. Vagy?