Vasco kutya

Tegnap örök nyugalomra tért...
Kismuki csak Vaszinak hívta.
Szia Vaszi, ezt mondta neki utoljára...

Beszoktunk

Szerda óta nem sírunk, nyugodtan fogalmazhatok többes számban. Szépen bevonul játszani a többiekkel, vagy csatlakozik a reggeliző csapathoz. Anyának max egy gyors integetés jut, aztán már vissza se néz, úgy trappol a terembe. Egyik nap, mikor épp 3 órát aludt és ébreszteni kellett(!) negyed 4-kor, teljes extázisba jött az ébresztő zenétől, ezért elfelejtett hozzám rohanni, mikor megérkeztem érte. Ehelyett mutogatott a magnóra, ismételgette, h zene, zene és megállíthatatlanul táncolt. Szabályosan könyörögnöm kellett, h menjünk már haza.

Első nap, h nem sírtunk

Juhuuuu!:) Kismukit átöltöztettem, majd szépen bement a gyerekek után a bölcsi szobába, miután kapott egy puszit.
Ennyi, megcsináltuk. :)
Ja és negyed 3-ig aludt.:)

1 hete beszoktunk

A szó klasszikus értelmében, mivel minden nap bent aludt Dávid, és reggeltől (fél 9 - 9től) nélkülem volt ott 5 és fél órán át. Ha azonban azt nézzük, h minden reggel nagyon sírt és kiabált utánam, akkor még azt mondhatjuk nem tökéletes a beszokás. Persze, lehet, h csak nekem, aki a nyugodt és biztató szavak kántálása után (nagyon jó lesz neked itt, kicsim; anya dolgozik, aztán alvás után jön érted stb.), minden nap kint bömbölök a kocsiban. Délután aztán mindig kiderül, h Dávid percek alatt megnyugszik, egész nap baromi jó kedve van, pusziszkodik a lányokkal, van egy haverja, Zsombi, simogatja a társait és Andi /Kati nénit, röhög nagyokat, mikor tornáznak, jól eszik, és könnyen elalszik. Igaz, csak egy órára, de addig mélyen, békésen a kuckójában, amin annyit változtattak, h elvették a párnákat, h lássa a többieket. Mindeközben, a reggeli elválás után, én azon vívódom, mekkora lelki törést okozok valójában a gyerekemnek. Lehet, h itt kezdődik a gyerek rafkósság?

Az a taktika, h reggel gyorsan le kell lépni, mert a hosszas búcsúzkodás jobban megviseli a gyereket, (az, h anyukát viszont a rövid, senkit nem érdekel...). Szia, nézd csak itt vannak a gyerekek, már nagyon vártak, délután jövök alvás után, puszi, majd úgy csinálni, mintha nem hallanánk, h sírva kiabál utánunk életünk értelme, és majd kifordul a gondozónő kezéből, miközben a kis karjaival felénk kapálózik, és közben azt ismételgeti, h anya, anya, anya... Szívszaggató, de állítólag ezen mindenki keresztül megy, ha nem ilyenkor, akkor 2 éves korában, vagy ovi előtt. Nekünk állítólag már könnyebb lesz oviba szokásnál. Na ennyit a saját vigasztalásomról.:)

Pénteken összeszedtünk egy kis náthát, ami meggyőződésem, h nem a közösségbe kerülés miatt történt, hanem mert fázik a gyerekem alvás közben, mivel mindig jéghideg keze-lába, mikor megyek érte. Andi szerint viszont múltkor már azért vették le róla a hálózsákot, mert teljesen beleizzadt, mikor tekergett benne. Hát nem tudom, de ők a szakemberek. Na mert az van, h a kispasi általában negyed-fél 1 között elalszik, majd 1 óra múlva kipattan a szeme, de - láss csodát -CSÖNDBEN(!) fekszik és játszadozik (pl a kezeivel, v tekereg..), amíg nem érek oda érte.

Summa summáron jól elvan, szereti a gyerekeket, Andi néni, Kati néni nagyon bírják őt, óriási fazonnak nevezték, el tudják altatni, és szépen betartja a házirendet, kezet mos, fogat mos, leül a kis asztalhoz, megvárja a többieket és gyönyörűen eszik egyedül.:)

Első bölcsiben alvós nap

A múlt heti sorozatos bölcsiben-altatási kudarcaim után a gondozónők azt tanácsolják, h vigyem be az alvós szettet, és majd megpróbálják ők elaltatni. Tegnap ui egészen sokáig kísérleteztünk, de semmi módszerem nincs arra, hogyan tartsak egy kiságyhoz, csendhez, egyedülléthez szokott másfél évest egy szimpla matracon a földre fektetve. Ebben a helyzetben ő csak játszani szokott velünk, úh itt is ezt tette. Mikor már az összes gyerek aludt, ő meg még mindig csak bukfencezett és ugrált (hálózsákban!) a szivacson, jobbnak láttam összecsomagolni, és immáron harmadszor alvás nélkül elhagyni vele a bölcsit. Történt mindez tegnap.

Mert hogy ma eljöttem fél 10-kor. Kicsit sírt, de megnyugtatták - úgy döntöttem, nem hagyom csak úgy ott, mindig elköszönök tőle, akkor is, ha ilyenkor nem akar elengedni és sokkal nehezebb lelépni. Délre visszamentem és vártam a kocsiban. Így beszéltük meg. Bevittem a laptopot, h ha véletlenül elaludna, akkor tudjak dolgozni, míg várok rá (első alkalommal nagyon fontos, h anya ott legyen ébredéskor), de ki sem pakoltam a kocsiból, mert tudtam, h mindjárt szólnak, h menjek be az üvöltő gyerekemért.

Közben társ beszoktató anyuka éppen kihozta a lányát, eldumáltuk az időt, mire jött egy sms, h Dávid sírás nélkül, negyed óra alatt elaludt!!!! Csináltak neki egy kuckót a szoba végében, egyik oldalról mellette volt a fal, a többi oldalról körbepárnázták, így már kiságy-szerűben aludhatott, és állítólag Andi csak ült mellette, ő pedig szépen elaludt. Megkérdezte tőle, h símogassa-e a hátát, de egy határozott nemmel visszautasította. 2 órát aludt.:) Tiszta boldog voltam, meg persze szar is volt, h csak így elaludt egy idegennel. De ez persze csak vicc. Ok, egy kicsit igaz. Optimista lettem, de azért azt ne felejtsük el, h tegnap negyed 9-kor már aludt, így ma negyed 7-kor kelt. Kíváncsi leszek, hogy működik a módszer egy 7 órai kelés után negyed 1-kor...

Bölcsibe szokunk

Tegnap mentünk először. Reggel készen voltam, kibobtam a teljes reggelimet, hiába nyugtattam magam a ténnyel, h egész délelőtt vele leszek, nincs miért aggódni, jó lesz, játszani fog, sokkal érdekesebb napja lesz, mint a klviatúrát püfölő anyja mellett, na meg ha mégsem, akkor szimplán lassabban szokunk be. A szokásos velőtrázó köhögésem és légzési zavarok kíséretében persze nem sikerült a tervezett időpontban, 8:20-kor elindulni. Nem gond, úgyis reggelizett. Beérünk, leül a százezer darab kisautó mellé, és teljes élvezettel bedobja magát a játékba. Felfedezi a terepet, felül a hintalóra, (amiről mondjuk dob egy fejest, annyira behajtja, de mindegy, lényeg, h komolyabb sérülés nélkül megússzuk, óvónénik pedig ezentúl jobban figyelnek majd).

Majd az udvar következik, ott is feltalálja magát, van babaház, nyitható/zárható ablakokkal, ajtóval, ez önmagában elég lenne, na jó, egy-két hintával kiegészítve. De van csomó laszti, rengeteg moci, csúszda, mászóka, és mégtöbb érdekes kisgyerek, akikkel lehet barátkozni.

11-re annyira lefárad a sok új élménytől, h el kell hagynunk a helyszínt.

Ma, a tegnapi fél 10-es érkezésünkhöz képest, jóval korábban, hajnali fél 9-re érünk be. Így elérjük a 8:40-es reggelit, amin már anya nélkül vesz részt a bölcsis nagyfiú. Igaz, Kismuki nem az a fűszervaj kenyérrel fan, de legalább már megy a gyerekekkel és Andi / Kati nénivel kezet mosni és kisasztalhoz ülni. Elsőnek érkezik ugyan vissza, de sebaj. Ezután ismét udvari játék következik, ahol már nem vigyázok rá megállás nélkül, mint tegnap. inkább a háttérbe vonulok, és figyelek, hogy reagálnak a gondozónők, ha elesik, sír, vagy akar valamit. Jól vizsgáznak, és persze többet is foglalkoznak vele, így hogy anyuka nem üti bele az orrát a kis belső életükbe. Tegnap folyamatosan megmentettem egy kisgyereket, vagy feltettem valamire, amire nem tudott felmászni, vagy elkaptam, ha valamiről le akart esni, vagy ötleteket adtam a gyerekemnek, mivel játsszon, ezért aggódtam is, hogy felügyelnek majd ketten 8-10 kisgyerekre. Ma kibírtam, h a háttérből figyeljek, és érdekes módon Dáviddal is foglalkoztak, megnyugtatták, ha kellett, és senki nem sérült meg. Izé.
Mikor bemegyünk ebéd előtt még egy negyed órát játszani, már csak int egyet, és berohan a játékokhoz. Végül ott ebédelünk, de még anyai segédlettel. Aztán megmutatom neki, hol alszanak a gyerekek, mire beszalad, és lefekszik egy üres manóágyra, ahogy ott hívják az ágyakat. Úh Kati néni azt tanácsolja, holnap pizsivel érkezzünk, mert ki tudja. Az lenne csak az igazi csúcsteljesítmény!:)

Másfél éves

És kb 1 hete elkezdte ismételni a szavakat, amiket mondunk. Eddig inkább mi erőltettük, most magától csinálja. A már kivehető szavai (amik eszembe jutnak): anya, apa, mama, papa, itt is, ott is, fa, zöld, lánc, térd, popó, pipi, ég, nem ég, ez is, az is, hinta-palinta, jaj, hopp, kuk, szia, szék, ham, alszik, hápi, Ábel, Ba(l)a, Lil(la), Pa (=Panni), hold, néni, bácsi, halló (telefon a füléhez), sli (=virsli), nono (=nózi), száj, tak-tak (=vonat, bár néha ezt is mondja), büm-büm (=autó, de ezt is mondja), pápá, hapci (=egészségedre tüsszentéskor, virág), bá(=bárány), bú (=boci), nem megy, gyee (=gyere), fohó (=forró) - ezt minden alkalommal mondja, mikor a kezébe nyomjuk a tejjel teli cumisüveget, de akkor is, mikor meleg vízzel mossuk a kezét), szoos (=szoros, cipőfűző kötésekor), haj, száj, pontó (= pont jó + fejbólintás:)), pingvin, kuka stb.

16 foga van, ebből 3 még csak pici, bújik kifelé. A hátul lévő négy nagy rágófog hiányzik még. Nagyokat (10-10,5 órát) alszik éjszaka ébredés nélkül, ha véletlenül ébred, már ritkábban sír, gyakrabban hívogat úgy, h anya, anya.. és már a hangsúly is stimmel. És 5 perc múlva újra alszik. De ez mostanában nagyon ritka, h ébred. Nappal általában 2 órát (+/- fél óra).

Reggel-este megiszik 3 és fél - 4 deci tejet, már kezdünk aggódni, nem árt e neki, és ügyesen eszik egyedül is, de még segítségre szorul.

Súlya 12 kg, és már kinyitja a bejárati ajtót, feléri a kilincset. x cm (majd lemérem). Lába 21-es. Ruhamérete 86-92-es. A haját eddig kétszer vágtuk, egyszer én (csak a fejebúbján) májusban, aug végén Móni teljes fazonigazítást végzett. Most szőkésbarna, világosodott sokat születés óta.

Elkezdett mocizni, még lassan, de már ráérzett, h a lábaival hogyan hajtsa magát, csak még sebbesség nincsen, mások szerint nagy szerencsénkre. (Szep 22-én már egész jól halad és kanyarodik is). Nagyon ügyesen dob labdával, mintha tanulta volna, ezt nem anyától örökölte.. Az egyszerűbb formákat (henger, kocka) már beilleszti a megfelelő résekbe, és néha sikerül a cipőfűzőt is átfűzni egy nagyobb lyukon.