Vendégségben Reniéknél

Ma vendégségben voltunk, gyerekbuliban, Reniék zuglói magaslakában. Régen mozdultunk már ki kettesben Kismukival, úh meglehetősen rutintalan voltam reggel. Az első alvást a kocsiban terveztem, ezért mindent előtte kellett előkészítenem. Dávid fél 7-kor ébredt, mégis csak negyed 11-kor sikerült elindulnom, pedig Jenci előpépesítette az almát a tízórai-/uzsihoz, hajat sem mostam, és a tükör előtt sem töltöttem órákat, ok, a szemfesték felkerült, de anélkül 35 felett nem indulunk el itthonról, ez alapszabály.

Kismaci türelmes volt, és persze nagyon fáradt, úgyhogy 1 perc alatt elaludt az autóban - gondolom, mert hogy háttal van a visszapillantó tükörnek, de nem volt láb- és kéz mozgás és zaj sem. 45 percet aludt, ebből 5-öt már Reniék előtt a parkolóban. Szándékosan csak a pelenkázó táskát vittem, plusz a termoszt mint plusz terheket a 9 kg-os (plusz ruha) gyerekem mellett, mert Reniékhez csak kisportolt alsó- és felsőtesttel lehet emberi időben feljutni a negyedikre. Ahogy én jutottam fel, azt inkább hasonlítanám egy kivénhedt, hátizsákos lajhár felkapaszkodásához. Ezért mikor a 3.-on, rács előtt ácsorogva felhívtam Renit és nem vette fel a telefont, a táskák lehullottak rólam, így legalább Mukika megúszta a landolást, noha a nyakáig csúszott már a teljes téli szerkója. Az tuti, hogy ha mi laknánk itt, akkor én mindössze heti egyszer mozdulnék ki, akkor is kizárólag apukával, minden beszerzendő dolgot pedig a lelkes, rendelést is vállaló cégek munkatársai nyújtanának át nekem az ajtóban.

A napunk 3-ig jól sikerült, Dávido nagyon jól érezte magát, kicsit már Ábellel is játszott, de a teljes euforiához azért kellettek Reni néni (hihi ezt utálja) bohóckodásai is. A legnépszerűbb a retro lámpa volt, ami úgy néz ki, mint egy fejre állított borotvahab ecset, csak éppen minden szál végén egy pici színes-világítós pötty van. Az én lámpa rajongó kisfiamnak ez maga volt a gyönyörűség. Igaz, a zenélő szinti is hosszan lekötötte a figyelmét és tépte szálanként ki az idegeinket is.:-)

Renivel kitaláltuk, hogy a jövőbeni találkozások meghosszabbítása miatt próbáljam meg Kismukit Ábel ágyában lefektetni délután. Az ötlet kiváló volt, csak Ábel aludta meg éppen a havi rekordját: hiába fektette le Reni fél 1 után, negyed 4-kor is csak úgy ébredt fel, hogy "spontán" zajt csaptunk. Már ekkor több mint 4 órája fent volt Macika, akit jól le is fárasztottunk, úh az esélytelenek nyugalmával álltam neki a feladatnak. Persze, vigasztalhatatlanul sírt, úh kivettem és megszoptattam a fotelben, így rajtam aludt 25 percet. Még jó, hogy maradtunk, remekül szórakoztam.:-) Közben Szilvi is megérkezett Hannával, és mindenki csak találgatta, hova tűnhettem, mert a nappaliban elhelyezett és állandóra bekapcsolt bébiőr speaker már nem közvetítette az ordítást élő egyenesben.

Fáradtan ébredt, úh innentől kezdve már csak nyűglődés volt az ottlétünk, vegyítve jó nagy gyerekricsajjal, és ez így együtt rémesen leszívta az agyamat. Annyira, hogy roham léptekben véget vetettem a partizásunknak, lecígőltem a cuccokat és a szabad kezemmel kihajtogattam a hordozót a csomagtartóból, amibe behelyeztem a rettenetesen fáradt gyereket és imádkoztam, hogy tudjon még egyet aludni, mert folyamatos sírással nem biztos, hogy le tudom vezetni a 40 perces távolságot. Elaludt, szuper. Én viszont annyira lemerültem, hogy elvétettem a pomázi leágazást a 11-esről(!), majd a hátsó úthoz vezetőt is, úgyhogy Szentendre felsőn fordultam vissza egy utcában, hogy egyszer végre hazaérjünk. Ráadásul mennyire utálok a hátsó úton menni vak sötétben, ahol állandóan kifogom a rodeó bajnokokat, akik úgy gondolják, hogy ez az út kiválóan alkalmas arra, hogy szuperjárgányaikkal teszteljék a felső sebességlimiteket.

Mikor megérkeztünk és nem nyitotta a kulcsom a kaput, már meg sem lepődtem. Viszont legalább Dávid aludt 45 percet, így jókedvűen vetette bele magát a játékba apával.

10 hónapos

Ma 10 hónapos Törpi-Mörpi, Tündér-Bündér, Cirmicica, Mukika, Édibédi kiskirályfi, Kalimpa Berci, Maci, Pukikirályfi, Cukifalat és még sok egyéb becenévvel bíró kisfiunk. Persze, ha majd felnő, jól lecikizi ezeket.:-)

Hol is tartunk most? 4 foga van. 6 hónapos kora óta van napirendje, 9 hónaposan kezdett nappal is a kiságyban aludni, önállóan. Ezzel meg is változott a napirendje - reggel 9 helyett 10-fél 11-kor alszik délelőtt, és délután 1 helyett 3 - 1/4 4-kor délután. Még mindig szopizik - reggel és este kizárólag, tízórai és ebéd után inkább csak iszik. Uzsi után nincs cici, az anya kimenője, helyette betoldottunk egy extra 6 órást. Éjszaka 10-11 órákat alszik, ritkán ébred fel, amikor is vagy visszaalszik magától, vagy - a nappali kiságyban alvás sikeressége óta - egy kis fejsimogatással újra elalszik pár perc alatt, ha közben cirógathatja a hajamat. Eszik csirke és marhahúst, gabonapépet - tehát glutént is (ezt 9 hónapos kora előtt pár nappal kezdtük el), narancs, eper, mangó, kivi és egyéb kismagvas gyümölcsök kivételével mindenfélét. Kap továbbá baba joghurtot és túrót is.

A földön nagy sebességgel korzózik, de még csak kúszással. Gyors irányváltoztatások, felfelé kapaszkodás, hátra fordulás, nyíló ajtók elől elhajolás már rutinból mennek. Nagyon figyel, ha bekapcsol a kazán, megy a mosógép, azonnal odamászik, figyeli a kazán lámpáját és áhitattal bámulja a mosógép forgó dobját. A lámpa szót már 8 hónaposan mondta, felnézett és kiejtette, hogy lá. A leesik a "le", de ha ugat a kutya a szomszédban, azonnal az ablak felé néz, és már próbálgatja a "va" szócskát is. Az ablakon beszűrődő fényt még nem különbözteti mg a lámpától, ezért az is lá, de ha kérdezem, hol az ablak, tudja, hova kell nézni. Nagyon sokmindent megért, a játékai közül a narancssárga labdát már 2 hónapja megkeresi, ha kérdezzük, hol van és jobbra-balra forgatott mosolygós fejjel örül, ha megtalálta. Lehet vele labdázni, visszagurítja vagy -dobja és kivédi, ha felé gurul. Tudja a kacsa csörgőről is, hogy az a kacsa, vagy a kisautójáról, hogy az kisautó, és nem mellesleg nagyon ügyesen visszagurítja. A cicizés szót már régóta ismeri és bármikor lázba hozza.:-) A zöld növények szintén, a kert valósággal nyugtatóként hat rá.

A 8 darabos torony elemeit egymásba teszi, ha kezébe adjuk a megfelelő darabot. Mikor megdícsérjük, hogy ügyes volt, kisfókaként feltolja hason a felsőtestét és vigyorogva csapkodja a jobb tenyerével a talajt.:-) A búgócsigáját is képes teljesen egyedül működésbe hozni, sőt a babatelefont is nyomkodja már egy ujjal, igaz, ezt még sokszor felváltja a gombokba tenyerelés. A cd-tartó dobozok oldaláról kiszedi a címkét, ami nem kis kézügyességet igénylő feladat, mivel a papírt a doboz oldalához szorítva kell felfelé húzni, h kiessen a fémkeret mögül. Az egy másik kérdés, hogy utána el is fogyasztja, úgyhogy ezt nem gyakoroltatjuk már. A zenének nagyon örül, hálásan mosolyog, azzal az igazi kismukis cukormosolyával, amivel mindenkit levesz a lábáról.

Ami az izomerőt illeti, a sok kúszástól látványosan izmos a válla, és fél kézzel elhúzza a karácsonyfát a helyéről. Még nem ül fel magától, de ha felültetjük, nagyon jól tartja magát. A kiskádban félig fekvő helyzetből felhúzza magát ülésbe, és ha lehajít valamit, oldalra fordul és mindkét kezével kapaszkodva a kád szélébe néz utána. A földön négykézláb már hintáztatja magát, csak még a mászás nem indult be. Néha oldalra dől és kitámaszt, ami már a felülés előjele lehet.

Cumisüveget 5 és fél hónapos kora óta nem használunk, akkor kapott utoljára tápszert. Vagy cicizik, vagy kanállal eszik, vagy itató pohárból iszik.

Próbáltam felsorolni a 10 hónapos képességeit, de most rájöttem, hogy ez már nem egy rövid lista. Talán a leglényegesebbek eszembe jutottak.

Esős nap

Ez a mai eső nem csak a kertben lévő havat zúzta szét, de a jó hangulatnak sem használt. Olyan igazi borús, nyálkás, sírós kedvem volt egész nap. Ezen csak a kis mosolyalbum kisfiam bírt segíteni, de még ő sem tudta kiírtani. Pedig nagyot aludtunk éjszaka, Mukikához egyszer sem kellett bemennem, 10.5 órát aludt, egyszer este és egyszer hajnalban sírt fel, de visszaaltatta magát.

A délelőtti alvás is zökkenőmentes volt, bejött a hosszabb ideig ébren tartás, már minden délelőtt kevesebb, mint 10 perc alatt elalszik. Ma pl háton sikerült. Itt voltak a Jenei nagyszülők, és jól kifárasztották, úh a közel 4 óra ébrenlét most túl sok volt neki. Nagyon sírt, amikor letettem aludni, úh kénytelen voltam szoptatni és az ölemben hagyni aludni, mert nem lehetett betenni a kiságyba. Ebből is tanultunk na.

Altatás - újabb kísérlet

Bár már majdnem 1 hónapja a kiságyban alszik Dávid napközben, én még mindig tisztogatom az apró porszemeket a gépezetben. Többségében sikeresnek minősíthetjük az önálló elalvást, de még nem telt el egymás után 3 nap úgy, hogy mindkét alvás jól összejött volna. Úgyhogy újabb megfigyeléseket tettem. Tegnapelőtt másfél óra kellett neki, hogy elaludjon, utána viszont sokat aludt. Ezek szerint már több ideig fent tud lenni és még nem volt elég fáradt, tehát ki kell húzni az elalvás előtti időt.

Tegnap volt a tesztnap. Éjszaka egyébként is óriásit aludt, egyetlen egyszer ébredt fel 10 körül, de magától visszaaludt és reggel 3/4 7-kor kelt, közel 11 óra alvás után. Ezek után csak 10-kor tettem be a kiságyba aludni, és működött: 10 perc alatt elaludt - fél óráig. Délután újra kivártam a 4 órát, 3-kor mentünk aludni, és panaszkodás nélkül el is volt 1 órát a kiságyban, de nem aludt el.(?)

Ma újra ilyen ütemezésben tettem le aludni reggel és újra működött , 2szer kellett bemennem hozzá, de végül önállóan aludt el 20 perc alatt (fél óráig). Délben jöttek Reniék, ezért azzal számoltam, hogy ma sem fog délután aludni, de 5 perc alatt (!) elaludt a kiságy végében, keresztben, a paplana felé fordulva, cumival a szájában.:-) Fél óra után ébredt, ám ezúttal Ábel kiáltására.

Összességében elégedett vagyok. Mire beáll szépen a rend, már biztos csak egyszer fogja igényelni az alvást.:-)

Január 4.

Ma valójában semmi érdemleges nem történt, leszámítva, hogy az APEH által engedélyezett 12 havi részletfizetési lehetőségnek hála ma befizettem az elsőt. Így jóval kevésbé fáj.

Dávid tegnap délelőtt 10 perc alatt elaludt egyedül, ezt viszont délután zéró alvás követte, mert kemény voltam és nem szoptattam. Na de este fél 9-től reggel 7-ig aludt, ébredés nélkül. Egy igazi kis cukipasi. Újra kipihent és hálás vagyok. :-)

Ma délelőtt 10-től majdnem fél 12-ig küzdöttünk az elalvással, ami végül sikerült és 3/4 1-ig tartott. Délután nem megy. Beadom a derekam, szoptatok, de úgy sem. Hopp, kinyírtam a jolly-jokert? Összezavartam szegényt, felébredt a kiságyba landolás közben és nem értette, mi van. Kemény leszek, nem csinálok ilyet többet. Legalább este 8-kor már alszik.

Tényleg nem bír egyik nap sem olyan lenni, mint a másik? Mikor mondhatom ki végre, hogy egyedül alszik el?

Ma sok telefonhívást kapok. Mégsem felejtettek el. Juhuuu! Ezt csokievéssel ünnepeltem. Majd letornázom Jenci ajándék bordásfalán, ha végre felkerül a falra.

Az Ersténél kiderül, hogy nem jól adtak be egy papírt a Földhivatalhoz, amit nem korrigáltak, úh most nincsenek rajta széljegyben a tulajdoni lapunkon. Bevallom meglegyintett egy halovány reménysugár, hogy nem tartozunk a banknak, de aztán felébredtem. Lehet, hogy most kellene az Antillákra költöznünk...

Ábel névnap

Reggel 7-kor ébredünk, kipihenten. Igaz, én 5-től már félig ébren vagyok, mert ha Kismuki hagy aludni, akkor a derekam biztosan nem. Nem tudom, meddig húzom még ezen a matracon. Vagy ezzel a derékkal..

A mai nap nem csak arról nevezetes, hogy Ábel keresztfiam névnapja van, de ma először teszteljük le, hogy a megváltozott napirendű gyerekek mennyire fognak tudni együtt aludni délután. Dávid egy kis mintababa délelőtt, megeszi a tízóraiját, 9:30-kor már a kiságyban van és 8 perc múlva alszik - kereken 1 órát -, mindenféle segítség nélkül, egyszer sem kellett bemenni hozzá.:-) Elhatároztam, hogy nem fogom görcsösen akarni a délutáni alvását, ha nem megy, nem megy, maximum hamarabb visszük este aludni.

Reniék dél körül érkeznek. A menü virsli, maradék lencse főzelék, brownie és forralt bor. Az alvást Reni kicsit kicsúsztatja, én pedig előre hozom, úh 2 után kerülnek ágyba a srácok. Mukika 5 perc alatt elalszik hason, alig hiszem el. Persze, mikor bemegyek hozzá betakarni, felébresztem.:-( Úh végül szoptatással altatom vissza, mert ez az ébresztés kiverte nála a biztosítékot, és nem tud megnyugodni, én meg nem nagyon akarom sírni hagyni, mikor Ábel alszik. Így ő 3-tól fél 4-ig alszik, Ábel pedig fél 3-tól fél 4-ig. Összességében jók voltunk.

Átadjuk a "sütifaló kincsesbödönt", amit Dávid már letesztelt, úh bíztunk benne, hogy Ábelnek is bejön majd. Be bizony, Mukika nyomkodja a piros orrot, Ábel pedig táncol rá.:-) Lehet, hogy Mukinak is kell vennünk egyet, annyira tetszik neki.

Remekül szórakozunk, felmerül bennem, hogy egyszer csinálhatnánk egy ittalvós partit is.

20:30-tól alszik, 3/4 11-kor és 3/4 12-kor felébred, de könnyen vissza alszik - reggel 6-ig. Valószínűleg a bekapcsolt termosztát keltette fel, lehet, hogy eljött az idő, hogy kihozzuk a szobájából. Reggel 6-kor én csökkentett üzemmódban működöm csak..

2009 Szilveszter

Életem első szilvesztere, ami egy kicsit sem hozott lázba. Annál inkább a petárdások megnevelése. Legszívesebben kiosztottam volna az összes környékbeli unatkozó durrogtatót, amiért nem az volt az első gondolatuk, hogy az én kisfiam nyugalmát zavarhatják. Pedig Mukika még csak fel sem nézett, mikor sorozatlövések jöttek kintről, sőt délelőtt élete egyik leggyorsabb és legmeglepőbb önálló elalvását produkálta, 20 perc alatt, keresztben a kiságyban, hason(!), fejét a karjaira támasztva aludt el.:-) Anya pedig örömtáncot lejtett, hogy ilyen szépen haladunk az önállósodás felé - már ami az alvást illeti.

Délután még spontán programot is összehoztunk, átmentünk Baláékhoz megnézni az épülő házat, szülinapot ülni és egy jót ebédelni, beszélgetni. A következő lépés a mobil kiságyba szoktatás lesz, és akkor nem kell mindenhonnan 3 órakor haza indulnunk az új napirendnek hála. A nagybácsiék háza csudaszép lesz, a gyerek és felnőtt részlegek gondos szeparációja miatt pedig nagyon komolyan irigy vagyok.:-) Igaz, panaszra semmi okom, kivételesen félhangosan néztük a minősíthetetlenül színvonaltalan szilveszteri műsort, mivel a petárdáktól semmit sem hallottunk volna. Dávid pedig aludt. Óránként ugyan ébredt - nem a petárdákra és tüzijátékra! -, de egy kis fejsimogatással 1 perc alatt vissza altattam, egyszer pedig magától is megtette ezt.

Éjfélkor koccintottunk Jencivel, megittunk egy fél pohár pezsgőt, felhívtam a szüleimet, öcsémet és Renit, majd beájultunk az ágyba hajnali 1-kor. Mielőtt elaludtam, azért konstatáltam, hogy mennyivel kevésbé vagyok népszerű, amióta gyerekem van, mindössze 2 db(!) búék sms-t kaptam a korábbi évek 20-25-30, rengeteg darabjaival szemben.

És még Muki is felébredt 4-kor. Nagyon rosszul esett, sosem szokott. 3 óra alvás után ettől az ébredéstől kissé türelmetlen lettem, úh persze, hogy nem aludt vissza 1 perc alatt. Beadtam a derekam - bármit, csak alhassak - megszoptattam és reménykedtem, hogy nem ülök a hintaszékben reggelig. 5-kor aludt el. Ezután még 2 órát kaptam ébredésig. Fogok én még újra buliba vágyni??