Merthogy kiröhögtük az anyánkat, amikor azt mondta, nincs játék, tessék aludni. Erre újra kiröhögtük, mindezt nyomatékosítva felálltunk a kiságyban. Pedig máskor olyan egyszerűen és gyorsan megy ez az elalvás. Röhög, feláll, bukfencezik. Anya dühös, ezért otthagyja Totyit egyedül a szobában. Először röhög, aztán sírva visszahívja anyát. Aki visszamegy, de ez a gyerek újra röhög, bukfencezik, feláll. Ekkor anya még dühösebben ki, Totyi pedig nem sír, még kicsit tekereg, dumál, majd szépen elalszik, keresztben a kiságyban.
Hoppá.
Erre nem számítottunk.
Kiküldött?
Minek is állok az ágya mellett, míg elalszik??
2010. augusztus 29., vasárnap
2010. augusztus 28., szombat
Hurrá, nyaraltunk!
És igen, és sikerült. Méghozzá jól! Balaton, száz éve nem nyaraltam itt, és most újra, ráadásul a kispasival, aki szintén imádta. 1 hétig. Volt szuper szállás szuper szobával, kitűnő ételek, jó idő, kényelem és gyerek barát közösség gyerekbarát környezetben. És ott voltak Baláék is a két kiscsajjal. Éljen a T-Home, éljen Bala, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre!:)
Totyedli egész nap ment, szomszédolt a parton, kipróbálta a szomszéd gyerekek labdáit, csónakjait, kisvödrét és lapátját, nem ritkán féltékeny gyerek tekintetekkel övezve, kacsintgatott az anyukákra és a totyogó csajokra, kimerte az összes vizet a kiscsónakból, figyelte a gyerekeket, barátkozott, és már a homokozóba is hajlandó volt beülni, na jó, csak papucsban. És felfedezte a partot, elindult, lóbálta a karjait és csak ment a kis sapijában, jobbra-balra forgatott fejjel, amíg volt előtte út. Anya követte, sokszor a fák mögül, h tesztelje, mikor tör ki a pánik. Nem tört ki. A kapuig kiment, addig többen próbálták megmenteni, de a felelőtlen szülők mindig előkerültek egy-egy fa mögött lopakodva, kézjelekkel magyarázkodva. Nem szabad elrontani ezt a jó kis kalandot egy kis emberkének, aki először fedezi fel egyedül a (balatoni) világot.
Az egész napos levegőzés és napsütés gyors és nagy alvásokkal járt, nappal nem volt ritka a 2 és fél, néha 3 óra sem. Éjszaka egyetlen hang nélkül aludt reggelig. Csak első éjszaka riadt föl és sírt egy órát, ezt viszont indokoltan: gyorsan elaludt az utazóágyban, mi pedig kiosontunk borozni Baláékkal. 11-kor mentünk a szobába, rutintalanul a fürdést a beosonás utánra tervezve, a hangosan záródó ajtót még nem ismerve, persze, h felébresztettük. Feltehetően azon túl, h legmélyebb álmából felébredve fogalma sem volt, hol van, a légkondi okozta orrdugulás sem segített a vissza alvásban. Nem is emlékszem már a napra, mikor volt utoljára, h ennyire nem tudtam megnyugtatni. Végül, egy hosszú és nyugodt meséléssel sikerült, hajlandó volt visszamenni az ágyába, és aludni reggel 7-ig (fél 1-től). Persze ezután még 2szer ügyesen felébresztettem, megpróbáltam használni a wc-t és fogat mosni, de végül mindkettőt feladtam a fürdéssel együtt, és az aznapi utazás porát is magamon hagyva voltam kénytelen ágyba feküdni. Mindent a gyerekért, és a saját és szomszédaink nyugalmáért.
Igaz, a napjaink mostantól szobanéni üldözéssel teltek (Zsuzsuékkal felváltva, akik mind Panni, mind Lilla orrát kénytelenek voltak takarítani), de a megszerzett porszívók orrszívóként kitűnő szolgálatot tettek, így többet nem volt gond az alvással. Mivel az utolsó éjszaka a jól bejáratott rendszerben az ajtónk előtt hagyott porszívó egyszer csak eltűnt, Bala tesztelte a tüdővel/szájjal orrszívózást is, ami után Jenci triplán hálás volt a kispasinak, h éjszaka sosem kell szippantyúzni az orrát.:)
Igazi jó kis kikapcsolódás volt, csak pihenésben maradtam alul, mert az estéket inkább használtuk borozásos csevegésre öcsémékkel, mint időben lefekvésre. A nappali alvás időt pedig olvasásra és kávézásra. És barna sem lettem, de legalább kimozdult a pigment állományom negatívból néhány tiltott órás napozástól, így már elérte Kismuki 50-es faktorú krémmel óvott bőrének színét...
Totyedli egész nap ment, szomszédolt a parton, kipróbálta a szomszéd gyerekek labdáit, csónakjait, kisvödrét és lapátját, nem ritkán féltékeny gyerek tekintetekkel övezve, kacsintgatott az anyukákra és a totyogó csajokra, kimerte az összes vizet a kiscsónakból, figyelte a gyerekeket, barátkozott, és már a homokozóba is hajlandó volt beülni, na jó, csak papucsban. És felfedezte a partot, elindult, lóbálta a karjait és csak ment a kis sapijában, jobbra-balra forgatott fejjel, amíg volt előtte út. Anya követte, sokszor a fák mögül, h tesztelje, mikor tör ki a pánik. Nem tört ki. A kapuig kiment, addig többen próbálták megmenteni, de a felelőtlen szülők mindig előkerültek egy-egy fa mögött lopakodva, kézjelekkel magyarázkodva. Nem szabad elrontani ezt a jó kis kalandot egy kis emberkének, aki először fedezi fel egyedül a (balatoni) világot.
Az egész napos levegőzés és napsütés gyors és nagy alvásokkal járt, nappal nem volt ritka a 2 és fél, néha 3 óra sem. Éjszaka egyetlen hang nélkül aludt reggelig. Csak első éjszaka riadt föl és sírt egy órát, ezt viszont indokoltan: gyorsan elaludt az utazóágyban, mi pedig kiosontunk borozni Baláékkal. 11-kor mentünk a szobába, rutintalanul a fürdést a beosonás utánra tervezve, a hangosan záródó ajtót még nem ismerve, persze, h felébresztettük. Feltehetően azon túl, h legmélyebb álmából felébredve fogalma sem volt, hol van, a légkondi okozta orrdugulás sem segített a vissza alvásban. Nem is emlékszem már a napra, mikor volt utoljára, h ennyire nem tudtam megnyugtatni. Végül, egy hosszú és nyugodt meséléssel sikerült, hajlandó volt visszamenni az ágyába, és aludni reggel 7-ig (fél 1-től). Persze ezután még 2szer ügyesen felébresztettem, megpróbáltam használni a wc-t és fogat mosni, de végül mindkettőt feladtam a fürdéssel együtt, és az aznapi utazás porát is magamon hagyva voltam kénytelen ágyba feküdni. Mindent a gyerekért, és a saját és szomszédaink nyugalmáért.
Igaz, a napjaink mostantól szobanéni üldözéssel teltek (Zsuzsuékkal felváltva, akik mind Panni, mind Lilla orrát kénytelenek voltak takarítani), de a megszerzett porszívók orrszívóként kitűnő szolgálatot tettek, így többet nem volt gond az alvással. Mivel az utolsó éjszaka a jól bejáratott rendszerben az ajtónk előtt hagyott porszívó egyszer csak eltűnt, Bala tesztelte a tüdővel/szájjal orrszívózást is, ami után Jenci triplán hálás volt a kispasinak, h éjszaka sosem kell szippantyúzni az orrát.:)
Igazi jó kis kikapcsolódás volt, csak pihenésben maradtam alul, mert az estéket inkább használtuk borozásos csevegésre öcsémékkel, mint időben lefekvésre. A nappali alvás időt pedig olvasásra és kávézásra. És barna sem lettem, de legalább kimozdult a pigment állományom negatívból néhány tiltott órás napozástól, így már elérte Kismuki 50-es faktorú krémmel óvott bőrének színét...
Minimarathon - aug. 7.
Egyelőre csak a távolból, de fejben már futok. Jövőre ismét rajthoz állok. Addigra legalábbis mindenki elfelejti ezt az ígéretet...
A nap egyébként sem a futásról szólt most, senki nem edzett, inkább a partit vártuk. Bala és Jenci becsületből lefutották, kb olyan szinten, ahogy én futok, ha edzem kicsit, más nem indult. Végre Zsuzskáék is eljöttek, már nem volt akadály egy antiszoc férj. Az eső mondjuk tönkrevágta a futás hangulatát, gyerekekkel ki sem jutottunk a helyszínre (csak egy parkolóig, ahol vártuk, h elálljon az eső, de mintha Godot-ra vártunk volna..).
Este a parti viszont kellemes volt sok jó emberrel. Meleg ugyan nem, de jó hangulat az volt. Reniék ott aludtak Ábellel és Zsoleszék is a nemrég elkészült beépített teraszon. Ábel persze rosszul aludt, nem volt szokva a sok idegen zajhoz (kutya, kakas, galamb, falu), úh reggel 6 előtt ébresztette a teraszon alvó kompániát. Zsuzskáék és Ákosék haza mentek éjszaka, szegény Lele a kocsiban kezdte meg éjszakai alvását, de sajnos több helyünk tényleg nem volt a házban, ha csak Baláékkal szállunk meg otthon egyidőben is teltház van.
Jövőre már egy szobába megy az összes gyerek, úh nem lesz szállás probléma. :)
A nap egyébként sem a futásról szólt most, senki nem edzett, inkább a partit vártuk. Bala és Jenci becsületből lefutották, kb olyan szinten, ahogy én futok, ha edzem kicsit, más nem indult. Végre Zsuzskáék is eljöttek, már nem volt akadály egy antiszoc férj. Az eső mondjuk tönkrevágta a futás hangulatát, gyerekekkel ki sem jutottunk a helyszínre (csak egy parkolóig, ahol vártuk, h elálljon az eső, de mintha Godot-ra vártunk volna..).
Este a parti viszont kellemes volt sok jó emberrel. Meleg ugyan nem, de jó hangulat az volt. Reniék ott aludtak Ábellel és Zsoleszék is a nemrég elkészült beépített teraszon. Ábel persze rosszul aludt, nem volt szokva a sok idegen zajhoz (kutya, kakas, galamb, falu), úh reggel 6 előtt ébresztette a teraszon alvó kompániát. Zsuzskáék és Ákosék haza mentek éjszaka, szegény Lele a kocsiban kezdte meg éjszakai alvását, de sajnos több helyünk tényleg nem volt a házban, ha csak Baláékkal szállunk meg otthon egyidőben is teltház van.
Jövőre már egy szobába megy az összes gyerek, úh nem lesz szállás probléma. :)
2010. augusztus 2., hétfő
Szoptatás vége
Tegnap reggel cicizett utoljára.:(
Felvettük videóra, ahogy rám mutat az apja kezében, hozzám mászik, odabújik, majd négykézlábra emelkedik és böködi a fejemet, h azonnal keljek fel és adjak cicit.
Szomorú vagyok, de egyben felszabadult. És már fájt. 13 fogat már nem lehet nem megérezni.
Most várom a fájdalmat vagy valamit, de úgy néz ki szépen csendben elapad a tejem. Hát ennyi volt.
A 17 hónapra azért büszke vagyok.
Felvettük videóra, ahogy rám mutat az apja kezében, hozzám mászik, odabújik, majd négykézlábra emelkedik és böködi a fejemet, h azonnal keljek fel és adjak cicit.
Szomorú vagyok, de egyben felszabadult. És már fájt. 13 fogat már nem lehet nem megérezni.
Most várom a fájdalmat vagy valamit, de úgy néz ki szépen csendben elapad a tejem. Hát ennyi volt.
A 17 hónapra azért büszke vagyok.
2010. július 26., hétfő
Első estém altatás nélkül
Egyre több első jelenik meg az életemben. Ma, 16 és fél hónapja az első estém, amit netezéssel töltöttem altatás helyett (persze jobban tettem volna, ha inkább olvasok, de olyan nehéz az elsőket jól megélni).
Jenci debütált, megvolt az első esti altatása. Vicces, hogy eddig azt hittem, ebben nélkülözhetetlen vagyok, úgyhogy most az öröm párosult a felismeréssel, mégsem annyira. Az eredménynek persze örülünk. Nem is tudom, mit kezdek hirtelen ennyi felszabadult idővel.
(Most vicceltem.)
Mert ez a cukorfalat kispasi nagyon ügyesen alszik éjszaka, nem ébred fel, nem sír fel, alszik, reggelig. Én pedig azon bosszankodom(??), miért nem hagyja békén a fülemet elalváskor, pedig ennyit igazán adhatok neki cserébe.
Imádja birizgálni a fülcimpámat, mikor elalszik, csak lassan belerokkan a derekam abba a helyzetbe, amiben eléri... Hallom a szavait egy alvás szakértőnek: "azonnal hagyja abba ezt a hülyeséget, szépen tanuljon meg egyedül elaludni a gyerek". Tanuljon. Hová lehet beíratni önálló elalvás tanfolyamra??
Egyébként pedig egyedül alszik el, fekszik a kiságyban és elalszik. Csak éppen mellette vagyok - most már: vagyunk - nem hagyjuk egyedül. Majd csak kinövi egyszer. Vagy nem..?
Alapvetően teljesen kipihent is lehetnék.
Ha.
Ha nem hasogatna a derekam, amire minden hajnalban felébredek. Vagy ha arra véletlenül nem, akkor Jenci pár hónapja kialakuló velőtrázó horkolására. Mindegy. Reggel minden elmúlik, amikor meglátom ezt a kis mosolyalbumot, ahogy felém mutat, és azt mondja "óóó", mikor az apja megkérdezi tőle, hol van anya. :)
Jenci debütált, megvolt az első esti altatása. Vicces, hogy eddig azt hittem, ebben nélkülözhetetlen vagyok, úgyhogy most az öröm párosult a felismeréssel, mégsem annyira. Az eredménynek persze örülünk. Nem is tudom, mit kezdek hirtelen ennyi felszabadult idővel.
(Most vicceltem.)
Mert ez a cukorfalat kispasi nagyon ügyesen alszik éjszaka, nem ébred fel, nem sír fel, alszik, reggelig. Én pedig azon bosszankodom(??), miért nem hagyja békén a fülemet elalváskor, pedig ennyit igazán adhatok neki cserébe.
Imádja birizgálni a fülcimpámat, mikor elalszik, csak lassan belerokkan a derekam abba a helyzetbe, amiben eléri... Hallom a szavait egy alvás szakértőnek: "azonnal hagyja abba ezt a hülyeséget, szépen tanuljon meg egyedül elaludni a gyerek". Tanuljon. Hová lehet beíratni önálló elalvás tanfolyamra??
Egyébként pedig egyedül alszik el, fekszik a kiságyban és elalszik. Csak éppen mellette vagyok - most már: vagyunk - nem hagyjuk egyedül. Majd csak kinövi egyszer. Vagy nem..?
Alapvetően teljesen kipihent is lehetnék.
Ha.
Ha nem hasogatna a derekam, amire minden hajnalban felébredek. Vagy ha arra véletlenül nem, akkor Jenci pár hónapja kialakuló velőtrázó horkolására. Mindegy. Reggel minden elmúlik, amikor meglátom ezt a kis mosolyalbumot, ahogy felém mutat, és azt mondja "óóó", mikor az apja megkérdezi tőle, hol van anya. :)
2010. július 14., szerda
Átaludt éjszakák újra :)
Egészen pontosan 3 napja.
A júniust rendesen végigkínlódtuk, ami olyannyira kimerített, hogy már fórumon faggattam a barátnőimet a titkos receptet kutatva, hogyan tudnék ismét többet aludni egyben 4 óránál. Vagy ha azt nem is, legalább derüljön ki, mi miatt virrasztunk. Általában az okok ismerete nálam már nyugtatóként hat a problémák kezelésénél.
Átlagban 3-4-szer kelt éjszaka, amiből azok, amik éjfél előttre estek, nem jelentettek problémás vissza altatást, még Jencinek sem, ám, ha éjfél utánra, akkor be lehetett rendezkedni egy jó kávéval egy kb másfél órás kiságy melletti műszakra. A leggyakoribb időpontok a fél 2 vagy a fél 4 voltak. Előbbi azért kiváló, mert éppen jó mélyen elaludt a nappal csúcsra pörgetett szülő, így sokszor még a kiságy mellett állva is folytatódott az álma, utóbbi pedig általában fél 5 - 5 óra körüli újbóli elalvást jelentett.
A gyereknek.
Akinek fényzáró függönye van, de nem anyának vagy apának, akik világosban, reggel kissé már bajosabban (vagy sehogy sem) alszanak el. A hab a tortán azok az ébredések voltak, amik riadt, nagyon hangos sírással jártak, és amelyek egyben azt jelentették, hogy apa lehetőség szerint a küszöböt se lépje át a szobájában.
Aztán múlt héten valami megváltozott. Szerdától itthon maradtunk 3 nap szabira, aminek - számomra - a legnagyobb jelentősége (a reggeli másfél-2 órás extra alvásaimon túl) az volt, hogy Jenci egyre ügyesebben és gyakrabban altatta vissza Dávidot. Sőt, amire eddig még nem volt példa: volt, hogy neki sikerült, nekem nem. Egyik nap pl. reggel fél 6-kor, amihez én már eleve az esélytelenek nyugalmával álltam volna. Nagy-nagy megkönnyebbülés ez nekem, aki több mint 1 évig teljesen egyedül álltam rendelkezésre a feladatra.
Bár valóban kijött a középső 4-es mellett bal oldalon egy fogacska Dávido szájában, mégsem tudom, hogy miért ilyen hirtelen, de vasárnap este óta EGYBEN alszik 10 órákat!! És ezzel párhuzamosan, ébredés nélkül 2 órákat (néha 2,5-et) nappal. Mérhetetlenül hálás vagyok neki, és mivel nem kell kelni hozzá, most megtudtam, hogy nekem már EGYBEN 7 óra alvás tökéletesen elegendő ahhoz, hogy teljes üzemmódban működhessek a következő napon. Vicces, hogy pont 3 napja nem szoptatom már este. Lehet, hogy mégiscsak számít, hogy a gyerek a kiságyban, és ne az anyja cicjén aludjon el???
A júniust rendesen végigkínlódtuk, ami olyannyira kimerített, hogy már fórumon faggattam a barátnőimet a titkos receptet kutatva, hogyan tudnék ismét többet aludni egyben 4 óránál. Vagy ha azt nem is, legalább derüljön ki, mi miatt virrasztunk. Általában az okok ismerete nálam már nyugtatóként hat a problémák kezelésénél.
Átlagban 3-4-szer kelt éjszaka, amiből azok, amik éjfél előttre estek, nem jelentettek problémás vissza altatást, még Jencinek sem, ám, ha éjfél utánra, akkor be lehetett rendezkedni egy jó kávéval egy kb másfél órás kiságy melletti műszakra. A leggyakoribb időpontok a fél 2 vagy a fél 4 voltak. Előbbi azért kiváló, mert éppen jó mélyen elaludt a nappal csúcsra pörgetett szülő, így sokszor még a kiságy mellett állva is folytatódott az álma, utóbbi pedig általában fél 5 - 5 óra körüli újbóli elalvást jelentett.
A gyereknek.
Akinek fényzáró függönye van, de nem anyának vagy apának, akik világosban, reggel kissé már bajosabban (vagy sehogy sem) alszanak el. A hab a tortán azok az ébredések voltak, amik riadt, nagyon hangos sírással jártak, és amelyek egyben azt jelentették, hogy apa lehetőség szerint a küszöböt se lépje át a szobájában.
Aztán múlt héten valami megváltozott. Szerdától itthon maradtunk 3 nap szabira, aminek - számomra - a legnagyobb jelentősége (a reggeli másfél-2 órás extra alvásaimon túl) az volt, hogy Jenci egyre ügyesebben és gyakrabban altatta vissza Dávidot. Sőt, amire eddig még nem volt példa: volt, hogy neki sikerült, nekem nem. Egyik nap pl. reggel fél 6-kor, amihez én már eleve az esélytelenek nyugalmával álltam volna. Nagy-nagy megkönnyebbülés ez nekem, aki több mint 1 évig teljesen egyedül álltam rendelkezésre a feladatra.
Bár valóban kijött a középső 4-es mellett bal oldalon egy fogacska Dávido szájában, mégsem tudom, hogy miért ilyen hirtelen, de vasárnap este óta EGYBEN alszik 10 órákat!! És ezzel párhuzamosan, ébredés nélkül 2 órákat (néha 2,5-et) nappal. Mérhetetlenül hálás vagyok neki, és mivel nem kell kelni hozzá, most megtudtam, hogy nekem már EGYBEN 7 óra alvás tökéletesen elegendő ahhoz, hogy teljes üzemmódban működhessek a következő napon. Vicces, hogy pont 3 napja nem szoptatom már este. Lehet, hogy mégiscsak számít, hogy a gyerek a kiságyban, és ne az anyja cicjén aludjon el???
2010. július 10., szombat
Tegnap óta esti szopi nélkül
Igen, megcsináltuk. Vagyis én, ő meg elfogadta. Szerencsére, a döntés is csak engem rázott meg, Mukika szépen elaludt a nappal megszokott rend szerint. Nem követelte a cicit, nem sírt. Birizgálta a fülemet és már szuszókált is. Furcsa elegye ez a megkönnyebbülésnek és a szomorú érzésnek, hogy már soha többet nem fogom este szoptatni, pedig milyen lelkesen és aranyosan várta mindig. Szabályosan kifordult az apja kezéből bele az ölembe, és türelmetlenül leste, hogy kicsomagoljam a vacsiját. Néha, ha lassú voltam, ő nyomta a szájába a kezével a cicit.
Na ennek most véget vetettem, saját magam önös és önző szándékából.
Miért?
Mert már 16 hónapos, mégsem cicin kellene elaludnia este.
Plusz azért is, hogy felváltható legyek este.
És már nem gondolom, hogy sok anyatejet nyelt ilyenkor, inkább cumizott (bár ez lehet, hogy nem így van).
És hogy rövidebb ideig tartson az altatás..
Visszaolvasva, elég gyenge érvek ezek, de mindegy, döntöttem. Reggel viszont még szopizunk, mindent azért nem tudok egyszerre leállítani, és nem is akarok, így is pocsék érzés, hogy megfosztottam a gyerekemet valamitől, amit annyira szeretett és ami annyira jó volt neki.
Persze azért ügyesek vagyunk.:)
Na ennek most véget vetettem, saját magam önös és önző szándékából.
Miért?
Mert már 16 hónapos, mégsem cicin kellene elaludnia este.
Plusz azért is, hogy felváltható legyek este.
És már nem gondolom, hogy sok anyatejet nyelt ilyenkor, inkább cumizott (bár ez lehet, hogy nem így van).
És hogy rövidebb ideig tartson az altatás..
Visszaolvasva, elég gyenge érvek ezek, de mindegy, döntöttem. Reggel viszont még szopizunk, mindent azért nem tudok egyszerre leállítani, és nem is akarok, így is pocsék érzés, hogy megfosztottam a gyerekemet valamitől, amit annyira szeretett és ami annyira jó volt neki.
Persze azért ügyesek vagyunk.:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
